2019. augusztus 16., péntek

Napló bejegyzés...

2012.08.16. Az élet nem feladat, nem tudomány, nem kötelesség, nem lidércálom, és nem is kizsákmányolás. És nem is harc, és még csak nem is verseny. Vagy mégis? Az Élet egy végtelen, örömteli utazás. Indulások, megérkezések, találkozások, elválások sora. 


Ma, ahogy visszaolvasom a fenti sorokat, azt érzem, hogy megérkeztem. Az a lány, aki 2012-ben utazott, és a táskáját, útra készen tartotta, megérkezett. Akkor is, ha a környezetem azt látja, hogy megint táskából ki-be pakolászok :) Véget ért a magányos bolyongásom, a saját álmok kergetése, a saját magam kitalálása. Akinek értelmetlen azzal indítania napot, hogy a Szent családdal "beszéljen", és velük összehangolódva lépjen ki az ágyból, nem ismeri az örömét annak, ahogy átmos a hála: "dejóóó, hogy itt vagyok, dejóóó, hogy élek, dejóóó, még játszhatok." 

Ezzel az érzéssel ránézni a napra, a reggeli kávéra, az éppen berobbanó váratlanra, nekem könnyebb. Akkor is, ha éppen fáj egy mondat, amit kaptam, akkor is, ha úgy érzem becsaptak, kihagytak, elfelejtettek, blablabla...
Indulok, és ahogy tekerem az esőben a bringám, mondom hangosan pl. az Üdvözlégy Máriát, érzem belül a kérdést: Megnyugodtál? Neeem - sajdul a testem. És tekerek tovább, teszem a dolgom, és közben mitől vagyok boldog? Attól, hogy Aki kérdez bennem, tudom, hogy Őnála, Ővele és Őbenne mindig megnyugszom. 

Tudom, hogy nem kell összepakolnom a táskám, nem kell elutaznom sehová, csupán a mozgást abbahagynom. Leszállok a bringáról, egy-két-hááá sóhajra leülök az útszéli padra. Belezokogom a szélbe a csalódottságom, hagyom, hogy a könnyek kimossák belőlem a maradék "miért" kiáltását, és hálát adok. Hálát adok, hogy itt vagyok, hogy merek félni, és merek megijedni. És végtelenül hálás vagyok, hogy tudom: ha egy körnél többet megy bennem egy tépázó gondolat, az biza' kiborít. No ezt nem hagyhatom. A Szentléleknek sarkig kitárom minden porcikám, és érzem, ahogy cserélődik a bánat, és élvezem, ahogy a mély sóhajokkal könnyebbül a szívem. És nocsak, tisztán látok :) 

Így könnyebb nekem Istenben az élet. Akkor is, ha a körülmények látszólag ijesztőek. Az árnyékok, amikor belülre nézek eltűnnek, a hazugságok lelepleződnek. És megérkezem. Megbocsátok, bocsánatot kérek szóval, tettel, gondolattal, és nevetve teszek-veszek. "Hát ennek meg mitől ér fülig megint a szája?" - kérdezik körülöttem. Mert visszaemlékeztem, hogy bár a fizikai világban sokat utazom, belül, a szívemben, a testemben-lelkemben megérkeztem. 

A fiam azt mondta kb. 8 évesen, hogy azért "választott engem" anyukájának, mert nagyon szeretem Istent. Mondogattam ezt sokat, közben mégis elfelejtette. Szerencsére Isten nem felejtett el engem. Sajnálom Atyám, hogy nélküled akartam fényes életet. Az elmúlt években kezdtem tudatosítani, hogy minden változik, igen, változó itt a fizikai világban, de egy dolog állandó és maradandó: az hogy Te Atyám Szeretsz, gyönyörködsz bennem, akkor is, ha sáros a lelkem. Te tudsz rólam mindent, mit rejtegessem. Ezért is kérem azt az állandóságot, hogy soha többet ne felejtsem el, hogy Te Atyám, mennyire szeretsz engem. 

