2015. április 29., szerda

Kavargó gondolatok...

Pár hete történt: ülök egy kávé mellett, egy hangos kávézó napos asztalánál, és a pohárba révedek. Felnézek és körülöttem az élet pezseg. Az érzelmek és az emberek keverednek, mint a tej fehérje a kávé feketéjével. Bennem is, és körülöttem is. A könnyeim csendesen az arcomon legördülnek, és ahogy az ismerős és ismeretlen arcok sorát követem, csak mosolyog a szívem: "Köszönöm, hogy itt lehetek. Köszönöm Atyám, hogy még itt lehetek. Örülök, hogy ismerhetlek. Örülök, hogy megleltelek. "
...és furcsán boldog vagyok és hálás azok miatt, akikkel a búcsújuknál - így vagy úgy - ott lehetek...

És ahogy továbbra is befelé figyelek, a kezem a papíron sorról-sorra halad, és táncol bennem a fájdalom, a szomorúság és az öröm - együtt, össszekapcsolódva, ahogy a betűk előttem a lapon. Örömmel tölt el, hogy jómagam itt lehetek, és nézhetem az eget, a napot, a fellegeket, és érzem a hullámzó érzelmeket. Minden pillanatnak, csendesen utat engedek. 


"Öleld meg kérlek a munkába indulót, öleld meg kérlek a melletted szunnyadót, öleld meg kérlek a fákat, a padokat, és engedd szélnek a haragodat." - Serenity lett enne a Hangnak a neve az évek során bennem, akitől ezeket hallgatom - hagyom. 

Az Édesanyám kertjében gyűjtöttem ezeket a virágokat, amit az első képen lát6tok - érdekes analógia: a préselés alatt kilapultak, kichit megfonnyadtak - mégis szÉpek. Játszatok a képpel is - amit láttok, és amit elindít bennetek. Játszatok!


És íme azok a további sorok, amelyek még előbújtak:

Az EGYben

Oly sokan elmentetek.
Hirtelen és váratlan,
vagy lassú sétában,
vagy vágtában,
kit, a "mi" vagy a "hogy"
ahogyan
elragadott.

Oly sokan elmentetek.
Fiatalok és öregek,
barátok és ismeretlenek.

És én is kichit
mindig elmegyek
veletek.
Az emlékeimbe,
a szívembe;
Olykor a könnyeimbe,
olykor a csendembe.

Mert jó nekem OTT veletek.
Ismerős, és mégis idegen.
Újra ODA időzni, és
a testemmel ITT kávézni.


2015. április 24., péntek

Minden nap egy varázslat...

Dúdol-OM



Még a párnámon hever a fejem,
még párnámon nyílik a szemem;
és újra becsukom.
A szemem becsukom,
a szívem
nyitva hagyom.

És közben 
csendesen
figyelek,
és hallom, ahogy 
dúdolom:
Köszönöm az
Otthonom.

Csendesen hallgatom,
ahogy azt gondolom:
"Köszönöm az új nappalom.
Nem tudom mi volt az éjjeli
utamon, de tudom, hogy
a kellő időben azt is                                                     
megtudom."

2015. április 21., kedd

Újdonsááááááág....

Szeretnél 

személyre szabott 

rajzos képet, 

ami 

a saját 

mantrádat 

ábrázolja?

Ám legyen!

A mai okos telefonok világában az emlékeztető funkció sokat segít, ha a fejünkben futó fárasztó gondolatokat ki akarjuk cserélni valami szépre és megnyugtatóra.
Ha nem csak hallani, de látni is kívánod a helyreigazító mantrádat, akkor örömmel megrajzolom:
  • a csak Neked szólót,
  • az aktuálisat,
  • vagy egy maradandó helyreigazítót...
Ami Neked a legjobb, ami éppen Neked VALÓ :)

Hogyan történik?

2015. április 16., csütörtök

Elcsépelhetetlenül, fárad6atlanul...
A Határtalan Öröm szabadon áramlik a körül6árol6ó életemben.
Serenity
2015. 04. 14. 8:02.
 A Határalan Öröm=Isten, Univerzum, Atya, Teremtő...
A körül6árol6ó életem=a fizikai test, a fizikai/kopogtat6ó világ, az emberi törvények...

