2016. június 26., vasárnap

Tehet-s-Ég...

"Isten áldotta kezed van!"- mondta a 83 éves Ilcsi néni a kórházban, amikor átböngyörgettem a sajgó vállait. És tényleg. Imádom a KAR-Mestereimet, azaz a kezeimet. Az érintésen kívül a rajzolás és írás todomááányába is rajtuk keresztül tudok sziporkázni. Nincs olyan nap, hogy ne adnék hálát azért, hogy alkot6ok. Mostanra elfogadtam, hogy van tehetségem. És ez azt jelenti, hogy ÉRTÉKELEM MAGAM, és a tevékenységeimet. Korábban ami nekem természetes volt, annak nem tulajdonítottam jelentőséget. Így nem is értékeltem sem magam, sem azt, amit tettem. Szerencsére felébredtem. Nektek nem kell begyalogolni egy betegség utcájába azért, hogy felismerjétek az értékeiteket. Szólok. Most: ÉRTÉKES VAGY!

Neked mi az Isten adta TEHET-s-ÉGed? Mi az, amit tehetnél, de még mindig nem teszed? Mi az, amit halogatsz megtenni? Mi az, amiről azt gondolod, hogy semmire sem jó, így nem is látta még a legjobb barátod sem? Mi az, amit gyerek korod óta imádsz, de újra és újra eltolod magadtól? Jaaaa, hogy neked ilyen nincs? Ahhhaaa, hogy van, de nem engedheted meg magadnak? Sajnos tévedsz. Ez is csak egy kifogás. Ki volt az, aki elhitette veled, hogy bele se kezdj? Na őt nyugodtan elkerülheted, legalább egy kis időre.

Semmiképpen ne tőle kérj tanácsot az első lépéshez, hanem azoktól, akik fülig érő szájjal hallgatják, amikor lelkesen mesélsz a "jelentéktelen" dolgaidról. Számtalan vicces-mulatságos-átlátszó kifogást tudunk felsorolni, ismerem ezt magam is. Most hagyd abba! Megértem, hiszen én is ezt tettem, és például csak hébe-hóba vettem a kezembe rajzolás céljából ceruzákat, színeseket, festéshez ecseteket, blablabla. Doboz hegyekben tárolom még most is azokat a füzeteket, amelyeket teleírtam az évek során. A legnagyobb kincses bányám az írásaimhoz, pedig már számtalanszor el akartam égetni. Szerencsére nem tettem meg soha.

Hidd el, hogy valójában már a kiságyból kievickélve is meg volt a gondolat, arról amiben tehetséges vagy, mert benned van. Keresi a formáját, hogy észrevegyük, mert rárakódtak a 7köznapok félelmei, feszültségei. És most is ott hever a konyha asztalodon, vagy a hálószobádban, vagy a könyvespolcodon. Lehet lustasággal, lehet mások csodálásával, vagy elavult negatív hitrendszerekkel van épp letakarva. Várja, hogy felfedezd. Apropó! Nézz körül, és figyeld meg, hogy kivel kapcsolatban mondod legtöbbet azt, hogy. "Óóó-de-neki-eeez-nagyon-jóól-megy-én-nem-tudnám-így."

Megint szólok: azért tudod észrevenni másban, mert BENNED IS OTT VAN, amit a másikban csodálsz vagy irigyelsz. Szóval kérlek, legyél hálás, hogy az élet oda tolja az orrod elé, és PRÓBÁLD KI. Chináld! Kóstold meg, szippants bele! Tudom, egyszerűbb drága, bonyolult, elérhetetlen dolgok után sóvárogni, és tétlenül várni az Égre, vagy éppen dühöt táplálni. Ezt is műveltem. Így alapoztam meg az autoimmun betegséget. Értelmetlen. Ne menj arra!!! Válaszd inkább azt, hogy az INDULataidat átalakítod. Tegyél bármit/semmit, ami örömet okoz. Az Ég nagyon türelmes, és nem bűntet, és nem hibáztat, és nem tétlen. Sőt! 1% önrész mellé odateszik a 99%-ot. Megtanultam, hogy lehet heverészni akkor is, ha nem vagyok beteg, "csupán" a feltöltődés öröméért. Ilyenkor legalább a Lát6atlan világ nyugodtan alkot bennem, amit aztán jól kirajzolok magamból, meg írok ilyen gátlástalan sorokat egymás után.

2016. június 21., kedd

Emlékek...