45 év "sivatagban" bolyongás után itt vagyok. Mindig jót akartam, de egyedül nem megy. Megnyitom magam minden nap, hogy a Szentlélekkel elteljek és csurig betöltsön. Hozza elém azokat a helyzeteket, ahol még emlékek lapulnak, és kitakarják Atyám tervét rólam, nekem. Azt kérem Édes Jézus, hogy a nevedben ragyogjon a szememből, a szavaimból és a tetteimből Isten dicsősége. Drága Szűz Anya oltalmazz ebben a belső utazásban, legyél a kísérőm. És most megyek, reggelizni, füvet nyírni, mert az eső jót tett a kertben mindennek. Ahogy benn úgy kinn is felfrissült minden.

Az öröm és a játékosság legyen veletek!
Szeretettel:
Childikó

2019. augusztus 3., szombat

Új életbe...

Nem a forma nyugtat meg, 
hanem a nyugalom alakítja 
és hozza elém 
a mindenki számára legjobb formáját
 az új életemnek. 

Itt és MOST.
Átadok minden elavult formát,
 hitrendszert 
az életem minden területéről, 
ami a régi életem hordalékaként
 az örömteli életem útjában áll.
Nyitottan és kívánCHIan 
fogadom az új életem 
VALÓDI formájában.
ÁldásÁldásÁldás
Kérem-vágyom-befogadom.

Serenity 
2014. 08. 03. 20:30


Illusztráció: Bob Gass gondolata, magam által elkészített formában 

2019. július 12., péntek

Szerelemben...

IGAZ
2007 nyara

Az IGAZ Szerelem felszabadít,
és éberen tart.

Az IGAZ Szerelem odaad mindent,
és nem kér érte semmit.

Az IGAZ Szerelem elkötelez,
és minden pillanatban szabadon hagy.

Az IGAZ Szerelem
IGAZ.
AZ IGAZ SZERELEM
VALÓDI.

Az igaz SZERELEM
táplál,
az igaz SZERELEM
gyógyít,
az igaz SZERELEM
TEREMT.

Amen
A SZERELEM táplál,gyógyít,TEREMT.

Azt szoktam mondani, hogy a szerelem húzott át az autoimmun betegség útvesztőin. Az a szerelem, ami akkor lobbant fel bennem, amikor megláttam a valódi önmagamat egy pillanatra, és kívánchi lettem rá(m).

Az a szerelem segített életben maradni, ami a családomat éltette és élteti. Melyik családom? A biológiai, a lelki és a szent családom. Hagytam magam, hogy az emberek és az emberek felettiek is szeressenek, úgy és olyannak, amilyennek születtem. És közben meggyógyultam. Érzem, hogy JóAtyám mennyire szeret, és nem feledem, hogy gyönyörködik ugyanúgy benned is, mint ahogyan bennem. Hallgatom, hogy mikor hová szán, hogy a közös tervünk építsem. Az agyalásnak végeee :)


Rügyeznek az igaz szerelem értékei, látható válnak az árnyékok áldásai, átitatva az imádság és a rendszeres megbocsátás, gyónás adta kincsekkel. Egyedül nem megy, magamat nem tudtam volna felszabadítani. Az igaz szerelem gyökeret eresztett a szívemben, és ez virágzik körülöttem. 
Szépséges legjobbakat kívánok mindenkinek, akkor is, amikor látszólag nehezebbnek látszanak a körülmények.
Szeretettel:
Childikó
Fotó: Marácz István

2019. június 26., szerda

Szelíd vagyok...