Gyakorlat:
Az életemben összhangban, egyensúlyban és harmóniában működnek az emberi és az isteni törvények. Használom a kapott és tanult képességeimet.

2015. április 15., szerda

Ki mint veti ágyát, úgy alussza álmát...

"Amilyen a mosdó, olyan a törülköző"...és még sorol6nánk ehhez hasonló mondásokat.  Régóta itt van velünk és körülöttünk az az információ különböző formában, hogy a körülöttünk lévő világ a bennünk élő visszatükröződése, de az egó/elme mindig keres kivételt. És talál, és még igazolni is tudja. :) :) :) éstuggyaéstuggyaaéstuggya...Sokáig játszottam én is ezt, és az autoimmun utcá(m)ban=az autoimmun betegség(em) kezdetekor evvel a mondattal fogadott a körzeti orvos(om): "A megoldás a betegben van".

A csodák tanítását forgatva már rögtön az elején, a bevezetőben van egy gondolat, ami irányt mutat: 
"A végig követendő általános szabályok tehát a következők. Először is, a gyakorlatokat részletes alapossággal kell elvégezni, a leírás szerint. Ez abban segít, hogy az alapgondolatot alkalmazni tudd minden helyzetre, amibe kerülsz, valamit mindenre és mindenkire, ami, s aki érintett benne. Másodszor; semmiképpen se dönts úgy, hogy vannak olyan emberek, helyzetek vagy dolgok, melyekre a gondolatok nem alkalmazhatók. Ez gátolja a gyakorlást." (ACST - Bevezető - 6.pont - Sarkadi Kriszta fordításában)

És a minap ez a mondat "vastagodott" elém: "A mozgás, az áramlás iránya kettős: a fény behatol a földbe, s a fotoszintézis révén előidézi a növények növekedését. A növény alakja meghatározza, hogy milyen fényminőséget képes bevonzani a földbe. Az eltérő színű virágok más-más tartományát nyelik el és verik vissza a látható színskálának. A kék virágok például azért kékek, , míg mert a kék fényt visszaverik, míg minden más színű fényt elnyelnek; a fehérek ugyanakkor szinte valamennyi látható fényt visszaverik, s csak a fekete hullámokat nyelik el." (Julian Barnard: Bach-virágterápia - A növényi forma szerepe a gyógyításban)

2015. április 12., vasárnap

Ízelítő a DzsojLájf Serenity Szérumból...

Nehogy túl adagoljátok...báááár...nem is lehet; hiába mondja a mondás, hogy "jóból is megárt a sok"...bááár...van olyan jó, ami nem is jó...és megárt...és sokk lesz belőle...de ezt a gondolatot most inkább hagyOMmmm elenyészni a tavaszi napsütés sugaraiban...

Szóval kichit bolondos jókedvemben talált ma rám a reggel, így gyorsan ide kanyarintok belőle pár  sornyit.  Ez nálam/nekem nem meglepő, de mulatságos :) Cseppentek a térbeeee bele...hadd csorduljék tova - az Óperenciás 7köznapokba beleeee, és azon is túl :)
Íme a "recept", csak most, csak Neked, csak ma  - megszabadulni vágyóknak. Ha nem vagy egyedül, vond be a többieket is :)

A levél végig olvasása után, állj fel (vagy neeee), kichit rázd meg a testedet, mint egy lepedőt, majd hunyd beee a szemedet, a karjaidat emeld a magasbaaaaa, és egy jóóót nyújtózkodj  az ég felé. Bízom az emlékező képességedben, és hogy mered majd úgy +chinálni, ahogy az neked a lehető legeslegjobb érzés :)
Szóval: lassan ringatózunk. Hozzá egy kis zene: íme . Nálam ez szól éppen, miközben írom ezeket a sorokat - Buddha Bar XVI...

Azután lassan engedd a tarkódra a kezeidet - közben a légzésed egyre nyugodtabb és lassabb lesz - vagy nem :) Ha úgy érzed sóhajt6sz egy jóóó nagyot, amivel a maradék feszültséget is kiröppented a sejtjeitekből. 

