2019. november 1., péntek

Rengeteg a fény...

Legyen ez a gyertya
A Fény,
Ami átvezet
A hétköznapokon,
És díszbe öltözteti
a szívem,
a szavaim, a tetteim
és a gondolataim;
Minden érző lény
Felébredésére
és megszabadulására...

Részlet egy 2013. augusztusi versből, amit a párizsi élményeim inspiráltak. Kérdezhetitek hol vannak a gyertyák. A buborékok mögött. Ragyoghatnak gyertyák, ragyoghatnak szerettek. Ragyognak is.

Ragyognak az örömteli és szeretetteljes életért.
Minden fénylik, és lehet, akkor is, ha olykor nem látom tisztán. De érzem.
Minden fénylik.
Gyújtsunk együtt fényeket.
Magunkban és a környezetünkben.

Rengetek FÉNYT gyújtunk, és emlékezünk.
Emlékezzünk a szépre, a jóra, a vidámra. Akkor is, ha mások legyintenek, "óóóó, ezek csak mézes-mázos szavak".
Emlékezzünk rájuk, akik már nincsenek velünk itt a kopogta6tóban=a fizikai világban.
Emlékezzünk a közös ÉLményekre, a meg nem született babákra, akik szappanbuborékot fújva játszadoznak, és szeretettel gondolnak ránk. 
Emlékezzünk, hogy a Lélek Hangja minden nehézségen átvezet.

És ha a Szomorúság mégis a közelembe lopózna, akkor ölbeveszem magam. Vagy séta közben, vagy a ház végénél ülve, vagy itt a gépelés közben. Engedem szabadon folyni minden könnyem. 
Engedem, közel engedem az érzéseket. Sőt!
Felhörpintem a könnyeim sós ízével együtt, és engedem, hogy átjárjon olykor a fájdalom. És  hagyom, hogy átalakuljon azzá a belső tudássá, hogy: Nincs semmi baj! Minden rendben van, hiszen minden Rend bennem van. Nem vagyok egyedül. Soha nem is voltam.
Minden rendben van, és minden úgy van jól, ahogy van. A Jóisten tenyerében utazom és utaztam, akkor is, amikor rosszat álmodtam. 
Hiszen 

És tudom, hogy MINDEN REND BENNED is ott VAN.


Az öröm legyen veletek!
Szeretettel:
Childikó

2019. október 9., szerda

Hegyeken Szökellő...

Megváltó Istenem!
Áldd meg azokat, akik már eldöntötték,
és velünk lesznek az örömteli és szeretettel-teljes életben.
Oltalmazd kérlek azokat, akik úton vannak felénk és közénk akarnak tartozni.
Bocsáss meg azoknak, akik gondolkodnak, készülődnek, 
de sosem érkeznek meg az örömteli életükbe.
...és kérlek legyél irgalmas azokhoz a társainkhoz, akik sosem készülődtek és 
hallani sem akarnak az örömteli életről. 
Sőt! 
Nem hisznek benne(d).

A Te Akaratod teljesüljön
minden körülmények között,
és én utat nyitok magamban 
Teneked.
Eléd állok,
annyira közel, hogy érezhessem,
Tebenned élek.

ÁldásÁldásÁldás!

Serenity,
2013.12.14.


Az indián tanítóm, Devalon a Hegyeken Szökellő nevet adta nekem anno, amikor találkoztunk. Az elmúlt hétvégén a Pálos 70 zarándoklaton nem igazán szökelltem, inkább az Úton Vánszorgó név illett rám.😏 Viszont újra és újra felszabadult a testem és a lelkem, amikor megpihentem és befelé, az imára támaszkodva haladtam. És azóta is hálálkodom a csodákért, amiket kaptam és átéltem. Sorra hullanak az ölembe a felismerések. 

Ma (is) elindulok hozzád Atyám! Tudom hogy vársz, fáradhatatlanul. Nekem az a dolgom, hogy a ma (is) olyan közel legyek, hogy érezzem, a tenyereden utazom, az öledben viszel. Te odahajolsz, Te megnyugtatsz, és ebben a nyugalomban meghal minden gondom és fájdalmam. Elcsitulnak a sürgető zajok. Nyugodt vagyok, hogy gyermekedként ragyog a napom. Indulok. Hozzád, Veled, Általad. Köszönöm az életet, köszönöm, hogy reggel veled ébredek és este hozzád érkezem. Benned élek.