Mielőtt a Játssz MA kártyacsomag elkészült, minden nap írtam egy - egy tulajdonságról. Ami reggel éppen megszólított. És még egy megerősítő mondat is társult hozzá. Íme egy közülük:

SZELÍD VAGYOK
Kinyilatkoztatom, hogy a megbocsátással a szívemből kapcsolódom.
SZELÍD VAGYOK



Ma reggel elém kerültek ezek a mondatok, és hagytam, hogy továbbépítkezzenek bennem. Szeretem amikor az elemzéseim helyére bekúszik a hála érzése, szeretem, ahogy utat nyit a valódi arcom megszületésének. Hogyan? Észrevétlenül. Van, hogy legördülő könnyek formájában kezdődik. Csak figyelem,  ahogy eltölt a hála, hogy pl."jó itt lenni, ahol épp vagyok". Aztán tódulni kezdenek a képek, hogy kinek és miért vagyok hálás. Nem agyalok, nem rendszerezek, nem akarok semmi okosat belemagyarázni ilyenkor. Engedem, hogy átmosson a hála érzése és közben nem marad ki a megértés. Sőt! A megfigyelés szelíd, természetes következményeként bukkannak fel bennem. 

Azokat is megfigyelem, és érzem, ahogy egyre nyugodtabb lesz a testem. A megbocsátás olyan természetesen  történik, hogy  az ereje és energiája elcsitítja a viharokat is bennem, és másik nézőpontba helyez. Mintha egy folyó partján ülnék közben, és nézem, ahogy folyik el előttem a víz, és látom, ahogy ezt-azt visz magával. Figyelek. És aztán beljebb kerülök. Minden hullámzik, mintha a tengeren ringatóznék egy matracon. Közben a fűnyíró berreg, mert épp a kertet csinosítom. Minden történik. Ahogy benn, úgy kinn is rendeződik a terep. lassan, nyugodtan, szelíden.

Érzem, teszem a dolgom. Figyelek. Figyelem a testem, a felvillanó emlékeket, figyelem a fűnyíró zsinórját, nehogy elvágjam. Kérem az új nézőpontokat, és érkeznek a felismerések. A hálával és a megbocsátással a szívemben lassan, nyugodtan tovább is engedek minden felkavaró gondolatot. Újra és újra megbocsátok magamnak. Semmi baj! A működő lépésekre gondolatban áldásomat adom és megtartom, ahol pedig változásra van szükség, megnyílok az ismeretlen felé. És ahogy a kertben rend lett, miközben tekerem fel a fűnyíró zsinórját, a legijesztőbb gondolatok helyére és megérkezett a hála. Dejóóóó! Alakuljon továbbra is minden úgy, ahogy mindenkinek a legjobb. 
...és ez elvégeztetett...

Nagyon boldog napot chinálok és kívánok!
Szeretettel:
Childikó

2019. május 27., hétfő

Új utakon...

Új utakon járni,
ami ismerős,
jaaajdejóóóó, 
hiszen ez 
a valódi.

Oly régen tértem le róluk, hogy már azt hittem, nem is jól emlékszem.

És most, hogy
itt vagyok, 
örömmel veszem észre,
nincsenek utak, 
csak egy Út
VAN.

Ezen lépdelek, 
Az Úton, 
ami az Igazság
és az Élet.

Félre félelmek.
Rátok nézek,
mindent érzek,
el mégsem téríthettek.



Hiszen nem is
lépek, mert
felébresztenek,
felszabadítanak
és
felemelnek
az örömteli képek.

Ámen

Tudom, hogy a lehetőségek végtelen számúak. Aki nem hiszi, járjon vagy szálljon utána(m). Óvatosan, nehogy elszállás legyen a vége :) :) :) Megadom a lelkemnek a zene, a tánc, és a játék örömét és szabadságát. Rábízom magam a Végtelen Életre, Istenre, a Végtelen Békére, és jókedvre. Tisztuljon, ami az útjában áll bennem Atyám Örömének. Vállalom ennek bennem zajló takarításnak minden felelősségét, és vele járó szavát és tettét. 
Akkor is, ha félek, akkor is, ha sírok vagy nevetek. Legyen!
Ki is ugrottam a bőrömből egy is időre, csak annyira, hogy beszerezzem az új tollakat a szárnyaláshoz. Azt hallottam ma akciós :) és közben két lábbal a földön járni is tanulok :)

Csodás hetet és napokat mindenkinek!
Szeretettel:
Childikó