2015. március 30., hétfő

Üzenet...mese, mese mátka...

Befejeződött
a kiegyenlítődés
korszaka.
Elkezdődött
a valódi új
időszaka.

Képesek vagytok-e
az Újat
itt és MOST
megélni?

Képesek vagytok-e
a fizikai test
halála nélkül
a valódi
Szerelmet
kérni?

Képesek vagytok-e
itt és MOST
a mentálist
fizikaivá
érlelni?

És képesek vagytok-e,
a kopogtat6ó
világban is
félelem nélkül
élni?

Serenity
2015. 03. 26. 1:36

Gyakorlat:
Lélegzem. Minden egy 6ás. Összegyűjtöm és kifújom a feszültséget, legyen akár félelmetes, akár örömteli. Lélegzem, és kifújom a kérésem útjában álló akadályokat. Lélegzem és engedem, hogy megérkezzen a nyugalom.

Örömteli csodás legjobbakat!

2015. március 29., vasárnap

Hajnali NÉGY-NULLA-NYOLC...

Hajnali 1:15 Mély a nyugalom és a csend körülöttem. Mindenki alszik és a város is kezd elnyugodni. Megébredek, ránézek az órára és máris merülök vissza egy másik élménybe. 
3:25 egy következő felpillantás, mert ezek csak villanások a szobámból és máris "megyek tovább" az álmok színes mezején. 

Hajnali 4:08. Hallani a madarak chiripelését, még itt a fővárosban a Mester utcánál is. Már indulnak a villamosok, elindulnak az autók, de a madarak még hangosabbak. Ahogy erősödik a város morajlása, úgy halkulnak a chicsergők. Napközben is trilláznak, régen nem vettem észre, mert akkora zsivaj volt a saját fejemben az élet forgatagával együtt, hogy minden finom rezdülést elnyomott bennem. A szülői házunknál vidéken sem hallani ilyen tisztán a rigókat :) A kutyák csaholása ott a "zene", meg a baromfi udvar, és a kertben ülve a rádiók hangja szól.

Rendszeresen ébredtem hajnalban, és mindig, ahogy megláttam az órát, máris elkapott valami gondolat. Gyakran pörögni kezdett az agyam és intézkedni kezdett, amitől aztán kellően fáradtan ébredtem. Voltak másfélék, mesések, regényekbe illőek. Sokáig nem tulajdonítottam ezeknek jelentőséget. Aztán egy idő után - kb. 20 éve - mindig tettem a fejemhez tollat+füzetet, hogy fel tudjam jegyezni, amit ilyenkor "hallok". Ösztönösen írtam fel a dátumot és az időt is. Az olvasmányaim, az önismereti munkáim, a tanítóim által chiszolódott és alakult ki az, ahogyan most az álmokhoz viszonyulok.

Cenzúrázás nélkül, félig csukott szemmel szoktam ebben a féléber állapotban jegyzetelni, és van, hogy napokig elő sem veszem, hogy mit is írtam. Az is gyakran előfordul, hogy egy történés közben bevillan pár kép és gondolat. Amikor pl. a Mária utcai klinikán gyógyultam, egyik hajnalban konkrétan a mellettem fekvőnek "érkezett üzenet". Onnan tudtam, mert a nevét ís leírtam: "Mondd meg Orsinak, hogy"...blablabla. Másnap, amikor átadtam az "üzenetet", meglepődött és azt mondta: Ó, te egy nagy médium leszel. Az éppen vedlő egómat megérintette ez a mondat, de szerencsére a szívem már tudta: Istenments'!!!
Ez is milyen szép: Isten-ments! Számtalan ilyen automatikus szófordulatunk van, ami nem is tudatosodik. És Ő elindul a megmentésünkre, csak gyakran, mivel nem is tudjuk mit beszélünk, mire megérkezik a felmentő sereg a kérő, már odébb loholt.

4:33 Ez az írás elkészült - ennek az írásnak a tengelyét egy hajnali jegyzetem adja. Ilyenkor újra visszaalszom, és egy másik "rétegből" jönnek képek, épülnek történetek. Közelítenek a 7köznapi tennivalókhoz. Az évek során az írásaim alapján kialakult egy "rendszerem". Egy rendszertelen rendszer, mert semmi nem tuti, ez a nagyon jó benne. Nem engedem, hogy az egóm elvárást kalapáljon bármiből is, és korlátozza a szabadon érkező - vagy éppen nem érkező - képeket.

2015. március 28., szombat

Hullámok...

A felszínen mindig vannak hullámok. Amikor a tengerre azt mondjuk, hogy "tükör sima", valójában akkor is mozog, ringat. Él, mintha a hullámzással lélegezne.
Amikor a spanyol tengerparton volt szerencsém dolgozni, számtalanszor átéltem: a tenger mindig hullámzik. Láthattam hajnalban, napközben a forróság szikrázásában, hallgattam egész éjszaka. Pár napig azt hittem, hogy az éjszakai bulizó társaságok "zajonganak", mire rájöttem, hogy nem, ez a tenger "alap zaja" :)

A mélyben csend van, nyugalom. A sötét világban is van élet, ahogy azt számtalan természeti filmen lát6tuk. A búvárkodás nem vonz, sőt! Félelmet kelt bennem. Az éjszakai erdő, tengerpart megnyugtat. Amikor elchitul a világ, biztonságban érezem magam. Ilyenkor érzem leginkább a kegyelmi állapot békéjéhez hasonló állapotban magam.