"Te vagy a fény a szívemben Jézus/Add, hogy ne szólhasson bennem a sötét/Te vagy a fény a szívemben Jézus/Krisztus jöjj te vezess utamon." Ez a dal volt az egyik olyan lámpa, ami "világított" a szűk és árnyékos erdei úton, és távol tartotta a félelmet huhogó Pirit (az egómat).

No akkor mosogatásra fel, aztán indulok a postára. Tegyük a dolgunk hálával telt szívvel :)
Az öröm és a játékosság legyen veletek!
Szeretettel:
Ildikó


2019. augusztus 29., csütörtök

Nyitott vagyok...

Mennyire vagy éber a VAN-ra?
Észre veszed-e, amikor egy helyzetre, emberre, kapcsolódásra ráégett az "óismerem" matrica?
Észre veszed-e, amikor egy helyzetre, emberre, kapcsolódásra a hiányaidat, a félelmeidet, vagy/és az elmúlt emlékeidet vetíted?
Észre veszed-e, amikor az általánosításod függönye eltakarja a valódit előled?
Érzed-e, amikor kényelmetlen egy ruha, egy beszélgetés, egy kapcsolat, egy ölelés?
Mit teszel, amikor észreveszed?



2014. augusztus 29-én bukkant fel először, hogy magamon túl, megosztom ezeket a kérdéseimet. Csak lazán és szabadon 😍
DzsojLájf felhívás nevet adtam neki 😉 Legyünk 21 napig - és után is, ha megkedveletétek:
...éberek...
...figyelmesek...
...gyengédek...
Legyünk éberek, figyelmesek, gyengédek magunkhoz és mindenki máshoz a környezetünkben. Valójában a 21 napon túl, legyen az életünk része, hogy észrevesszük, amikor durván, elefánt módjára tiporunk át magunkon vagy másokon.

Az egóm, alias Piri, mindent elkövet, hogy a jövőn vagy a múlton tartsa a figyelmemet, és megtorpedózza  a határtalan örömöt és hálát. 💝 

Ahogy a JóIsten gyengéden és végtelen türelemmel szeret és megbocsát nekünk, mi is tegyük ezt az egónkkal. Szinte semmi más dolgunk nincs, mint az elménk/egónk elchitítása, megnyugtatása, hogy megszülessenek
...a VALÓDI beszélgetések...
...a VALÓDI helyzetek...
...a VALÓDI emberek...
...a VALÓDI kapcsolatok...
...a VALÓDI ÉLETünk...

Éber-fényes-víg napokat kívánok, hogy mindig mindenki számára a legjobban alakuljanak a dolgok.
Akkor is, ha nem hiszed...
Akkor is, amikor félsz...
Akkor is, amikor szomorú vagy...
Akkor is, amikor szétvet az öröm...
Akkor is, ha minden rendben VAN 😉

Hiszen MINDEN ÉRTÜNK történik 💖 Bátran belemerülök az életbe, és minden pillanatban törekszem, hogy őszintén kifejezzem az érzéseimet. Csendesen, puhán, finoman és szinte észrevétlenül. Nem túl egyszerű, sőt, van, hogy nem is sikerül. 😋 És örömmel fogadom az átalakulást. Megbocsátok magamnak, megbocsátok mindenkinek, és hagyom, hogy a Gondviselés begyógyítsa a sebeket. 

Az öröm legyen veletek,
mindenkinek jó nagy csokor öleléssel és hálával egybekötve.

Szeretettel:
Childikó

2019. augusztus 16., péntek

Napló bejegyzés...

2012.08.16. Az élet nem feladat, nem tudomány, nem kötelesség, nem lidércálom, és nem is kizsákmányolás. És nem is harc, és még csak nem is verseny. Vagy mégis? Az Élet egy végtelen, örömteli utazás. Indulások, megérkezések, találkozások, elválások sora. 


Ma, ahogy visszaolvasom a fenti sorokat, azt érzem, hogy megérkeztem. Az a lány, aki 2012-ben utazott, és a táskáját, útra készen tartotta, megérkezett. Akkor is, ha a környezetem azt látja, hogy megint táskából ki-be pakolászok :) Véget ért a magányos bolyongásom, a saját álmok kergetése, a saját magam kitalálása. Akinek értelmetlen azzal indítania napot, hogy a Szent családdal "beszéljen", és velük összehangolódva lépjen ki az ágyból, nem ismeri az örömét annak, ahogy átmos a hála: "dejóóó, hogy itt vagyok, dejóóó, hogy élek, dejóóó, még játszhatok." 

