2019. augusztus 29., csütörtök

Nyitott vagyok...

Mennyire vagy éber a VAN-ra?
Észre veszed-e, amikor egy helyzetre, emberre, kapcsolódásra ráégett az "óismerem" matrica?
Észre veszed-e, amikor egy helyzetre, emberre, kapcsolódásra a hiányaidat, a félelmeidet, vagy/és az elmúlt emlékeidet vetíted?
Észre veszed-e, amikor az általánosításod függönye eltakarja a valódit előled?
Érzed-e, amikor kényelmetlen egy ruha, egy beszélgetés, egy kapcsolat, egy ölelés?
Mit teszel, amikor észreveszed?



2014. augusztus 29-én bukkant fel először, hogy magamon túl, megosztom ezeket a kérdéseimet. Csak lazán és szabadon 😍
DzsojLájf felhívás nevet adtam neki 😉 Legyünk 21 napig - és után is, ha megkedveletétek:
...éberek...
...figyelmesek...
...gyengédek...
Legyünk éberek, figyelmesek, gyengédek magunkhoz és mindenki máshoz a környezetünkben. Valójában a 21 napon túl, legyen az életünk része, hogy észrevesszük, amikor durván, elefánt módjára tiporunk át magunkon vagy másokon.

Az egóm, alias Piri, mindent elkövet, hogy a jövőn vagy a múlton tartsa a figyelmemet, és megtorpedózza  a határtalan örömöt és hálát. 💝 

Ahogy a JóIsten gyengéden és végtelen türelemmel szeret és megbocsát nekünk, mi is tegyük ezt az egónkkal. Szinte semmi más dolgunk nincs, mint az elménk/egónk elchitítása, megnyugtatása, hogy megszülessenek
...a VALÓDI beszélgetések...
...a VALÓDI helyzetek...
...a VALÓDI emberek...
...a VALÓDI kapcsolatok...
...a VALÓDI ÉLETünk...

Éber-fényes-víg napokat kívánok, hogy mindig mindenki számára a legjobban alakuljanak a dolgok.
Akkor is, ha nem hiszed...
Akkor is, amikor félsz...
Akkor is, amikor szomorú vagy...
Akkor is, amikor szétvet az öröm...
Akkor is, ha minden rendben VAN 😉

Hiszen MINDEN ÉRTÜNK történik 💖 Bátran belemerülök az életbe, és minden pillanatban törekszem, hogy őszintén kifejezzem az érzéseimet. Csendesen, puhán, finoman és szinte észrevétlenül. Nem túl egyszerű, sőt, van, hogy nem is sikerül. 😋 És örömmel fogadom az átalakulást. Megbocsátok magamnak, megbocsátok mindenkinek, és hagyom, hogy a Gondviselés begyógyítsa a sebeket. 

Az öröm legyen veletek,
mindenkinek jó nagy csokor öleléssel és hálával egybekötve.

Szeretettel:
Childikó

2019. augusztus 16., péntek

Napló bejegyzés...

2012.08.16. Az élet nem feladat, nem tudomány, nem kötelesség, nem lidércálom, és nem is kizsákmányolás. És nem is harc, és még csak nem is verseny. Vagy mégis? Az Élet egy végtelen, örömteli utazás. Indulások, megérkezések, találkozások, elválások sora. 


Ma, ahogy visszaolvasom a fenti sorokat, azt érzem, hogy megérkeztem. Az a lány, aki 2012-ben utazott, és a táskáját, útra készen tartotta, megérkezett. Akkor is, ha a környezetem azt látja, hogy megint táskából ki-be pakolászok :) Véget ért a magányos bolyongásom, a saját álmok kergetése, a saját magam kitalálása. Akinek értelmetlen azzal indítania napot, hogy a Szent családdal "beszéljen", és velük összehangolódva lépjen ki az ágyból, nem ismeri az örömét annak, ahogy átmos a hála: "dejóóó, hogy itt vagyok, dejóóó, hogy élek, dejóóó, még játszhatok." 

Ezzel az érzéssel ránézni a napra, a reggeli kávéra, az éppen berobbanó váratlanra, nekem könnyebb. Akkor is, ha éppen fáj egy mondat, amit kaptam, akkor is, ha úgy érzem becsaptak, kihagytak, elfelejtettek, blablabla...
Indulok, és ahogy tekerem az esőben a bringám, mondom hangosan pl. az Üdvözlégy Máriát, érzem belül a kérdést: Megnyugodtál? Neeem - sajdul a testem. És tekerek tovább, teszem a dolgom, és közben mitől vagyok boldog? Attól, hogy Aki kérdez bennem, tudom, hogy Őnála, Ővele és Őbenne mindig megnyugszom. 