Az életünkben is mindig vannak hullámzások - a felszínen. Mert a felszínnek, a kopogtat6/fizikai/duális világnak ez egy sajátossága. Ám a valódi élet a nyugalomban, a mélyben, a belsőnkben születik.
A különböző tanítások különböző módon mondják, hogy a lát6tó világ illúzió. De egy gyerekre, aki enni kér, akinek házifeladatot kell írnia, vagy egy kimond6atlan fájdalomra, vagy egy elviselhetetlenül orrfacsaró bűzre - elég nehéz azt mondani, hogy "óóóóezcsakillúzió". Aki  éhes, éhes, ami fáj, az fáj, ami büdös, az büdös. Az is érdekes, hogy az örömteli, felszabadult, napfényes élmények közepette nem gondolkozunk ezen, hogy mi illúzió és mi nem :) pedig ha minden az, akkor a "hávájdizsitibicsoki" is az.

Megérteni NEM LEHET az illúzó-nem illúzió cuccot. Megélni annál inkább, és átélni magunkat a valóságba - számomra ez ad megnyugvást itt és MOST. Megélni és elfogadni újra és újra, nap, mint nap a "MI VAN MOST"-ot. Tisztázni, hogy hol vagyok, merre indulok? Mit érzek? Mit jelentenek számomra ezek a kérdések? Ki kérdez bennem és körülöttem? Ki kéri a figyelmet?

FIGYELEK. Arra törexem, hogy az emberi természetem megismerjem, elfogadjam, megszeressem, tiszteljem és támogassam a folyamatos változásban. Nem lehet csak a "látó-halló-fütyülő-doromboló" világ dolgaira hivatkozni, amikor a villanyszámla befizetés határideje közeleg. Egy éhes gyomor a bableves fotóitól nem fog megnyugodni - de a csendes elme tudja enyhíteni a helyzetet, amíg például kiderül önmagam számára is, hogy valójában éhségről vagy szomjúságról van szó.

Úgy tartja a mondás, hogy: "A jó pap is holtig tanul." Az éppen aktuális élethelyzetemhez kérek mindig "szakértőket" - és "kapok". Megérkeznek - nem csak tanfolyami keretek között. Lehet éppen a villamos megállóban chípek el egy mondatfoszlányt, ami "nekem szól", lehet egy plakát feliratán találok enyhítő választ, lehet, hogy egy konzultáción látok rá önmagamra - mert folyamatosan él bennem az igény és a kívánchiság, hogy a valóságot lássam és éljem. Soxor kérdezik, hogy "óteeeminekjárszmásokhoz". Azért, mert pl. be tudom festeni a hajam magamnak is, de egy fodrász szakértelmét nem tudom pótolni. Időszakonként igényelem, hogy megigazítsa a formáját, a színét a frizurámnak. Nem akarok mindent tudóvá válni, sőt - nem vagyok mindent tudó/és mégis :) Van, amit az egyedülléteimben, van amit négyszemközt, és van amit csoportos keretek között ismerek fel, és alakítok  át vagy alakul át - ÖNMAGAMBAN. Irányban tartanak.

Mi köze ezeknek a hullámokhoz? Hát az, hogy az élet eseményei számomra a tenger felszínén táncoló hullámok. Láttatok már valódi mozdulatlan tengert vagy óceánt? Ha igen, akkor az valószínű, hogy esetleg egy TÓ. Vagy, ha mederben száguld, és sziklákról zuhan alá, az meg folyó és hegyi patak, és nem tenger, és nem óceán. Sokféle felszín van, mint ahogyan számtalan 1edi személyiség, hasonlóságokkal és különbözőségekkel fűszerezetten. Amikor a mélyben az Igazsághoz kapcsolódunk, azaz  amikor ELCSENDESEDÜNK  - amit abban a pillanatban meglátunk, meghallunk, megérzünk, az mindent és mindenkit a helyére rendez. Lehet olykor nem kellemes szembesülés által.

Gyakorlat:
Lelassulok. Elcsendesedem. Belemerülök agamba. A légzésemre figyelek, és engedem, hogy a kavargó gondolataim, mint a folyón úszó dinnyehéjak, felbukkanjanak és tőlem távolra tova ringatózzanak. Hagyom, hogy a testem ellazuljon, a szívverésem megnyugodjon, és az arcom kisimuljon. Mélyülök. Szemlélődöm, és amikor úgy érzem: lépek, szólok, mozdulok, beszélek vagy hallgatok. Megengedem, hogy elcsendesedjek, beleereszkedjek a pillanatba.

...és gyakorlás, gyakorlás gyakorlás, hogy az örömteli élet tudjon rajtunk keresztül megnyilvánulni...

Amikor a nyugalommal és az örömmel "szövetkezem", akkor minden helyzettel szembe tudok nézni, mert nincs bennem előre megírt forgatókönyv. Akkor bármilyen hullámokat elém hozhat az élet óceánja. Ami látszólag negatív, az a pillanat is felszabadít, mert a figyelmem nem cikázik a megoldások között. Figyelek és azt mondom és teszem, amit érzek - és nem fogy az erőm, hanem furcsa módon növekszik. Engedem, hogy vigyen. A mentőmellényem a Szentlélektől béreltem. Ő vezet, védelmez, támogat.
...és az előre megírt forgató könyvekhez könnyedén és örömmel tudok kapcsolódni - vagy nem kapcsolódni...

Csodálatos, örömteli legjobbakat kívánok!

Fotók: net - vitorlások: Vanik Zoltán

2015. március 27., péntek

A csodákról más KÉPben...

Szokásommá vált, hogy csodásan éljek. Az egyik alap eleme az új életemnek. Olyan helyzeteket "kapok" az Élettől A csodák tanítása kapcsán, amit az edzett-szervezős-locsogós-menedzselős-időbosztós egóm sehogy sem tudna összelapátolni. Viszont nagyon jól tud hozzá alkalmazkodni - nevel(t)és kérdése :)...és minden szó, minden pillanta épp akkor, épp ott jóóó, ahol és ahogyan vagyunk...felfog6atlan és értelmezhetetlen...és annál inkább felemelő...

Ahol eltűnik a félelem, ott elfogadás, befogadás, együttérzés és hangos nevetés, könnyes ölelkezés tudja felütni a fejét. A csodák gyakorlói között egy lát6atlan közösnevező működik - egy valódi "tükörszoba" minden tekintet, minden történet. Meg merjük látni és nézni önmagunkat egymásban, álarcok nélkül, tudunk valóban örülni egymásnak, féltékenység és versengés nélkül. Idilli mi?

Ehhez egy valódi, nyugodt önelfogadás szükséges, és amíg az nincs, már maga a szándék is megteremti a harmóniát. Nem tudom senki helyett "átadni" a megoldani-akarást, - ebben is tudnak segíteni a csoda gyakorlatok - de azt talán mégis, hogy létezik valami nálunk nagyobb ERŐ, AKI minket írt meg, ahogy egy író a könyvét, ahogy egy költő a versét, és türelmesen vár, arra, hogy újra találkozzunk. "Ódrágatervezőm" - mondja a Csillagok háborújában a kichi robot. Ennyi sóhaj elegendő, és a lelkünk máris emlékezik Rá, Őrá, Aki megtervezett minket, és ha az elménk együttműködik evvel a belső sóhajjal, és félre áll, és utat enged, akkor megtörténhet az éppen aktuális csoda.

Gyakorlat:
Nem tudom, hogy mi a legjobb megoldás. De érzem a testemben, amikor valami feszít, szúr, csíp, harap, zakatol, vagy chitít és lassít. Észreveszem a nyugtalanságot, az örömtelenséget. Megállok, figyelek, hallgatok. Köszönöm, hogy jeleztek és vigyáztok rám. Bízom a megérzéseimben és a magam ritmusában. Biztonságban vagyok.

Találtok még többet a csodákkal kapcsolatos élményeimről ezen a felülten is - a CSODÁIM címszó alatt. Az alábbi részletet onnan ollóztam ide :)
Íme:

A harmadik alapelv a csodákról így szól:
"A csodák természetes módon, a szeretet megnyilvánulásaiként következnek be. A valódi csoda mindig az azt ihlető szeretet. Azaz minden csoda, ami a szeretetből fakad."

Szóval úgy gyógyultam meg, hogy megnyugodtam. Elfogadtam és megszerettem magam. No nem ment egyik napról a másikra, és közben mégis. Azóta is a napi rutin fő eleme. Minden nap szembenéztem az éppen aktuális félelemmel, amit az elmém gerjesztett, és rábíztam magam a Szeretetre. Hogyan? Mantráztam, imádkoztam, beszélgettem, tisztogattam magam testileg-lelkileg-szellemileg, szedtem a gyógyszereket, amikor az kellett az életben maradásomhoz. Mindig éppen úgy, és azt tettem, ahogyan az adott helyzetben ÉREZTEM. és ami éppen szükséges volt. Kegyelmi állapotba kerültem és vagyok. Vallási és felekezeti hovatartozástól függetlenül :)


Abban a 4 évben aktiválódott az a "gyári alkatrészem", hogy merem elfogadni, amit érzek, merek az érzéseim mentén mozdulni vagy nem-mozdulni, merek az érzéseim mentén beszélni vagy hallgatni...és a többi. Ahogy a pillanat igényli. Biztonságba kerültem. Megérkeztem a nyugalomba, és ha a 7köznapokban bárki vagy bármi a nyugalmam "veszélyezteti" mindig eldönthetem: ott maradok a szituációban, elmegyek, félre állok vagy csatázok.

...és ha ezek után kedvet éreztek egy személyes találkozáshoz, ám legyen...

Kiknek ajánlom a személyes találkozót velem:
  • akik nem tudják eldönteni, hogy belekezdjen-e, a gyakorlatokba,
  • akik nem tudják, hogyan kezdjenek bele a gyakorlásba,
  • akik már belekezdtek a leckékbe, és kérdéseik vannak, melyekről szívesen konzultálnának egy "hasonszőrűvel",
  • akik keresnek valami támaszt, a viharos időkre ugyanúgy, mint a nyugalmasakra,
  • akiknek fontos a valódi fejlődés és hajlandóak erre időt és energiát is szánni a 7köznapjaikban, 
  • akik valódi változásokat szeretnének a mindennapi életükkel összhangban,
  • akik a közvetlen kapcsolatukat kívánják ápolni, gyógyítani a Forrással-Istennel-Teremtővel, 
Időtartam: 60 perc
Díja: 9.000 Ft
Cím: Budapest, XII. kerület, Greguss utca 3. - térkép itt talál6ó hozzá.

Ha az olvasottak alapján úgy érzed, hogy szívesen belekezdenél a gyakorlatokba, akkor bátran tedd meg! Akár velem, akár nélkülem.

Csodás legjobbakat mindenkinek!
Szeretettel:
Ildikó
ÖrömHírNőVér

Elérhetőségeim:

dzsojlajf@gmail.com

+36 70/625-11-98

2015. március 26., csütörtök

Suszter maradjon a kaptafájánál...azaz, amikor az álmok valóra válnak...

Amióta tudom, hogy a július hónapot szinte teljes hosszában a tengerparton fogom tölteni, repes a szíven az örömtől. 
...és a napokban egy beszélgetés alkalmával szóbakerült a sielés is. 2003 óta nem volt síléc a lábaimon és hűségesen várjuk - a síléc, a bakancsaim és én - a következő alkalmat, amikor kedves, jókedvű barátainkkal útra kelünk majd, hogy "meghódítsuk" a havas hegyoldalakat is...
Szóval azt hallom, hogy ezt a mondatot mondom: Idén "visszafoglalom" a tengert, és jövőre pedig a sípályákat. Jót nevettünk, és azóta egyre többször gurul elém ez a mondta és gondolat. Mindig hozzágondolom a szokásost: legyen, ahogy minden érintett számára a lehető legjobb.

Így történt ez tegnap is, amikor újra rácsodálkoztam a tengerparti képre, aminek a homokjában ott a dzsojlájf  "logó". Uccccuneki, firkáljunk :)...és az okos készülékem alkalmazásaival szárnyakat rajzoltam a képre és szoknyát. 
Ugyanis az elmúlt hétvégén egy Varázsmese tanfolyam kereteiben lemeséltem magamról a maradék "láncaimat", és tényleg azt éreztem hazafelé sétálva, - amit MOST is érzek - hogy valami régi-redvás szutyoktól végleg felszabadult a lelkem...és vigye a szél, meg a víz...

Ám Barbi, az én aranykezű grafikus barátnőm, szerintem felsikított és visszazuhan6ott a párnájába,  amikor reggel felfedezte a "művemet". Ennek hangot is adott a billntyűkön át :) :) :)  Az is igaz, hogy viccelődtem vele, hogy kérek majd szoknyát a tenger parti "szettemhez :)...és egyszercsak megékezett az a csoda Tőle, amit itt láttok illusztációul. Kértem és kaptam. Nem is akármilyet!

Csak rápillantottam a jóga óránk előtt, és elsírtam magam. Könnyen jönnek és mennek a könnyeim, főleg, ha meg6ó és felelmelő élménnyel találkozom. Ez a kép számomra az. Amilyen átalakuláson ment át ez a kép - március 18-án kaptam az első képet, csakúgy, "voltegykisidőmésrádgondoltam" kiséretében - olyan átalakulás zajlik bennem, velem és körülöttem. Emberi fejjel ki nem tudtam volna találni mindazt a csodát, ami zajlik - hol csendesen, hol hangosabban. Figyelek és olyan bizonyosságokat kapok, melyek mindig azt tudatosítják, hogy az a gyógyító gondolat, amit a beteg ágyon "kalapáltak" belém az Égiek, ami azóta az  egyik fő pillére az új életemnek, miszerint: ÉRZEM-TESZEM, ÉS MAJD UTÓLAG MEGÉRTEM - kijelöli az irányt, a helyemet, a ritmusomban tart, és mindig minden álmomat felülmúlja. Mindez nálam gyengéden, a 7köznapokkal és a Legmagasztosabb Renddel teljes összhangban történik és alakul.  

Gyakorlat:
Vállalom és elfogadom mindazt az ajándékot, amit az Élet nekem szán. Elfogadom azt a formát és azokat az eszközöket, amivel az Élet rajtam keresztül és általam kíván megnyilvánulni. Vállalom és beteljesítem az összHANGot a 7köznapokkal, önmagammal, a külső-belső világommal, a családommal, a párommal, a Természettel és a Természetfelettivel egyaránt - itt és MOST.

...és MOST nézz körül...vegyél három jóóó mély levegőt...lassan fújd ki...lassan emeld fel a karjaidat...mozgasd meg nyugodtan fel és le - mintha szárnyak lennének...állj fel, hogy a vér beletódulhasson a lábaidba...várj, amíg átjár a levegő, a vér és az ÖRÖM...
...és indulj el, a mai csodás élményekkel kapcsolódni...
Ott, ahol vagy - egyszerűen, természetesen, könnyedén.

További csudááálatos legjobbakat mindenkinek :)...és ha rám hallgattok, azt chináltok, amit akartok :)

fotó: Kertész Barbara grafikus - Infografik.hu

2015. március 23., hétfő

Kibontakozásban...

Amikor valóban szabad vagyok, akkor  nincs hullámzás a belső állapotomban.
Amikor nincs hullámzás a belső állapotomban, akkor öröm és nyugalom van a minden napjaimban.
Amikor öröm és nyugalom van a 7köznapjaimban, akkor tudom: jelen vagyok.

Amikor jelen vagyok, akkor élvezni tudok mindent, amit az élet elém hoz.
Amikor élvezni tudok mindent, amit az élet elém hoz, akkor egyre felszabadultabb vagyok.

Amikor egyre felszabadultabb vagyok, akkor minden szinten és minden minőségben EGÉSZséges vagyok.

Amikor kívül-belül egészséges vagyok, akkor képes vagyok minden függőségtől függetlenül lenni és tenni.
Amikor képes vagyok minden függőségtől függetlenül lenni és tenni, akkor önmagam vagyok.
Amikor önmagam vagyok, akkor észreveszek minden örömteli lehetőséget.

Amikor észreveszem az örömteli lehetőségeket, akkor önmagam és mások számára is élek.
Amikor önmagam és mások számára is ÉLEK, akkor nem állít6nak meg a hiányok, mert azokon túlra nézek.
Amikor a hiányokon túlra nézek, akkor kívül-belül szabadon élek.

