2015. április 29., szerda

Kavargó gondolatok...

Pár hete történt: ülök egy kávé mellett, egy hangos kávézó napos asztalánál, és a pohárba révedek. Felnézek és körülöttem az élet pezseg. Az érzelmek és az emberek keverednek, mint a tej fehérje a kávé feketéjével. Bennem is, és körülöttem is. A könnyeim csendesen az arcomon legördülnek, és ahogy az ismerős és ismeretlen arcok sorát követem, csak mosolyog a szívem: "Köszönöm, hogy itt lehetek. Köszönöm Atyám, hogy még itt lehetek. Örülök, hogy ismerhetlek. Örülök, hogy megleltelek. "
...és furcsán boldog vagyok és hálás azok miatt, akikkel a búcsújuknál - így vagy úgy - ott lehetek...

És ahogy továbbra is befelé figyelek, a kezem a papíron sorról-sorra halad, és táncol bennem a fájdalom, a szomorúság és az öröm - együtt, össszekapcsolódva, ahogy a betűk előttem a lapon. Örömmel tölt el, hogy jómagam itt lehetek, és nézhetem az eget, a napot, a fellegeket, és érzem a hullámzó érzelmeket. Minden pillanatnak, csendesen utat engedek. 


"Öleld meg kérlek a munkába indulót, öleld meg kérlek a melletted szunnyadót, öleld meg kérlek a fákat, a padokat, és engedd szélnek a haragodat." - Serenity lett enne a Hangnak a neve az évek során bennem, akitől ezeket hallgatom - hagyom. 

Az Édesanyám kertjében gyűjtöttem ezeket a virágokat, amit az első képen lát6tok - érdekes analógia: a préselés alatt kilapultak, kichit megfonnyadtak - mégis szÉpek. Játszatok a képpel is - amit láttok, és amit elindít bennetek. Játszatok!


És íme azok a további sorok, amelyek még előbújtak:

Az EGYben

Oly sokan elmentetek.
Hirtelen és váratlan,
vagy lassú sétában,
vagy vágtában,
kit, a "mi" vagy a "hogy"
ahogyan
elragadott.

Oly sokan elmentetek.
Fiatalok és öregek,
barátok és ismeretlenek.

És én is kichit
mindig elmegyek
veletek.
Az emlékeimbe,
a szívembe;
Olykor a könnyeimbe,
olykor a csendembe.

Mert jó nekem OTT veletek.
Ismerős, és mégis idegen.
Újra ODA időzni, és
a testemmel ITT kávézni.





Fura az érzés,
fura az illat,
fura a pillanat.
Oly sokan elmentetek.
Vagytok, akik már 
át is léptetek.

Régen azt hittem, 
hogy mindent
elvittetek, amit
ebben az 1 életben
megélni nem
lehetett.

És most, 
furcsa az 
örömöm, és 
mégis valódi,
hogy én 
még mindig
itt lehetek.

Megszülettetek, 
oda, hová én
most még nem 
mehetek.
Nem is engednek, 
mindazok, amiket
a szívemben Ti
meg nem éltetek.


Megszületek.
Veletek és
Tibennetek.
Ígérem, egyszer
én is oda megyek.
De addig még
oly sok helyre
elmehetek.

A szívemben
veletek, és
a testemben
nélkületek;
ölelek.

Oly sokan elmentetek.
Amikor az én időm 
is elérkezik, akkor
a hajnali harmattal 
közétek útrakelek.
De addig még oly
sokat felnevetek.

Elmentetek.
Éljetek, ahogy 
itt élni nem lehetett.
Éljetek.
A Fényben,
ahol mindenki  
EGY veletek.
Köszönöm.
Ámen
ÁldásÁldásÁldás
2015. 04. 18. 17:49

Gyakorlat:
A fizikai világ működésével és törvényszerűségeivel is harmóniában ragyogok. Visszaadok mindenkinek mindent, szeretettel és megtisztult formában, ami az övék, és eddig nálam volt. Visszakérek mindenkitől mindent, szeretettel, megtisztult formában, ami az enyém, és eddig másoknál volt. Békességben élek önmagammal, és a teremtett világgommal.

Fotók: Pethes Zsuzsi





Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése