2020. május 27., szerda

Megérkeztem...


Olyan elszántan kerestem
a boldogságom, hogy
észre sem vettem,
ahogy a saját
temetésemre
készültem.

A magam által kitalált életem
temetését építgettem.

Mindent elértem,

amit magam erejéből
elérhettem.
Szerencsére
bele is haltam,
így az irányítást
az egóm kezéből
a Szentlélekre bíztam.

Azóta örömteli
az életem.

Döntöttem.



Amilyen elszántan
kerestem anno
a boldog élet
titkát, most
olyan elszántan
adok hálát;
a Teremtőnek.

Hálát adok mindenkinek,
minden reggel,
délben és este.


Hálás vagyok, hogy
Őbenne, Ővele
és Őáltala élem
és teremtem
az örömteli
életem.

A határtalan és
Végtelen Szeretet
vezeti minden
léptemet.

2017. 05.12. 12:12 Budapest

2020. április 23., csütörtök

Békében...


 
Megragadom a lehetőséget, hogy végleg elbúcsúzzam attól, amiről eddig azt hittem, hogy jót teszek vele, magamnak vagy másoknak. 
Őszintén rénézek, ahogy sorra felbukkannak a fájó és az örömteli emlékek, és

válogatás nélkül elgyászolom mindet.

Ne foglalják bennem tovább a helyet.

Átadom az Isteni Rendezőnek

mindegyiket. Csakis Ő tudja a javamra fordítani a tévedéseimet.

Bocsánatot kérek, és

Ő megbocsátja.
Így lesz bennem helye annak, amire a Jóisten megalkotott.

A világ gyászban, 
és egyszerre járja át az öröm és a bánat. 
Annyira sajnálom Atyám, hogy ennyire sokáig nélküled jártam.

Sajnálom az elmúlt kilenc évem
minden olyan pillanatát, amivel megbántottalak téged.

A további életemet a Te Rended mentén
a Te kezedbe ajánlom.
És
elfogadom a helyem és a szerepem.
Teveled, Teáltalad és Tebenned
Istenem.
Ámen

*****


2015. 10. 24. 8:36 
Stavanger

Amíg itt vagyunk ebben a testben,
Miért pazaroljuk félelemre a pillanatokat?


A halál tuti eljön,
és ott tuti a nyugalom
a Béke és az Öröm.


Többé az élettől
élve sem félek.

Akár sírok, akár nevetek,

a legszebb ajándék,

hogy itt és MOST

köztetek lehetek.

Ha egyszer elmegyek,
Ebben a testben többet
veletek semmit nem tehetek.
Így most Titeket,
itt arra kérlek meg,
hogy NE veszekedésre, 
haragra,
gyűlöletre pazaroljátok
a Létet.

Legyünk együtt épek,
Legyünk csoda szépek.
Éljünk békében.


Fotó: ODT Production

2020. február 13., csütörtök

Saját ritmusunk...

Amikor a fiam az érettségijére készült, épp a táncban is egymást érték a versenyek és a fellépések. Úgy éreztem, hogy segítenem kellene neki. Egyre nőtt bennem a feszültség, hogy minden rendben legyen és végre túl legyen ezen az állomáson is. Utólag ránézve is messziről kilóg a lóláb, hiszen az a gondolat, hogy "jaj-csak-túl-legyünk-rajta", elég kevés szeretetet tud sugározni, mert csordultig van szorongással.
Igyekeztem átalakítani a feszkómat, hiszen még az autoimmun betegség utcájában bandukoltam, és tudtam, hogy minden aggodalom hülyeség. Nekem se tesz jót. Ráadásul a negatív gondolataim csak növelik a fiam saját izgalmát. Ahogy alkalma lett, azért csak előtolta magát belőlem a gyermekéért aggódó anya: "Buksi, elég kevés idő van már a vizsgákig, segítsek valamiben, a tételeket elkérted már?" Hasonlóak balgaságokkal próbálkoztam.

A fiam pillanatok alatt leleplezett: "Anya, ne aggódj. Te nem bízol bennem?" Hmmm, mély sóhajjal, azonnal a helyére került az eszem: a szívembe. De igen! Bízom benned. Sőt! És újra megéltem, hogy mindig mindennek helye van. Csupán annyi a dolgunk, hogy őszintén nézzünk a "szemébe" az érzéseinknek, és azt MAGUNKBAN tegyük rendbe. Legyünk őszinték, először magunkhoz.
A valódi segítség a fiam számára az, hogy nyugodjak meg és azzal támogassam, szelíd "illatot" árasszak felé is. Pár napon belül a lányom "véletlenül" hallott egy lehetőséget, ahol egy tanári csapat felkészítést vállalt érettségiző diákoknak - még ebédet is kaptak. Minden rendben megtörtént a maga idejében. Az élet mindig visszaigazolja a belső változásokat - és a fiam sikeres vizsgát tett.
Több tanusága is van ennek az esetnek számomra. Az egyik az, hogy mindenkinek saját ritmusa van. Az én ritmusom, nem a gyerekeimé, nem is főnökömé, nem is páromé, és nem is a szüleimé. Azóta is mindenhol arra törexem, hogy mindenkivel összhangban és közben továbbra is a magam ritmusában haladjak. És ebben támogassam a gyerekeimet is, és a hozzám fordulókat is. Soha nem mások ellen, hanem magukért. Ez folyamatos éberséget, őszinteséget és egyszerűsítést igényel.
A másik, ami már néha kezd elcsépeltnek tűnni, hogy "a HOGYAN nem az én dolgom". Szeressem a gyerekeimet, amit akkor tudok hitelesen képviselni, ha jóban vagyok magammal és szeretem magamat  Ápoljam a magam nyugalmát, hogy lehetőségük legyen mellettem és körülöttem másoknak is nyugalomban élni és alkotni.
Gyakorlat:
Mindenhol és mindenkor figyelem a saját ritmusomat és azt követem - a beteljesült életemmel teljes harmóniában és összhangban.