ÁldásÁldásÁldás
KöszönömKöszönömKöszönöm

Serenity

2015. 03. 23.

Gyakorlat:
Virágzó világomban minden rendben van.
Minden REND bennem van.
Tudom, látom, hallom és érzem, hogy minden helyzetből csakis a lehető legjobb dolgok származnak, minden érintett számára.

fotó: net

2015. március 21., szombat

A hálás ember ereje...

Emléxem, amikor az egyik legnagyobb szomorúságom közepette kiültem az Országházzal szemben, és csak figyeltem a forgalom zaját, a száguldó autókat, a Duna méla folydogálását, az emberek áradatát. Mintha lát6atlan lettem volna. Valójában az is voltam, mert annyira kívül állónak éreztem magam, hogy eszem ágában sem volt kapcsolódni. Ők éltek, én pedig belehalni készültem az éppen akkor jelen lévő fájdalmamba. 

Beleolvadtam a térbe, és bár sok ember között voltam, az élet forgatagának a közepében, mérhetetlenül magányosnak és szerencsétlennek, hasznavehetetlennek éltem meg ott önmagamat. A szívem helyén egy ágyúgolyónyi lyuk "tátongott", és minden lélegzettel azt éreztem, hogy most belehalok ebbe az ürességbe. A légzés volt az egyetlen, amibe "kapaszkod6tam", ezt akkor és ott észre sem vettem, annyira elborított a fájdalom. És végre elindultak a könnyeim, és csendesen, ahogyan gurultak le az arcomon, elkezdett minden belecsúszni a szívembe. Rázta a vállamat, a testemet a sírás, pucolta a gondolataimat, mint egy jó husáng, amivel ütlegelik a szőnyeget, ami tele van porral.

Ettől eleinte még erősebb lett a kínom, de ahogyan néztem ki a fejemből, és kezdtem látni is a körülöttem mozgó életet, kezdett megérinteni: az élet él. Velem, de nélkülem is. Érzékeltem, hogy rajtam múlik: a sebeimet siratom, vagy kinyitom a szemem és a szívem. Rajtam múlik, hogy megyek vagy maradok. Rajtam múlik, hogy siránkozom, vagy hálás vagyok azért, ami van. És akkor kezdtem megérezni, hogy kezd szűk lenni a testem, kezdek megtelni valamivel...kezdek életteli lenni :) utólag tudjuk mindannyian, hogy addig is az voltam, csak nem arra figyeltem.

2015. március 19., csütörtök

Nyomot hagyni nyomtalanul...

Amikor tegnap az okos telefonomon megláttam a képeket, amiket a grafikus Barbara elküldött, repestem az örömtől...és aztán, ahogy szokott ez felém lenni, tódulni kezdtek a "buta szavak" belőlem, melyek persze sosem buták, és mindig finomak és puhák - kivéve, amikoooo nem :)
...és a tavaszi nappal, ahogy jöttek, úgy mentek is...nyomtalanul...
Mások számára nyomtalanul, mert akkor még nem formálódtak lát6óvá - de bennem ott maradtak...a lenyomatuk...és nap közben is, miközben tettem a dolgom, újra és újra felsejlettek. 

Ma reggel aztán visszatértek, és keresték a formájukat - és én örömmel adtam és adom át ilyenkor magam ennek az alkotó - átalakító folyamatnak. Ez is az új életem része, hogy az új szokásaim közé fogadjam ezt az alkímiát itt: ebben a kopogtat6ó/duális/fizikai világban.
Legyen ideje, helye és formája az örömteli alkotásoknak: szóval, tettel, gondolattal. Megengedemmmmm, elfogAdOMmmmmm...és  íme, ez a mostani lát6ó változat...

Nyomtalanul

Eltűnni.
Semmitől
és senkitől 
sem félni.

Nyomtalanul
élni, és közben
nyomot hagyva
ZEN-élni;
Semmit
és senkit el nem nyomva
KÉRNI.

Nyomás nélkül
nyomot hagyni,
felszabadultan,
és örömmel telten
tovább élni.

Serenity
2015. 03. 19.

FogAdjátok és vigyétek tova a tavaszi széllel :)
Örömteli, csudás legjobbakat kívánok!

2015. március 17., kedd

Egy indián mese...vagy mégsem...

Ahogy elkezdődött a március, egy furcsa mese kezdett bennem megszületni. Csak utólag neveztem el "furcsának", mert közben vittek a szavak, a képek, és cenzúrázás nélkül hagytam felépülni a történetet. Egy indián férfiról szól,  aki szarvasra vadászik. Több szempontból is "sántít" a sztori. Például a szarvas, mint vad - jóóó, lehet rénszarvas. Aztán az, hogy egyedül indul el, az is szintén gyanús, mert nem igazán szokásuk egyesével vadászatba indulni, blablabla...

Amikor a vége felé jártam, akkor kezdtek tudatosulni bennem ezek a felismerések, és az egóm már ki is akarta javítani. De az már nem ez a mese, nem ez a lendület lett volna. Békén hagytam, magamat is. Azért is, mert számomra ennek a történetnek a születése is élő példája annak, hogy milyen az, amikor ÉRZEM - TESZEM, és utólag majd minden kiderül, vagy nem - majd mindenki megfejti magának, vagy nem :) Bármi lehetséges :)

Ízlelgessétek, vigyen benneteket is, vagy írjátok meg a magatok verzióját, és közben figyeljétek a felismeréseiteket, érzéseiteket, gondolataitokat. Ahogy a jól bevált csajági-féle recept mondja: "Ha rám hallgattok, azt chináltok, amit akartok"
Íme a mese:

Az indián férfiban minden addigi tapasztalata ott lapult, ahogy készült és ahogyan elindult kilőni a kiszemelt vadat. Nagy lépés volt ez az Ő életében, mert teljesen egyedül indították útnak, egy újabb próba részeként. A többi vadász eljárta vele a szokásos harci táncot a tűz körül, a Varázsló "áldását" adta rá, és még aludt a törzs minden tagja, amikor a hajnali széllel útra kélt. Erre a pillanatra készült, azóta, mióta a legutóbbi izzasztókunyhó szertartással befejeződött a felnőtté avatása.


2015. március 15., vasárnap

Üzenet....


Készülök egy helyre pakolni azokat a tömény "verseket" is, amelyeket üzenetekként tartok számon - illetve papíron :)

Amikor az első vezetett meditációban vettem részt, akkor mint egy neon reklám, úgy villogott előttem egy mondat: TÖBB VAGY. Semmit nem tudtam vele kezdeni. Az akkori Mesterem és Tanítóm nem elemezte, nem értelmezte, csak annyit mondott: majd megérted. Nagyon hálás vagyok, hogy  ezzel a hozzáállással "indított utamra". Arra is emléxem, hogy ott toporogtam körülötte, hogy mit chináljak, hogy fejlődjön az intuícióm: Használjad.

...és ott hagyott :) :) :) 

Az üzenetekben - amiket így nevezek - mindig van valami "személyesen" túli érzés bennem. 
Íme egy friss:

Bármi lehetséges.
Merjetek élni.
Félelem nélkül
Remélni.

És mindenhol
az örömtelit
ķérni.

Megéri
megélni,
megéri
semmitől
és senkitől sem félni.

Serenity,
2015. 03. 12. 7:29 

fotó: Sarkadi Petra - vanadine PIX

2015. március 12., csütörtök

Minták...

Naponta születik egy minta a fejemben. Vagy kikerül onnan egy papírlapra vázlatosan, vagy eltűnik örökre a sötét rengetegbeee...vagy újra előbukkan, amikor időm is van, papírom is, a kedvem is úgy tartja...és megszületik...lát6óvá válik...önmagam számára, a magam örömére...és mások gyönyörűségére :)
Aztán jön egy másik reggel, egy másik nap...és jön a kérdés? Mit mondjak, és kinek mondjam? Beszéljek vagy hallgassak? Hmmm...rajzolj inkább :)
( A családunkban van egy szlogen, amikor már valaki túl sokat beszél: táncolj, a port jobban bírjuk..)
...és elkezdődik egy minta lát6óvá válni. Amit ide tettem illusztrációnak tavaly nyáron kezdett megmutatkozni, amikor egy botanikus kertben ücsörögtem, és még a vázlatok állapotánál tart :)


Számomra így mutatkoznak az élet mintái is. Igyexem észrevenni a mozdulataimban, a szavaimban, hogy ezt "Jóapámchináltaígy", ezt "abarátnőmtőlvettemát", "atanítómmindigeztmondta", vagy "óóeztmegalányomtóltanultam"...és sorol6nám. Amikor vedlettem le a bőrömet - a szó szoros értelmében is - akkor sok ilyen "minta" képe jelent meg előttem és rajtam. Lehetőséget kaptam végignézni "mindet" és eldönteni: kérem, vagy nem kérem. Mi mentén választottam? Amelyik megnyugtatott maradt, ami felzaklatott belebújtam, felpróbáltam és a végén elbúcsúztam tőle. Azért volt, hogy tovább tartott,a búcsúzás, mint ezeknek a szavaknak a leírása :) 
Külön misét megérne, hogy milyen "felvenni" egy olyan szitut, amit biza'a hátad közepére sem kívánsz. Számomra az út az átélésben, a megélésben van, ezen a módon tudok valóban a helyem lenni és tenni. Ebben támogatom a hozzám fordulókat az Örömteli Helyreigazítások alkalmaival.
( A kezeléseim oldalon találtok róla információt.)

2015. március 11., szerda

A változás, ami örök...

Miután kikerült a kezeim közül arany kezű grafikus bárátnééém, eeeezt bírta alkotni a vázlatomból...kifaragta :) Jóóó kis csoki formának is el tudom képzelni...és így születnek az új termékek :) Köszönöm Barbinak és köszönöm, hogy Vele is összefútt minket az Ég :)
Kertész Barbara a becsületes neve, és grafikus-Designer. Itt lát6játok a munkáikat.
...és...még...a kép után folyt. köv...



Amikor elszántam magam, hogy elkészítem web-blog oldalamat, akkor azt fohászkodtam magamban, hogy "kérek olyan szakértőket, akik értenek a szerkesztéshez, grafikákhoz, piaci cuccokhoz", és a többi mindenféléhez".
Másnap kaptam egy levelet, egy barátomtól, hogy milyen formátumban küldjek leveleket - azonnal megköszöntem neki a tanácsát. Másnap reggel villant be Barbi arca, felhívtam és Ő, már a megoldásokról kezdett nekem beszélni. Aztán a harmadik ember gyakorlott blog író, és sorol6nám a "véletlen " segítőket, találkozásokat. 

A lényeg újra, hogyha a probléma, a hiány és a sérelem szajkózása, ismétlése helyett KÉRÜNK, akkor van esély a változásra. Mert, amit ismételsz, az növexik, azt locsolod a figyelmeddel. Ha a brazil szappanopera módjára kalapálod a szavakat, akkor ritkán szoktam nyugalmat tapasztalni közben. 
...és aztán, ha jön a mentőháló, akkor ugorj...

