2019. június 26., szerda

Szelíd vagyok...

Mielőtt a Játssz MA kártyacsomag elkészült, minden nap írtam egy - egy tulajdonságról. Ami reggel éppen megszólított. És még egy megerősítő mondat is társult hozzá. Íme egy közülük:

SZELÍD VAGYOK
Kinyilatkoztatom, hogy a megbocsátással a szívemből kapcsolódom.
SZELÍD VAGYOK



Ma reggel elém kerültek ezek a mondatok, és hagytam, hogy továbbépítkezzenek bennem. Szeretem amikor az elemzéseim helyére bekúszik a hála érzése, szeretem, ahogy utat nyit a valódi arcom megszületésének. Hogyan? Észrevétlenül. Van, hogy legördülő könnyek formájában kezdődik. Csak figyelem,  ahogy eltölt a hála, hogy pl."jó itt lenni, ahol épp vagyok". Aztán tódulni kezdenek a képek, hogy kinek és miért vagyok hálás. Nem agyalok, nem rendszerezek, nem akarok semmi okosat belemagyarázni ilyenkor. Engedem, hogy átmosson a hála érzése és közben nem marad ki a megértés. Sőt! A megfigyelés szelíd, természetes következményeként bukkannak fel bennem. 

Azokat is megfigyelem, és érzem, ahogy egyre nyugodtabb lesz a testem. A megbocsátás olyan természetesen  történik, hogy  az ereje és energiája elcsitítja a viharokat is bennem, és másik nézőpontba helyez. Mintha egy folyó partján ülnék közben, és nézem, ahogy folyik el előttem a víz, és látom, ahogy ezt-azt visz magával. Figyelek. És aztán beljebb kerülök. Minden hullámzik, mintha a tengeren ringatóznék egy matracon. Közben a fűnyíró berreg, mert épp a kertet csinosítom. Minden történik. Ahogy benn, úgy kinn is rendeződik a terep. lassan, nyugodtan, szelíden.

Érzem, teszem a dolgom. Figyelek. Figyelem a testem, a felvillanó emlékeket, figyelem a fűnyíró zsinórját, nehogy elvágjam. Kérem az új nézőpontokat, és érkeznek a felismerések. A hálával és a megbocsátással a szívemben lassan, nyugodtan tovább is engedek minden felkavaró gondolatot. Újra és újra megbocsátok magamnak. Semmi baj! A működő lépésekre gondolatban áldásomat adom és megtartom, ahol pedig változásra van szükség, megnyílok az ismeretlen felé. És ahogy a kertben rend lett, miközben tekerem fel a fűnyíró zsinórját, a legijesztőbb gondolatok helyére és megérkezett a hála. Dejóóóó! Alakuljon továbbra is minden úgy, ahogy mindenkinek a legjobb. 
...és ez elvégeztetett...

Nagyon boldog napot chinálok és kívánok!
Szeretettel:
Childikó

2019. május 27., hétfő

Új utakon...

Új utakon járni,
ami ismerős,
jaaajdejóóóó, 
hiszen ez 
a valódi.

Oly régen tértem le róluk, hogy már azt hittem, nem is jól emlékszem.

És most, hogy
itt vagyok, 
örömmel veszem észre,
nincsenek utak, 
csak egy Út
VAN.

Ezen lépdelek, 
Az Úton, 
ami az Igazság
és az Élet.

Félre félelmek.
Rátok nézek,
mindent érzek,
el mégsem téríthettek.



Hiszen nem is
lépek, mert
felébresztenek,
felszabadítanak
és
felemelnek
az örömteli képek.

Ámen

Tudom, hogy a lehetőségek végtelen számúak. Aki nem hiszi, járjon vagy szálljon utána(m). Óvatosan, nehogy elszállás legyen a vége :) :) :) Megadom a lelkemnek a zene, a tánc, és a játék örömét és szabadságát. Rábízom magam a Végtelen Életre, Istenre, a Végtelen Békére, és jókedvre. Tisztuljon, ami az útjában áll bennem Atyám Örömének. Vállalom ennek bennem zajló takarításnak minden felelősségét, és vele járó szavát és tettét. 
Akkor is, ha félek, akkor is, ha sírok vagy nevetek. Legyen!
Ki is ugrottam a bőrömből egy is időre, csak annyira, hogy beszerezzem az új tollakat a szárnyaláshoz. Azt hallottam ma akciós :) és közben két lábbal a földön járni is tanulok :)

Csodás hetet és napokat mindenkinek!
Szeretettel:
Childikó

2019. május 17., péntek

Nyíltan lenni...

Erre bukkantam. 2013. május 17-én jegyeztem fel. Nyílt napok, nyílt lapok, nyílt szívek, nyílt szavak.
Íme:
Ez is lehetne a mottója a következő írásaimnak. Mindig örömmel üdvözlöm, ha bármelyikőtök megosztja a bensőjéből áradó örömöt, akár nehézséget, félelmet Köszönöm. Erőt és bátorságot merítek a mások nyitottságából, és közösen könnyebb áthaladni a felhősebb napokon.