Az elmúlt 11 hétben a Hála7fők csoportos 1üttlétei nagyban hozzájárultak, hogy könnyebben különbséget tegyek az emlékek és a valódi jelenlét örömei között. Az egó fárad6atlanul másol, és ez a tanulásnak egy nagyon fontos és hasznos formája - bizonyos keretek között. Amikor a bennem élő kichi én meghallja, hogy azt mondom fűnek-fának, hogy "örömben-élek", azonnal belehelyezkedik ebbe is, bár apró csúsztatással: az igeidőben téved egy hajszálnyit. Özön számra veszi elő az elmúlt örömöket, akár előző életekből táplálkozóakat is. Ám a valódi Öröm itt és Most VAN. "Emléxel?" -dobja fel a kérdést, és "Persze-persze-nagyon-klassz-VOLT"- hangzik belül a válasz rá, és ilyenkor gyengéden a jelenbe kezdem kormányozni a figyelmem: "Ódeeeeszuper!-Es-mi-van-most?" Ezzel megelőzöm, hogy a pillanat tört része alatt átröppenjek a jövő előrelát6atalan útvesztőibe. Már amikor sikerül. Az elmúlt hétfők ebben edzette meg, hogy kalandoz6tunk az időben, technikákban, meditációkban, ám a legfontosabb felismerés mindig visszatért bennem: az, hogy minden körülmény között tudjunk felszabadultak és jókedvűek lenni. Köszönöm minden résztvevőnek ezt a csodás, közös utazást.

2016. június 3., péntek

Kósza gondolatok...

Amikor a napfényes spanyol tengerparton, kortyolgattam a tejeskávémat, még nem figyeltem a kósza gondolataimra úgy, mint manapság. Innen visszatekintve beugrott az a kineziológiai oldás, amiben kimondtam, hogy nyugodt és napsütéses életet kívánok. Rá pár hónapra egy bébiszitter munka formájában meg is történt. A nyugalom nem volt teljes, bár abból a szempontból igen, hogy a válásom sebeitől el tudtam magam különíteni, és könnyebben rá tudtam látni az állapotomra. Az egóm persze kapva kapott rajta, hogy egy "jel" matricával illesse a pillanatot.

Mostanában éberebben figyelem a kósza gondolataimat, szavaimat, és amint olyat hallok, ami éppen a szívemnek nem tetsző, akkor igyexem vagy azonnal kicserélni, vagy amikor a történés elém hozza: "tessék-ezt-akartad", akkor pedig azonnal elindítani magamban az élet-lemez-tisztító például így: "Óóóóó!Jaaaj!Megbocsátok magamnak, hogy megint butaságokon kalandozott a csapongó, szeleburdi elmém. Örömteli helyreigazítást kérek, ami mindenki számára a lehető legjobb megoldást hozza elém. Sajnálom. Elvégeztetett. Köszönöm." S azt is észrevettem, hogy lehetnek bennem hirtelen olyan érzések, ami azonnal aktivál egy fájó emléket, de egyre gyorsabban képes vagyok ezek megállítására: ÁLLJ! NEM AZ VAN. Ez a lassabb ütemtervekkel fűszerezve kész csoda.

A riogatós kósza gondolatok kezelésére egy másik alkalommal ezt a verziót írtam ki egy barátnőmnek: Állj! (És, mint az útelágazásoknál, felmutatok képzeletben az egónak egy STOP táblát) Ez az elme a Szentlélek, az Angyalok és más szeretetteljes szakértők által védett terület. A félelem minden formájának kéretik tovább haladni." Már hallom is "ó-nekem-erre-nincs-időm" - pedig van! Sőt! Próbáljátok ki: indulás előtt legalább 3 mély sóhajtásnyira üljetek le, mielőtt elrohannátok. Így nincs kapkodás a metrónál, hogy hol a bérletem, keresgélés a kocsi kulcs után a végtelen női táskában, vagy a férfi zsebek útvesztőiben. Hogyha nyugodtan indultok, akkor biztonságosan elrakjátok a pénztárcát, az iratokat, és a lakásban is mindent ki-le van kapcsolva. 

Számtalan örömteli ajándéka is van a kósza gondolatoknak, ugyanis olyan milyen szívből jövő sóhajok reppennek tova, amit hangosan lehet ki sem mernénk mondani. Minden gondolat teremt, ezért fontos, hogy amit az egyikkel elültettünk, azt a másikkal ne kukázzuk már ki azonnal. Vagy, éppen, hogy igen. Attól függ, hogy mi volt az 1ik :) Amikor érkezik valami váratlan csoda, hirtelen bevillan: "Jaaaa, valójában volt egy olyan gondolatom, hogy milyen jó is lenne, ha" A "hmmm-úgyse", vagy a "nekem-már-az-is-elég-lenne-ha" vagy a "megelégszem" "szókapcsolatra külön radart állítottam rá, hogy már akkor váljanak fénnyé, szeretetté és bölcsességgé, amikor csak közelít valahonnan.