Dallamok...

Drága Atyám!

Újra hozzád írok, és a szívemben áradó érzelmekből Tehozzád fordulok. Annyira hálás vagyok, hogy Teáltalad mindig csodás helyekre jut6ok, ám olykor sajog a szívem, hiszen pénzért cserében se hitet, se boldogságot nem ad6ok. Lehet, hogy egy-két orcát Tefeléd fordítok, és remélem, hogy mindenkihez eljut a Te jókedvű, bársonyos mosolyod.

Azért, hogy épp itt vagyok, hogy minden áldott napon a Szentlélek által a Te Szereteted és Áldásod hozzám átcsorog, hmmmm, tudom, hogy tudod, hogy minden pillanatban hálát adok. Érzem, hogy Tőletek mindent megkapok, olyat is, amit parányi elmémmel szinte fel sem fog6ok. Kész vagyok. Minden helyzetet, minden embert és minden alkalmat elfogadok, melyek által Tihozzátok méltóvá vál6ok. Köszönök minden váratlan ajándékot, amivel emlékeztetsz arra, hogy valójában ki vagyok. 

Már elhiszem, hogy az Örömötök hírnöke vagyok. Bárhol járok, ragyogok. Nyitott szívemmel, minden gyógyulni vágyót hozzátok irányítok. Itt vagyok, és ha kell, minden lát6ó és lát6atlan szakértőt idehívok, és a magam által teremtett láncoktól mindenkit kiszabadítok. Ódemiketismondok! Minden galibát Atyám Terád bízok, és a gondolataim tisztogatásával, a félelmekből szőtt hálóból máris kiszabadulok. Dejódejó! Az "én-ezt-tudom", és az "én-megoldom" eszméimet is odaadom, így az egóm, a Te békéddel a szívemben, könnyedén megnyugtatom. Nincs más dolgom. 

Megértettem, hogy a gyógyulás eszközévé lettem, és a napsütésben magam körül mindenhol békére leltem. Sajnálom Atyám, ha az esőben, hagytam, hogy felüsse fejét a kétkedésem, ám szerencsémre, amint a szemeidbe néztem, és átjárt a Szereteted fénye, a Tebenned élő harmóniához azonnal visszatértem. Gyermekedként ennyit kérek: a kifogy6atlan nyugalmad, mindig mossa át az elmémet. 

Hálás vagyok, hogy minden reggel karon ragad a Szentlélek, és megyek vele, akkor is, ha éppen félek. Bizton tudom, hogy Ővele minden morzsányi ijedelmem igazgyöngyökre cserélem. Mindig kívánchian várom, hogy milyen meglepetést tartogat az adott napom, amikor örömteli helyreigazításra induláskor átadom. Minden este vigyorogva nyugtázom, hogy milyen furfangos az égi családom.

Döntés...

Folyamatosan gyakorlom, hogy nincs jó vagy rossz döntés. Vagy én döntök, vagy más dönt helyettem. Azt is választ6om, hogy hagyok mást dönteni, mert én éppen nem látok tisztán. Azt is lehet. A fő, hogy közben énmagam valóban jól legyek. Szóval megint ott találtam magam, hogy az a fontos számomra: békességben legyek belül minden porcikámban, és ÉREZZEM MEG, hogy mi jó nekem, és mi nem. Így lehetőséget teremtek arra, hogy ezt 1szerűen, 1enesen, nyíltan ki is nyilvánítsam. S ehhez mindig visszajutok oda, hogy:LASSAN-LASSAN. Chitt! No gondolat, mert akkor már valami emlék mentén reagálok. Blablabla. Zseniális, hogy amikor valóban kikerül az egóm kezéből az irányítás minden le1szerűsödik, és közben izgalmas és tevékeny marad az életem. Nem láttam mindig így. Sőt! Az átmeneti időben, amikor zajlott az egóm 6alom "átadása", elég tragikusan láttam a sorsom. Haszontalannak láttam a teljes életemet. Olyannak, akire tovább nincs már szükség.

Egy dal...

Amikor a reggeli rituáléimat végzem, rendszerint felcsendül belül bennem egy dal. Változó, hogy mikor mi a témája, a hangulata. Van, hogy egy mantra, de lehet egy sláger is. Abban 1eznek meg, hogy jókedvem lesz tőlük. Arra szoktam figyelmes lenni, hogy dudorászik a lelkem :) Általában a rutin tevékenységek végzése közben veszem észre, hogy "behangolás" zajlik a testem templomában, s azon kapom magam, hogy keresgélni kezdem a hangokat, amit megszólaltat6ok. Ma is ez történt. Egy mozgalmi dal kettő sora ismétlődött újra és újra, amíg fel nem figyeltem rá:"Haj, haj, de én nem félek, hogy dalomat elsodorja sodra a szélnek"- aztán megkerestem a teljes szövegét. Ilyenkor mindig felfedezek részemről apró csúsztatásokat :) Az írás végén csatolom is az eredeti verziót :)

Hm, megint telitalálat. Köszönöm. Az utóbbi hetekben azt gyakorlom, hogy teljes átadásban történjenek a dolgaim. Fontos: MINDIG VAN cselekvési tervem, de hajlandó vagyok mindent odaadni, ha valami jobb, örömtelibb lehetőség érkezik. Számomra ez a szabad akarat ereje: önként döntök az isteni terv elfogadása mellett. Tudom: minden értem van. Így, ha valami átszerveződik körülöttem, akkor tudom, hogy valami sokkal jobb van készülőben. Nagyon felgyorsult körülöttem minden. Huszonöt évvel ezelőtt, ha volt egy felismerésem, mire megjelent a 7köznapjaimban, már semmi összefüggést nem láttam, mert el is felejtettem, minek a tudatosítása zajlik éppen. Közben az  egóm villogot, hogy mennyi mindenre képes odafigyelni, meg mi mindent tud, de ennyi. A sok fától nem láttam az erdőt, az az magamat.