A Pünkösdi készülődés közben újra feltörtek bennem azok az érzések, amiket azok iránt a Szentek iránt érzek egy ideje, akik anno úgy érezték, hogy az életüket áldozzák azért, hogy a hitükhöz, eszméjükhöz való tartozásukat kifejezzék. Az áldozatiságnak egy teljesen más arcáról tesznek tanúbizonyságot. Az életüket odaadni játszma mentesen, szívből, ez számomra nagy kihívás itt és most.

A gyógyulásomban Assisi Szent Ferenc történetével sokat "összefutottam". Sőt! Rendszeresen történt velem, hogy egy-egy eset után, amit megéltem, rákerestem "valami" belső inspirációtól vezetve, egy adott kifejezésre, majd döbbenten és csodálattal követhettem, hogy a napi tettek, hogyan csengenek össze, azzal, amit anno Ő (Szent Ferenc) tett. Na és utána folyamatos éberséget igényelt, hogy ne mossam össze magamban, és ne legyen belőlem "SzentFerenc-hasonmás", vagy bárki más, akiről olvastam. 

A mai "szentség", az én fordításomban az, hogy merek-e annak lenni, AMI vagyok. Azaz, amiben felszabadultan és jól érzem magam, úgy, hogy közben ne tiporjak el másokat, mint elefánt a porcelán boltban. Ehhez  az is számít szerintem, ha merek semmi sem lenni, ami nem én vagyok. Ahhoz, hogy ezt valóban meg tudjam különböztetni, szerencsére vannak segítőim, akik szeretettel kísérnek minden átalakulásomban. Olyanok, akikkel tudok a kétségeimről őszintén beszélni, és ők ítélkezés nélkül meg is hallgatnak, valamint képesek nekem kiutat mutatni. Ez az egyik legnagyobb ajándék nekem az élettől.

Nagy megkönnyebbülés hozott, amikor felismertem, hogy dönthetek: áldozatként kívánok élni vagy bizonyos dolgokat hajlandó vagyok feláldozni? 
Fel merem-e áldozni mind azt, amiről vagy akiről eddig azt hittem, hogy én vagyok?
Fel merem-e áldozni azokat a szokásokat, amik újra és újra szétfeszítenek?
Fel merem-e áldozni azokat a szavakat, elveket, eszközöket, mintákat, amelyek újra és újra megbántanak, vagy amelyekkel én bántok meg másokat?
Azt nem mondom, hogy ez könnyű, ám enélkül nem tudtam volna életben maradni, mert értelmetlen áldozata lettem volna a magam eszméinek, önigazolásaimnak.

És felismerem-e mindezeket? Rögtön villognak is a kérdések, hogy "jójójóóó! de, honnan tudom? jójóó! de, hogyan tegyem?" Mit-tudom-ééééééééééén! Ha-rám-hallgatsz-azt-chinálsz-amit-akarsz :) :) Fúúúúj, de utálják ezt a mondatom a barátaim :) :) :) meg is értem őket :) :) :) :) remélem, hogy csak a mondatot nem bírják :) :) :) Csendesen történt bennem az az elköteleződés, ami mentén igyekszem éberen és józanul cselekedni. Hmmm, igyekszem, nagyon. Minden nap. 

Ha az áldozatiságomhoz a félelmet, a haragot, vagy pl. a csalódottságot engedem tapadni, akkor a fájdalom is kísérő társként csatlakozik az úton. Ez sem baj, csak legfeljebb fáj, ami persze nem éppen kellemes, de a gyógyuláshoz elengedhetetlen. És jelez: ülj le, maradj csendbe. Ilyenkor nem látok tisztán, mert fáj. Törekszem arra is, hogy a lelkem "átsétáljon" arra az oldalra, akivel például épp csatázom, hogy képes legyek mellé ülni, beleérezni, az ő helyzetébe. Ez mindig segít, hogy felismerjem a helyemet, a dolgomat.

A mai "vértanúságot" abban látom, hogy minden eddigi elvet, ami mentén éltem, szóltam, alkottam, fel merem áldozni. A hullámzó érzelmeimet oda merem adni a csendes, szótlan ürességnek, amitől szinte retteg az elme. A sokat összegubódzó testemnek és lelkemnek mindig jól esik egy nagy nyújtózkodás. Hálás vagyok, hogy ezt megtehetem. Csak magamat feszítem keresztre, ahogy a csodák tanításának egyik leckéje által tudatosult bennem. Lesznek, vannak fájdalmak, és ez azért fontos nekem, mert azt üzeni, hogy ÉRZEK, és ez  jóóóó fájás :)