Tudom, hogy nem kell összepakolnom a táskám, nem kell elutaznom sehová, csupán a mozgást abbahagynom. Leszállok a bringáról, egy-két-hááá sóhajra leülök az útszéli padra. Belezokogom a szélbe a csalódottságom, hagyom, hogy a könnyek kimossák belőlem a maradék "miért" kiáltását, és hálát adok. Hálát adok, hogy itt vagyok, hogy merek félni, és merek megijedni. És végtelenül hálás vagyok, hogy tudom: ha egy körnél többet megy bennem egy tépázó gondolat, az biza' kiborít. No ezt nem hagyhatom. A Szentléleknek sarkig kitárom minden porcikám, és érzem, ahogy cserélődik a bánat, és élvezem, ahogy a mély sóhajokkal könnyebbül a szívem. És nocsak, tisztán látok :) 

Így könnyebb nekem Istenben az élet. Akkor is, ha a körülmények látszólag ijesztőek. Az árnyékok, amikor belülre nézek eltűnnek, a hazugságok lelepleződnek. És megérkezem. Megbocsátok, bocsánatot kérek szóval, tettel, gondolattal, és nevetve teszek-veszek. "Hát ennek meg mitől ér fülig megint a szája?" - kérdezik körülöttem. Mert visszaemlékeztem, hogy bár a fizikai világban sokat utazom, belül, a szívemben, a testemben-lelkemben megérkeztem. 

A fiam azt mondta kb. 8 évesen, hogy azért "választott engem" anyukájának, mert nagyon szeretem Istent. Mondogattam ezt sokat, közben mégis elfelejtette. Szerencsére Isten nem felejtett el engem. Sajnálom Atyám, hogy nélküled akartam fényes életet. Az elmúlt években kezdtem tudatosítani, hogy minden változik, igen, változó itt a fizikai világban, de egy dolog állandó és maradandó: az hogy Te Atyám Szeretsz, gyönyörködsz bennem, akkor is, ha sáros a lelkem. Te tudsz rólam mindent, mit rejtegessem. Ezért is kérem azt az állandóságot, hogy soha többet ne felejtsem el, hogy Te Atyám, mennyire szeretsz engem. 

45 év "sivatagban" bolyongás után itt vagyok. Mindig jót akartam, de egyedül nem megy. Megnyitom magam minden nap, hogy a Szentlélekkel elteljek és csurig betöltsön. Hozza elém azokat a helyzeteket, ahol még emlékek lapulnak, és kitakarják Atyám tervét rólam, nekem. Azt kérem Édes Jézus, hogy a nevedben ragyogjon a szememből, a szavaimból és a tetteimből Isten dicsősége. Drága Szűz Anya oltalmazz ebben a belső utazásban, legyél a kísérőm. És most megyek, reggelizni, füvet nyírni, mert az eső jót tett a kertben mindennek. Ahogy benn úgy kinn is felfrissült minden.

Az öröm és a játékosság legyen veletek!
Szeretettel:
Childikó

2019. augusztus 3., szombat

Új életbe...

Nem a forma nyugtat meg, 
hanem a nyugalom alakítja 
és hozza elém 
a mindenki számára legjobb formáját
 az új életemnek. 

Itt és MOST.
Átadok minden elavult formát,
 hitrendszert 
az életem minden területéről, 
ami a régi életem hordalékaként
 az örömteli életem útjában áll.
Nyitottan és kívánCHIan 
fogadom az új életem 
VALÓDI formájában.
ÁldásÁldásÁldás
Kérem-vágyom-befogadom.

Serenity 
2014. 08. 03. 20:30


Illusztráció: Bob Gass gondolata, magam által elkészített formában 

2019. július 12., péntek

Szerelemben...

IGAZ
2007 nyara

Az IGAZ Szerelem felszabadít,
és éberen tart.

Az IGAZ Szerelem odaad mindent,
és nem kér érte semmit.

Az IGAZ Szerelem elkötelez,
és minden pillanatban szabadon hagy.

Az IGAZ Szerelem
IGAZ.
AZ IGAZ SZERELEM
VALÓDI.