A következő mély sóhaj közben engedd, hogy az arcodon átsuhanjon egy mosoly, és érezd, ahogy minden porcikád, minden sejted felélénkül, és engedd, hogy a mosoly tovább terjedjen: ez a DzsojLájf Serenity Szérum. Ez a DzsojLájf Életérzés. A karjaidat, a testedet engedd szabadon mozdulni. Mindegy hogyan, mindegy merre - lehet idétlen, és kajla is az egész. A fülig érő vigyor fontos, ami a testedben, lelkedben megszületik. Itt és MOST :) Engedd, hogy megszabadulj a fájdalmas és félelmetes érzésektől. Hadd vigye a szééél!!! Bárhol vagy, érezheted a lágy szellőt - és a zenét magadban viszed magaddal :) Mert a saját RITMUSunk,  a saját ZENénk mindig bennünk van.

...és most engedd, hogy a mosoly minden kis zugba beguruljon...és ha könnyeket tol ki maga előtt-mögött, akkor hadd tegye...
Engedd mélyre az érzést, a szíved legeldugottabb csücskébe is bele, és azon is túl...
GRATULÁÁÁÁLOK!!! Sikeresen átvetted a "küldeményemet"!!!
A mosoly él, a mosoly élt és a mosoly élni is fog !
A DzsojLájf Cég köszöni az együttműködésedet ebben a ginisz (guinness) rekord kísérletben, és további csodás legjobbakat kíván a nevemben és általam is :)
A mellék6ásokkal fordulj hozzám, vagy  a kezelőorvosaidhoz, gyógyszerészeidhez...vagy a családod minden tagjához és öleld meg. Akit lehet.

Amennyiben elnyerte a tetszésedet a Serenity Szérum, akkor a további "megrendeléseidet" lead6od nálam, mint a "Cég" kizárólagos képviselőjénél és termék tulajdonosánál :) :) :) Terméktapasztalataidat örömmel fogadom. No és persze terjeszd szabadon :) Autóvezetés közben óvatosan a mozdulatokkal, vigyázz a magad és mások testi épségére. Ám a mosoly mindenhol segíthet.

Gyakorlat:
A megszabadulás útján járok. Szelíden és gyengéden bánok önmagammal és mindenki mással. Hálás vagyok, hogy mozdul6ok - az elmémben, a testemben, a lelkemben. Mosolyogva mozgok. Észre veszem, ha túl komoly vagyok - és elmosolyodOK.

Fotók: net - Pethes Zsuzsi



2015. április 8., szerda

Alkotni jó...

Részlet a DzsojLájf  Nap-L-Ommmmból...a tegnapi "mai" nap :)
Élmények a "kulisszák" mögül - ahogy a 7köznapi kísértések helyett, a nyugalmat választom.

Ma reggel  - :) :) ez tegnap volt; szerk. megjegyzés :) :)  - épp kezdte volna az egóm a régi lemezét, hogy "nem vagy elég hatékony", amikor elchíptem. Lassítottam a lépteimen és a légzésemet, a járásomat kezdtem figyelni. Aztán követtem a közlekedést, a forgalmat - a testi épségem miatt is célszerű - és a napi csoda-mondatom ismételgetésével áthangolódtam a "mi van most"-ra. ( Arról, hogy mik ezek a csoda-mondatok a Csodáim oldalon találtok további részleteket.)

A megerősítő mondatoknak ez a jelentősége számomra, hogy amikor pampogni, háborogni kezdene az egó, akkor megkapja "elme-mózsia"-ként. Lehet ez magad által alkotott mondat, vagy bármi feltöltő, megnyugtató szöveg. Ahogy a Ho'oponopono is tanácsolja: tisztogasd az elméd. Aki keres, az talál magához illőt - mondatot, embert, helyzetet. Van, amikor egyedül kell megoldanunk egy szitut, előfordul, hogy valaki segítségére van szükségünk - pl. egy barát, egy terepauta, egy társ személyében, és olyan helyzet is akad, hogy egy csoport ereje visz át az adott pillanaton. Ez is figyelés, gyakorlás kérdése. Nem jön az anyatejjel együtt :)