2015. március 8., vasárnap

Éljen minden bájos szép Nő...és Férfi

...Virágzó
világOMban
MINDEN
Rendben Van...

Rajzolás közben ez a dallam szólalt meg bennem:Éljen minden bájos szép nő...tralalala...ahogy énekes barátnőmtől tanultam, "dallamtapadásom" lett...:)

Ilyenkor szeretem kívül is meghallgatni a fizikai fülemmel, mert hajlamos vagyok "áthallani" úgy a szövegeket, ahogy nekem a kedvemre való...és találtam is pár formációt...és szerencsére találtam egy olyan felvételt is, ahol Férfiak énekelik...
...és...éppen tegnap este azon sétáltattam a gondolataimat, hogy a kopogtat6óban=fizikai világban=duális világban van ennek játéka...és biza' ma a Zoltánokon túl a többi férfit is ünnepeljük...

Ünnepeljük? Mikor ünnepeljük a férfiakat? Apukám mindig azt mondta, hogy "Najóóóó, egy évben 1szer megünnepeljük a nőket, és minden hónapban a fizetéskor pedig a férfiaké a dicsőség". Mindig jókat nevettünk, mert volt benne egy kis szurka-piszka a poénon túl. De ahogy ma ez eszembe jutott, kichit mélyebbre csúszott a vicc - egyébként is a humor mögött mindig van valami valódi tartalom. Az egyenrangúság mindenféle félreértelmezését is átéreztem belőle...és azért továbbra is kerülöm a mély szociológia okfejtéseket. Az ártana a bolondos imidzsemnek :)...a Nőnapról nem is beszélve :)


Számomra az egyik fontos szempont lett az, hogy észre vegyem a "MIVANMOST" helyzeteit. Szoktam-volt mondani: nem hagyom, hogy az egóm elvegye a lehetőség örömét. A félelmei, a régi élmények és a fantazmagóriák képesek kitakarni a pillanatban rejlő ajándékokat. Hess az útból!!! Hogy jön ez a Nőnaphoz? 

Úgy, hogy:

2015. március 6., péntek

Az ÁLDÁS újabb árnyalata...

Folyamatosan érkeznek az AJÁNLÁSok, és újra és újra magamba szippantom azt a finomságot, ami a szavakon túlról érkezik hozzám a "feladóktól".
Ha lehangolt vagy, vagy úgy érzed, hogy a világ épp szürke és szomorú, vagy semmi nem sikerül, akkor térj be sütkérezni a barátaim közé. Nekem írtak és rólam, mégis magukról és másoknak is szólnak a mosolygós soraik. Köszönöm. Töltekezz velük Te is. Mert Rólad is írnak, Rólad is szól6nának a sorok. 

Játszunk megint: az én nevem helyére illeszt be a magadét, és figyeld mit érzel, figyeld mit indít el benned. Ha már EGY-ek vagyunk, akkor éld át, "próbáld fel". Mit érzel, attól, hogy ezt az 5letet egyáltalán elolvastad? Hm...nekem széles mosoly fut az arcomon :) Hidd el, hogy "nemszencségtelenítedmeg"...sőt! megsoxorozzuk az örömünket itt a kopogtat6ó=fizikai világban.

Az egó pillanatok alatt gőggé és büszkeséggé tudja formálni a szerető szavakat, és távol is tud tartani a feltétel nélküli szeretettől. Számomra mások felé feltétel nélkül lenni, szeretni, adni - természetes. Ugyanezt elfogadnom már bizony necces. Pár napja éppen az öröm könnyeimmel léptem azoknak a barátaimnak a konyhájába, akik megajándékoztak engem egy kirándulással.

Érdekes volt figyelnem a bennem zajló folyamatot, ahogyan az egóm újra és újra kifogásokat és magyarázatokat gyártott arról, hogy miért ne fogadjam el az ajándékot,  hogy ez "nemisaszívemvágya", sőt, "nemazénszívemvágya". Persze, hogy nem az, hiszen az egóm, aki ezeket feltételezte, nem ismeri a szívem vágyát. Minden alkalommal "ölbevettem a szívem" és megnyugtattam: "Nincsen semmi baj. Új terepen vagy, minden rendben van. Hiszen tudod, minden Rend Benned Van."

2015. március 5., csütörtök

Megengedni...

Azt tapasztalom, hogy a lírai soraim - amelyek még ráadásul vers kinézetüek is - nem annyira népszerűek. Mégis most egy olyan gondolat csokrot mutatok meg, ami még az autoimmun-utcába fordulásom előtt született. (Autoimmun-utca=az autoimmun betegségben eltöltött időm)
Emléxem az ÉRZÉSre magamban, ahogy most írom és újra olvasom és élem a szavakat. Megborzongatott, meg6ott és boldogsággal tölt el, hogy itt vagyok.

A lenti sorok is azt bizonyítják számomra, hogy akkor már szinte mindenféle formában kerestem a rést, hogy végre teljes odaadással legyek. Emléxem, amikor a Zen MesterNőmnek beszámoltam lelkesen arról a döntésemről, hogy 2010-ben a böjtömben az a felajánlásom, hogy elengedjem a személyes történetemet teljesen, mert úgy éreztem, hogy a mintáktól nem érzem, nem látom azt aki valóban vagyok, és hogy nem is önmagam élem. Fogalmam sem volt arról, hogy ezt hogyan kell "chinálni". Rendszeres böjtölőként azt tudtam, hogy a felajánlás témájában nagy átalakulások vár6óak.
Erre a MesterNő a maga szokásos módján mélyen a szemembe nézett és annyit mondott: "Hm, Ildikém...és azt is engedd el, hogy el akarod engedni a személyes életedet.