Az igaz SZERELEM
táplál,
az igaz SZERELEM
gyógyít,
az igaz SZERELEM
TEREMT.

Amen
A SZERELEM táplál,gyógyít,TEREMT.

Azt szoktam mondani, hogy a szerelem húzott át az autoimmun betegség útvesztőin. Az a szerelem, ami akkor lobbant fel bennem, amikor megláttam a valódi önmagamat egy pillanatra, és kívánchi lettem rá(m).

Az a szerelem segített életben maradni, ami a családomat éltette és élteti. Melyik családom? A biológiai, a lelki és a szent családom. Hagytam magam, hogy az emberek és az emberek felettiek is szeressenek, úgy és olyannak, amilyennek születtem. És közben meggyógyultam. Érzem, hogy JóAtyám mennyire szeret, és nem feledem, hogy gyönyörködik ugyanúgy benned is, mint ahogyan bennem. Hallgatom, hogy mikor hová szán, hogy a közös tervünk építsem. Az agyalásnak végeee :)


Rügyeznek az igaz szerelem értékei, látható válnak az árnyékok áldásai, átitatva az imádság és a rendszeres megbocsátás, gyónás adta kincsekkel. Egyedül nem megy, magamat nem tudtam volna felszabadítani. Az igaz szerelem gyökeret eresztett a szívemben, és ez virágzik körülöttem. 
Szépséges legjobbakat kívánok mindenkinek, akkor is, amikor látszólag nehezebbnek látszanak a körülmények.
Szeretettel:
Childikó
Fotó: Marácz István

2019. június 26., szerda

Szelíd vagyok...

Mielőtt a Játssz MA kártyacsomag elkészült, minden nap írtam egy - egy tulajdonságról. Ami reggel éppen megszólított. És még egy megerősítő mondat is társult hozzá. Íme egy közülük:

SZELÍD VAGYOK
Kinyilatkoztatom, hogy a megbocsátással a szívemből kapcsolódom.
SZELÍD VAGYOK



Ma reggel elém kerültek ezek a mondatok, és hagytam, hogy továbbépítkezzenek bennem. Szeretem amikor az elemzéseim helyére bekúszik a hála érzése, szeretem, ahogy utat nyit a valódi arcom megszületésének. Hogyan? Észrevétlenül. Van, hogy legördülő könnyek formájában kezdődik. Csak figyelem,  ahogy eltölt a hála, hogy pl."jó itt lenni, ahol épp vagyok". Aztán tódulni kezdenek a képek, hogy kinek és miért vagyok hálás. Nem agyalok, nem rendszerezek, nem akarok semmi okosat belemagyarázni ilyenkor. Engedem, hogy átmosson a hála érzése és közben nem marad ki a megértés. Sőt! A megfigyelés szelíd, természetes következményeként bukkannak fel bennem. 

Azokat is megfigyelem, és érzem, ahogy egyre nyugodtabb lesz a testem. A megbocsátás olyan természetesen  történik, hogy  az ereje és energiája elcsitítja a viharokat is bennem, és másik nézőpontba helyez. Mintha egy folyó partján ülnék közben, és nézem, ahogy folyik el előttem a víz, és látom, ahogy ezt-azt visz magával. Figyelek. És aztán beljebb kerülök. Minden hullámzik, mintha a tengeren ringatóznék egy matracon. Közben a fűnyíró berreg, mert épp a kertet csinosítom. Minden történik. Ahogy benn, úgy kinn is rendeződik a terep. lassan, nyugodtan, szelíden.

Érzem, teszem a dolgom. Figyelek. Figyelem a testem, a felvillanó emlékeket, figyelem a fűnyíró zsinórját, nehogy elvágjam. Kérem az új nézőpontokat, és érkeznek a felismerések. A hálával és a megbocsátással a szívemben lassan, nyugodtan tovább is engedek minden felkavaró gondolatot. Újra és újra megbocsátok magamnak. Semmi baj! A működő lépésekre gondolatban áldásomat adom és megtartom, ahol pedig változásra van szükség, megnyílok az ismeretlen felé. És ahogy a kertben rend lett, miközben tekerem fel a fűnyíró zsinórját, a legijesztőbb gondolatok helyére és megérkezett a hála. Dejóóóó! Alakuljon továbbra is minden úgy, ahogy mindenkinek a legjobb. 
...és ez elvégeztetett...

Nagyon boldog napot chinálok és kívánok!
Szeretettel:
Childikó