Gyakorlás nélkül sajna nem pottyan az ölünkbe az éberség. ÉRZEM-TESZEM, "érzemteszemérzemteszem" - és a számunkra legjobb helyen leszünk, a legjobbkor - és utólag mindent meg is értünk. Mindent a maga idejében. Bár mindig minden a maga idejében van - no, de ezt most nem vesézném tovább. Ma tudtam, éreztem, hogy legszívesebben rajzolgatnék csak - ilyenkor még éberebben figyelek a napi csoda-gyakorlatra, mert így a kísértés elemezgetése helyett, örömtelien telik el az az idő is, amíg le nem ülhetek a színeseim mellé. Félreértés ne essék, a masszázs is a kedvencem, de az egó bármi miatt képes hisztizni. No, de nem volt esélye :) Két masszázs között készítettem pár névjegy kártyát is. A békém kedvéért. Legközelebb majd azokat is megmutatom.

Amikor délután hazaértem, előkerült egy befejezetlen kép, - még januárban elkészült a vázlata - és színezés, rajzolgatás közben egyre nyugodtabbá váltam.
Íme a kép:

Piros lett a nagy méretű csukott száj, mintha azt sugallná: CHIttttt - és közben az elme chittjével mi van? Kerepel, instruál - nem baj, mert az alkotás közben egyszercsak ELNÉMUL: beszippantja az alkotás maga. Vagy nem - az sem baj. Te milyen alkotás közben "tűnsz el" ? Mi az, ami közben megszűnik körülötted a világ? Lehet ez a munkád közben is - de ha autót vezetsz, akkor célszerű a forgalmat éberen figyelni, sőt!!!

Gyakorlat:
Alkotok. Abból, ami a közelemben van. Alkotok salátát, sminket, egy céges ajánlatot, képet, dekorációt, tiszta teret, ékszert, finom teát, új útvonalat. farakást, veteményes kertet - higgadtan, arra figyelve, amit éppen teszek. Feltöltődöm. A légzésem, a mozdulataim lassulnak, gondolataim chitulnak. Betegség és sérülés nélkül is megengedem magamnak a kikapcsolódást.

Örömteli alkotásokat kívánok! 

2015. április 6., hétfő

A szabadságnak ára van...

"Szereted még szerelemmel apát". Éppen a körúton sétáltunk, és nekem elakadt a szavam, ahogy a semmiből meghallottam a chilingelő kérdését. Nem tudtam megszólalni, de ahogy egymásra néztünk a könnyeim mögül az akkor 7 éves lányom is látta a válaszom. Mindig tudtam, hogy a gyerekeknek nem kell ott lenni, és mindent látni és hallani ahhoz, hogy tudják, mi is történik a szüleikkel, illetve bennünk. Elkezdődött valami. Megrepedt egy olyan páncél, amit régóta hordtam. És a folyamat elindult. Mint a szülés, ami nem fordít6tó vissza, amikor a vajúdás szakasza megkezdődik.

Pár hónappal később összekucorodva zokogtam a Blaha Lujza téri metró aluljárójában. Előtte nem sokkal jártunk a férjemmel egy ügyvédnél, hogy mondja el, hogyan kell válni. A beszélgetés után egyikünk jobbra a másikunk balra indult. Előttem volt az egész nap, mielőtt haza indultam. De milyen haza az, ahonnan tudod, hogy el fogsz jönni? Hogyan menjek haza, ha tudom, hogy egyszer csak elpakolok. Hová viszem a "szabad" életemet? Semmit nem tudtam, hogy hogyan, hogy mikor, de azt éreztem, hogy nem marad6ok tovább hazugságban. Nem tudom magam tovább azzal ámítani, hogy minden rendben van. 

Mi volt a hazugság? Kívülről minden rendben is volt, de...és ott volt ez a fránya DE. "Szeretlek, hálás vagyok, büszke vagyok rád, DE nem tudok tovább együttélni veled". Azt hiszem, hogy ennél érhetetlenebb és felfog6atlanabb mondatot nem is lehet mondani. Az apró "DE"szócska olyan feneketlen mélységű szomorúságot, hamis örömöt, valótlan célokat tud eltorlaszolni, hogy amikor kitöröltem az "útból", minden érzés előtolult. Hiányok leginkább, amivel szinte kézenfogva jár a félelem.

Akkor még nem tudtam, hogy ez csak a kezdet. Egy ágyúgolyó méretű lyuk lett a mellkasomon, és minden levegő vételkor úgy éreztem megfulladok, vagy szétszakadok, olyan fájdalom hasított a "szívembe". Nem a férjem ellen fordultam, sőt, minden igyekezettel azon voltam, hogy ne hibáztassam - magamat okoltam mindenért. Nem találtam a helyem. Mélységesen átéreztem azoknak a helyzetét, akik egy ilyen pillanatban azt mondták és mondják, hogy: maradok. Inkább minden maradjon úgy, ahogy eddig volt, csak ez a fájdalom szűnjön meg. Ezek az élmények is jó "alapul" szolgáltak a későbbi autoimmun betegséghez. Majd megoldjuk.

Mintha lá6atlanná váltam volna. Kerültem az embereket. "Belehaltam" a döntésembe. A testem nem, de lelkemnek az a része, ami azt tartotta fenn, hogy "mindenrendbenvan" szükségszerűen, haldoklásba kezdett. Több, mint egy év volt, mire átfájtam magam ezen a szabadságba vezető szakaszon. Több, mint egy év önmarcangolás, belső vívódás tarkította az utam. Szinte mindennap felkérdeztem, hogy tényleg ezt akarom-e? A válasz mindig az volt, hogy nem ezt az állapotot akarom, nem a fájdalmat és szenvedést akarom, de éreztem, hogy a "felhők felett mindig kék az ég" - oda tartottam. Több, mint egy év, mire tovább tudtam lépni. Nem visszataláltam, hanem valami új született meg bennem. 

Ez a "köztes lét", minden lehetőséget felkínált, hogy visszaforduljak a megszokottba. Minden alkalommal, amikor a mese olvasás után, az utolsó busszal eljöttem a gyerekektől, újra és újra ÉREZTEM, hogy marad6nék - mégis elindultam. Majd elváltunk. A személyes holmijaimmal jöttem el. Minden, amit értékes volt akkor a számomra, ott maradt. A legfőbb kincseim is: a gyerekeim is. Én lettem az ingázó szülő, mert a gyerekeket nem tettem ki annak a bizonytalanságnak, amibe indultam. Újra belehaltam. Kölcsönös megegyezés nélkül, ezt a lépést nem tudtam volna megtenni.  Maradtak a saját szobájukban, apai elhelyezéssel, és az édesanyám minden héten több napot töltött náluk. Önszántából. Vitte a szíve és a szeretet. Mindenkinek nehéz volt, és nem tudtam semmi biztosat. Mindenkit kimozdítottam a megszokott világából a döntésemmel, aminek a "terhét" elviselni szintén nem volt könnyű.

Ennek 12 éve. Azóta is hálás vagyok minden pillanatért, egyedül nem érhettem volna el a jelenlegi állapotot. Soxor mormoltam esténként: Teremtőm, Te ki családot teremtettél magként a földre, mintaként az emberiségnek, akaratod szerinti felelősségemben erősíts meg kérlek...
Pár éve A csodák tanítása c. könyv gyakorlatai segítettek - és segítenek - abban, hogy megértettem, ha félelem nélkül döntök, akkor a szabad életem sz-épül. :) :) :) Ahogy belül, úgy kívül is, körülöttem is. Ennek az áldását tapasztalom nap, mint nap. Szabadon kapcsolódva -  vagy nem kapcsolódva - másokhoz, a lát6ó és a lát6atlanhoz egyaránt.

Gyakorlat: 
Emléxem a nehéz helyzetekre. A szabadság ára számomra az, hogy a figyelmemet arra fordítom, ami van. Észreveszem a félelmet magamban, és többé nem hiszek benne. Minden lélegzetemmel minden kísértést, ami a félelem felé fordítaná a figyelmemet átadom az imáimmal az Égnek: váljon fénnyé, szeretetté és bölcsességgé. A nyugalmat és az örömöt sugárzom.