2015. március 3., kedd

Kapcsolatok - kapcsolódások...

A kapcsolaton belül tudd megélni önmagad, a másikat és a világot...

Így emléxem azokra a sorokra, amit az egyik tanítóm mondott. Aztán 2007-ben az indián hagyományok mentén szervezett naptáncon SzentAsszonyként ültem a tipiben (indián sátor), és ebben a formában "hallottam" az üzeneteket belülről: Ne a hiányra koncentrálj. Lejárt a magányos utak ideje. A kapcsolaton belül éld meg az egyéni és a közös utat.


fotó: Pinterest
Bob Gass pedig így fogalmaz: "Az életben nem a dolgok, hanem a kapcsolatok számítanak igazán. Akkor miért engedjük folyton, hogy a kapcsolataink szenvedjenek kárt? Mert amikor az életünk túlterheltté válik, kapcsolatainkból kezdünk először elvenni; kevesebb időt, energiát és figyelmet fordítunk az emberekre, mint amennyit egy jó kapcsolat igényelne. Annyira leköt minket, hogy pénzt keressünk, kifizessük számláinkat és elérjük céljainkat, mintha ezek a dolgok lennének életünk értelme. Pedig nem azok!"

2015. március 2., hétfő

A 6ártalan örömben elmerülve...

Az elmúlt 2 évben soxor láttam lelki szemeim előtt ezeket a betűket így egymás mellett: www.dzsojlajf.hu

Arra is emlékszem, amikor a villamoson utazva "hallottam", azt, hogy "SOS, dzsojlájf"...akkor rendeltem domén nevet.
...és lassan mindenbe beletanultam, és folyamatosan tanulom...

Most itt van a fizikai szemeim előtt is, és érzem, hogy továbbra is a magam ritmusában kívánok haladni és ehhez kérek - és kapok - minden reggel, minden pillanatban egyre nagyobb nyugalmat.
Az 6ártalan örömteli végtelenbeee beleee és tovább...

Csodás szép napokat mindenkinek!
...a 6ártalan Örömben megfürdőzve...

2015. március 1., vasárnap

Megszületett...

No kezicsukálom, ez is megszületett!
Ezt a pillanatot vártam is, féltem is tőle, izgultam is miattaaaa...és most meg azt mondom: "Hmm, legyen, ahogy lenni-e kell. Csapjunk a lovak közé!" 

Mindent elkövettem, hogy a lehetőségeimhez képest a lehető legjobb legyen ez a felület. Olyan legyen, ami érzékelteti azt, aki éppen most vagyok. Ha arra vártam volna, hogy tökéletes legyen, akkor Ti sohasem láttatok volna belőle semmit :) :) :)
Akárhányszor átolvastam, mindig találtam benne hibát, így most, azokkal a tévesztésekkel együtt is útjára bocsátom, amit nem vettem észre. Az elkövetkezendő 200 évben lesz alkalmam a helyreigazításokra :) :) :)

Ez a "hely" számomra olyan SZER-víz,  ahol a "víz" minden cseppjét üdítőül szánom másoknak is.
Kinyitom most a "a csapom" és folytatom a chinosítást, a rendezgetést. Örömmel alakítom, tisztogatom tovább kívül-belül, hiszen a saját alakulásom pillanatait mutatom be nap, mint nap...az örömteli végtelenig és onnan is tovább :)

Közben egy nyári tralalalára is ráleltem itt a nagy pakolászásban. Íme:

Hagyom, hogy 
a szívem
minden kincse,
mindenhol és
mindenkor, 
minden árnyon
és bánaton
által ragyogjon.

Vállalom és Rád
hagyom Atyám, 
hogy a szívemben
mindenkor és
mindenhol
a mindenki számára
legjobb dal
zakatoljon.

tadamm
tadamm
tadamm

2014. 08. 30. hajnal 4:30
...és...

Az elmúlt évek belső munkájának lát6ó eredménye ez most itt nekem, és továbbra is bízom abban, hogy a hasonló a hasonlóakat vonzza - és a különbözőekkel meg kívánchian ismerkedik. Amikor kismama voltam mindenhol babakocsikat és kismamákat láttam. Manapság szebbnél-szebb kézműves alkotást, lelkes embert látok, akik például a fiókok alján lapuló huzalokból gyönyörű ékszereket varázsolnak, akik a kezük ügyébe kerülő mások számára értéktelen tárgyakból, szavakból egy mesebeli valóságot alkotnak.

Ébredjünk együtt, és mégis külön-külön. Mindenki a maga módján. Figyeljük, hogy kiben mi mozdul?
Azt tapasztaltam a napokban, hogy bármilyen beteg, köhögős, fáradt emberrel is találkoztam, rajtam nem fogott a baci...és vannak szerencsére jócskán körülöttem, akik hasonló élményről számoltak be.
Az alkotások öröme, a mindennapi mentális munkálkodásaim feltöltenek és a legjobb immunerősítő szereimmé váltak.


Gyakorlat:

Fedezd fel , hogy melyek azok a tevékenységek, amelyek megnyugtatnak, feltöltenek, ellazítanak, gyógyítanak téged. Minél több félét gyűjts a "palettádra", hogy el tudd dönteni az adott pillanatban,  "nomostmirevágyomaszívemmélyén" - hogy egyre tisztábban tudd, mi az ami a lehető legkönnyebben visszavezet a benned szunnyadó békéhez és derűhöz.