Ezzel az érzéssel ránézni a napra, a reggeli kávéra, az éppen berobbanó váratlanra, nekem könnyebb. Akkor is, ha éppen fáj egy mondat, amit kaptam, akkor is, ha úgy érzem becsaptak, kihagytak, elfelejtettek, blablabla...
Indulok, és ahogy tekerem az esőben a bringám, mondom hangosan pl. az Üdvözlégy Máriát, érzem belül a kérdést: Megnyugodtál? Neeem - sajdul a testem. És tekerek tovább, teszem a dolgom, és közben mitől vagyok boldog? Attól, hogy Aki kérdez bennem, tudom, hogy Őnála, Ővele és Őbenne mindig megnyugszom. 

Tudom, hogy nem kell összepakolnom a táskám, nem kell elutaznom sehová, csupán a mozgást abbahagynom. Leszállok a bringáról, egy-két-hááá sóhajra leülök az útszéli padra. Belezokogom a szélbe a csalódottságom, hagyom, hogy a könnyek kimossák belőlem a maradék "miért" kiáltását, és hálát adok. Hálát adok, hogy itt vagyok, hogy merek félni, és merek megijedni. És végtelenül hálás vagyok, hogy tudom: ha egy körnél többet megy bennem egy tépázó gondolat, az biza' kiborít. No ezt nem hagyhatom. A Szentléleknek sarkig kitárom minden porcikám, és érzem, ahogy cserélődik a bánat, és élvezem, ahogy a mély sóhajokkal könnyebbül a szívem. És nocsak, tisztán látok :) 

Így könnyebb nekem Istenben az élet. Akkor is, ha a körülmények látszólag ijesztőek. Az árnyékok, amikor belülre nézek eltűnnek, a hazugságok lelepleződnek. És megérkezem. Megbocsátok, bocsánatot kérek szóval, tettel, gondolattal, és nevetve teszek-veszek. "Hát ennek meg mitől ér fülig megint a szája?" - kérdezik körülöttem. Mert visszaemlékeztem, hogy bár a fizikai világban sokat utazom, belül, a szívemben, a testemben-lelkemben megérkeztem. 

A fiam azt mondta kb. 8 évesen, hogy azért "választott engem" anyukájának, mert nagyon szeretem Istent. Mondogattam ezt sokat, közben mégis elfelejtette. Szerencsére Isten nem felejtett el engem. Sajnálom Atyám, hogy nélküled akartam fényes életet. Az elmúlt években kezdtem tudatosítani, hogy minden változik, igen, változó itt a fizikai világban, de egy dolog állandó és maradandó: az hogy Te Atyám Szeretsz, gyönyörködsz bennem, akkor is, ha sáros a lelkem. Te tudsz rólam mindent, mit rejtegessem. Ezért is kérem azt az állandóságot, hogy soha többet ne felejtsem el, hogy Te Atyám, mennyire szeretsz engem. 

45 év "sivatagban" bolyongás után itt vagyok. Mindig jót akartam, de egyedül nem megy. Megnyitom magam minden nap, hogy a Szentlélekkel elteljek és csurig betöltsön. Hozza elém azokat a helyzeteket, ahol még emlékek lapulnak, és kitakarják Atyám tervét rólam, nekem. Azt kérem Édes Jézus, hogy a nevedben ragyogjon a szememből, a szavaimból és a tetteimből Isten dicsősége. Drága Szűz Anya oltalmazz ebben a belső utazásban, legyél a kísérőm. És most megyek, reggelizni, füvet nyírni, mert az eső jót tett a kertben mindennek. Ahogy benn úgy kinn is felfrissült minden.

Az öröm és a játékosság legyen veletek!
Szeretettel:
Childikó

2019. augusztus 3., szombat

Új életbe...

Nem a forma nyugtat meg, 
hanem a nyugalom alakítja 
és hozza elém 
a mindenki számára legjobb formáját
 az új életemnek. 

Itt és MOST.
Átadok minden elavult formát,
 hitrendszert 
az életem minden területéről, 
ami a régi életem hordalékaként
 az örömteli életem útjában áll.
Nyitottan és kívánCHIan 
fogadom az új életem 
VALÓDI formájában.
ÁldásÁldásÁldás
Kérem-vágyom-befogadom.

Serenity 
2014. 08. 03. 20:30


Illusztráció: Bob Gass gondolata, magam által elkészített formában