Fotó: Somogyi Lajos

2020. február 11., kedd

Vincellér...

VINCELLÉR
Istennek adtam az

életemet.

Ááá, dehogy!!!
Mit is beszélek.


Istentől KAPTAM

az életemet.

Hiszen tudom,
hogy ISTENBEN
élem az életemet.

Így most Őbenne

lehetek,

Ővele (s)írhatok,
Ővele nevetek.

Lehetek a keze,

vagyok a szeme,

semmi vagyok,
és vagyok
mindene.

Vagyok mindene,

mi öröme,

s jókedve.
Azért az is akad,

hogy olykor

a könnyem is
kicsordul,
és lám-lám:
Mind gyöngyé
válik, mire
a földre lehull.

Áldott az én

Atyám,

Áldott a népével,
közöttük is
áldott e cserfes
földi
vincellérrel.

2014. június

Emlékszem, nem tudtam pontosan mit jelent a vincellér, így ezt is beírtam a keresőbe, mint hajdanán a "kegyelem" szónál. 
A wikipédia szerint: 
vincellér, régebben a szőlők kezelésével és megőrzésével, illetve nagyobb szőlőknél az azokban előforduló munkák felügyelésével megbízott személy volt, aki az állandó cselédek sorába tartozott, és szabad lakáson kívül rendes éves fizetést kapott, amely vagy kizárólag készpénzből, vagy készpénzből és terménybeli járandóságokból szokott állni. A vincellérnek értenie kellett a szőlőműveléshez; Szőlővel bánó, a szőlőtermeléshez tartozó mindenféle munkát vezető, részint végző egyén.
Illusztráció: Michal Bednarek

Nyugodt, szép napot kívánok!
Ildikó

2020. január 24., péntek

Köszönöm...

Drága Atyám!
Régen írtam Teneked, de szerencsés vagyok, hogy minden reggel beszélhetünk. Olyan mázlista vagyok, hogy soha nem kapok Tőled számonkérő, elmarasztaló üzeneteket. Sőt! Amikor magamat bántanám, akkor is a segítségemre vagy, és emlékeztetsz: jó, hogy vagyok. Köszönöm. Képzeld, ma reggel ezzel ébredtem:


Köszönöm, hogy mutatod az utat, és előttem haladsz mindenhol és mindenkor, és ha kell a válladon utazva haladok.
Köszönöm, hogy átölelsz a karjaiddal, amikor védtelennek érzem magam.
Köszönöm, hogy védelmezel, a látszólagos támadásoktól.
Köszönöm, hogy felemelsz, amikor a magam által ásott gödör aljára huppanok, vagy létrát tartasz, hogy kimászhassak onnan.
Köszönöm, hogy beborítsz a szereteteddel, amikor durvának élem meg helyzeteket, és megvigasztalsz.
Köszönöm, hogy bátorítasz, amikor új szokások, új irányok felé kachingatok, és kísérsz az utamon.
Köszönöm, hogy támogatsz, amikor azt élem, aki valóban vagyok.
Köszönöm, hogy emlékeztetsz mindenhol és mindenkor arra, hogy biztonságban vagyok.
Köszönöm, hogy Tebenned Létezem, és örömtelivé teszed a 7köznapjaimat.

Fáradhatatlanul sorolnám még, és ilyenkor érzem, hogy lelkesen pezseg a vérem 
Bátran haladok az új irányba, ami persze csak az eddigiekhez képest új 
Olyan hálás vagyok, hogy mindennap lehetőségem van a választásra. A válasz pedig ott hever a lábam előtt; MINDIG.

Továbbra is a Tebenned létező nyugalmat, jólétet és biztonságot választom, és ez minden feszültségből felszabadít. Köszönöm.
No megyek is, hogy folytassam azt az alkotást, amivel mindezt az örömöt lát6óvá, elérhetővé, és kézzelfog6óvá kívánom tenni. Elküldöm egy régi rajzom, amit akkor készítettem, amikor Terád emlékeztem Atyám.
Üdvözlöm az egész családom, és üzenem, hogy a Ti dicsőségetekre most megyek és "chinálok" egy fantasztikus napot.
Ölellek!
Szerető gyermeked:
Ildikó