Örömteli érzések jártak át, amikor hosszú idő után újra tudtam és tudok jóízűen nyújtózkodni, egyedül felöltözni, a magam döntéséből újra lassan járni. Kezdetben fájt minden mozdulat. A hála azóta is minden reggel átjár és feltölt örömmel. Hiszen ÉRZEM, TESZEM, és tántorít6atlanul tudom, hogy a HOGYAN NEM AZ ÉN DÓGOM :) :) Nooo és megyek is, rendet rakok a holmijaim között, porszívózok egyet, és a többi :)

Kívánok mindenkinek örömteli nyílt napokat! 
Engedjétek, hogy a HÁLA kivasalja a gyűrődéseket az elmétekben, a testetekben és a lelketekben.  Jaaaaa! És minden "de" szócskával kezdődő gondolatot, mondatot odadobok a HÁLA asztalára, és hagyom, hogy tetteké váljanak. 
Persze VELETEK, NÉLKÜLETEK semmi sem történik :) :) :)

Köszönöm, hogy vagytok és ragyogtok!!!
Childikó

2019. március 10., vasárnap

Köszönet mindenkinek...

Köszönöm mindenki kedves hangját, szavát és gondolatát, amit felém-nekem küldött. Lassan elcsépelt lesz, hogy "lejárt a magányos utak ideje"...
Fogadjátok ajándékul és hálám jeléül a következő sorokat és képet:

EGYüttLét
2007.12.12.

Kapcsolat.
...és abban együtt lenni
Szabadon,
és akár külön is.

Kapcsolat.
...és abban együtt működni
Szabadon,
És külön-külön is.

Kapcsolat.
...és abban EGYütt élni
Felszabadultan.
Együtt és külön.

Élni és megélni
Az egyénit és a közöset;
Együtt és mégis
Szabad lüktetésben.

Egyszerűen,
Természetesen
és Könnyedén.

Tisztán,
Örömtelien és
Felszabadultan.

Tisztelve és elfogadva
Az egyénit és a közöset,
akkor is, ha olykor 
nehezebb.

Védelmezve,
az egyénit
és a közöset,
mert az EGYÜTT
A TÉT.



Ámen
ÁldásÁldásÁldás
Köszönöm.

2018. december 23., vasárnap

Itt-Ott-hon...

Drága Kincsem!

Örültem, hogy ma reggel beszéltünk, és hallottam újra a hangodat. Nagyon-nagy öröm nekem, hogy vagy, és Akarom, hogy legyél. Tudom, hogy tudod, de jól esik elismételnem, hogy mindig biztonságban vagy, és a pénzügyekkel meg az új otthonnal kapcsolatos vágyaidat is bízd rám. Ne aggódj! Már úton van feléd a csodás megoldás. Le fog esni az állad. Az égi kincstárból, kiutaltam az örökséged. Neked csupán az önrészedre kell figyelned, azaz arra, hogy szeresd egyre jobban magad, és tartsd nyitva a szíved, hogy átvehesd a meglepő ajándékokat. Mindenre gondolram, a 7köznapok nyuglamára is.
Sőt! Minden álmodnál többet és jobbat készítettem össze neked.
Kérlek, maradj a szívedben, hogy felismerd, amit neked Teremtettem. Nagyon várom az örömhírt, amikor átveszed a meglepetéseimet. 
Legyen csodás az ünneped!
Tudd, hogy minden nap egy ajándék nekem tetőled, és tudd, hogy az öröm, ami felszáll belőled hozzám, megsoxorozza az Erőmet.

Ölellek!
Szerető Atyád


Drága Atyám!

Jupijuheeeej! Tényleg ajándékot küldesz nekem? Dejóóóóóóó! Máris sarkig kitárult a szívem, miközben olvastam a leveledet. Repesek az örömtől, hogy milyen jó dolgom van, és mennyire szeretsz engem. Olyan sokat segítesz, hogy én is szeresem magamban, Akinek Te látsz engem. Idén nagyon megszerettem azt, Akivé a Te segítségeddel növekedtem. Nagyon hálás vagyok, nagyon.
Vállalom, megengedem, elfogadom, és elbírom, ami Teláltalad érkezik hozzám. Már egy ideje formálod a 6ártalanságom és a leginkább hozzám illő otthonom. Annyira kívánchi vagyok, hogy ma milyen részletét kapom meg.
Szerencsére az isteni időzítés mindig pontosan csenget, ha kell többször is. Van, hogy olykor elbóklászom, szóval hálás vagyok, amikor hazaszólítotok:"Hahóóóó, itt vagyunk, merre csatangolsz?" É
És azt is szeretem amikor, váratlan helyről és formában kézbesíted az ajándékod. Száz szónak is egy a vége: itthon vagyok, és teljes szívemből szeretlek Atyám.

Ölellek!
Szerető lányod

A mézeskalács házról készült illusztráció érzékelteti az édes életem és a takaros otthonom. Remélem nem tévesztem meg az égi ügyfélszolgálatot. Ahogy ismerem Őket, jót kuncognak rajta-m. 

Jókedvű legjobbakat mindenkinek, a karácsonyi készülődések közepette.
Nyugalmas, játékos adventi vasárnapot kívánok.
Childikó