Csodálatod varázslást!
Hiszen tudjátok, minden helyzet egy lehetőség, hogy csoda születhessen bennünk és körülöttünk :)

2015. április 5., vasárnap

Tartalomhoz a forMAaa...

Tegnap "megünnepeltem" az új szülinapomat - 04.04-e lett az a nap, amikor mindenképpen emlékezem arra, hogy nem vagyok sem jó, sem rossz. Akkor éreztem tisztán: jó, hogy vagyok. Négy éve, hogy megéreztem, azt, hogy meggyógyultam - az akkor kívül autoimmun betegség formájában tomboló állapotomból - és türelmet kértem, hogy kibírjam, amíg ez a fizikai testemen is átíródik. Megkaptam. Átíródott, és íródik nap, mint nap.

Nem tudtam elképzelni a türelemnek ezt a fokát, amit az a tudat ad, hogy nem magam akarom kitalálni magamat. Újra és újra átélem azt az örömet, hogy megengedem az Életnek, hogy történjen velem. Nagyon szerencsés vagyok. Megdolgoztam és dolgozom érte ma is.

Nem pottyant az ölembe beleeee - közben mégis. Minden nap tudatosítom a döntésemet. Minden nap figyelek arra, hogy ne hibáztassam magam - evvel együtt mások hibáztatása is csökken. Hiszen ők engem tükröznek vissza.
Mintha egy fordítógép épült volna be az elmémbe, épült volna belém: amit kinn látok, hallok, érzékelek, azt magamban kezdek utána járni, és átalakítani. Amikor egyedül nem tudok elindulni befelé, akkor szerető segítőket keresek hozzá.

Ez a szokás a sejtjeimet, a testemet, az arcomat és a mindennapjaimat is simítja. Amikor anno 7kor indulni kellett a vonathoz, amikor ébreszteni kellet a gyerekeket és szendvicseket gyártani, amikor 10-kor kezdődött egy tárgyalás, akkor az a HANG, ami a teremtésem lépéseiben  MOST  is vezet nem tudott bennem eljutni a tudatomig. Túl zajos, okos, mozgalmas voltam. Mert tudtam mit akarok, és azt meg is akartam valósítani, úgy, ahogy én gondoltam ki. Tök rendben is volt. Semmi baj nincs vele - és mégis. Mert azt, hogy mindenki számára mi a legjobb megoldáshoz, az én kis csavaros agyam sem képes kitalálni. Élvezem az emberi időbeosztásom és az isteni időzítés együttműködését.

Gyakorlat:
Döntöttem. Minden magamról és másokról alkotott képemet és véleményemet elengedem. Hagyom, hogy mindenki számára a lehető legjobb formájában nyilvánuljon meg minden.

Csodás legjobbakat kívánok mindenkinek!!!

2015. április 1., szerda

Nem április tréfa...

Pár napja fedeztem fel a naptáram legelső oldalán a következő mondatot:
"Every day is a Miracle!"...továbbra is ÉRZEM az angolt és nem tudom, plussz ebben a mondatban annyi mindennap használatos szó szerepelt, hogy rögvest leesett az értelme :) Azt csak úgy mellékesen kérdezem meg, hogy a Csoda szót mindenhol nagy betűvel írják az angol szövegekben? Hmm, csak egy költői kérdés volt :)


Majd átpillantottam a belső borító másik felére ahol középen, minden sallang nélkül ez áll: Minden nap egy varázslat! Nem ér röhögni - és közben nagyon is, mert én egyedül is hangosan nyerítettem és csak azt ismételgettem újra: Köszönömköszönömköszönöm :) :) :)


Ez újra mozgósította bennem azt a régi szokást, hogy varázsoljak. Ma is :) Sőt! Varázsoljatok Ti is! Minden nap. Persze papírt és cerkákat ragadtam, majd a telefonommal tovább várázsolgattam, és a mellékelt illusztrációt kanyarintottam össze ripsz-ropsz, hogy emlékezzek, emlékeztessem a mindig tevékenykedni akaró egómat arra, hogy: