Eszköz vagyok...

A gyógyulásom segített abban is, hogy abbahagytam a halál utáni vágyakozásomat. Utólag tudatosult benne, hogy hányszor kértem magamban, hogy bárcsak ne kellene itt lennem. Mindig azt éreztem, hogy kilógok a sorból, nem vagyok ide való, és milyen jó is lenne hipp-hopp meghalni. Már 2 évesen, majdnem sikerült kiszáradnom. A temető volt a kedvenc "játszóterem". És ezek nekem természetesek voltak. Elég morbid. De szerencsére a valódi részem tudta: nem ezért jöttem, hogy csak úgy kiszálljak az első kanyarban. Egy önismereti csoportban már túl a 30. évemen, már túl a két gyermekem születésén, már túl a válásomon, éreztem meg, hogy nekem a halálban semmi félelmetes nincsen, viszont az élet roppant mód ijesztő. 

A minap újra láttam az Angyalok városa című filmet, és megint felnevettem, annál a résznél, amikor leugrik, és vérzik a keze, fájnak a csontjai, és örömmel tölti el, hogy ÉREZ. Mintha emlékeztetett volna arra, hogy milyen jó, hogy van testem. Ez motivált a mélyben engem is, bár erről szinte semmi tudomásom nem volt a fizikai szinten, és meghallottam bentről ezt a mondat: hogy "ÉRZED-TESZED, és majd utólag megérted". Ez a gondolat alapjaiban rajzolta újra az itt létemet, és konkrétan a testemet is. És rajzolás közben is ott duruzsol. Rábízom magam az érzésre, és hagyom, hogy képpé váljon a kezeim között.

Nem kérem...

Az az érzés fontos nekem, ami a tapasztalás közben bennem születik. Pl: Mi az, amit soha többet nem kívánok átélni, és mi az, amit örömmel ölelek magamhoz újra és újra. Persze, szokás mondani, hogy "soha-ne-mondd-hogy-soha", ám jómagam bátran használom, mert az ego irányítása helyett a Szentlélek felé kívánom fordítani teljesen a figyelmemet. Hálás vagyok a múlt tapasztalataiért, és szeretettel, sőt rendszeresen és tudatosan búcsút is veszek tőlük - akár pozitív, akár negatív élmény ért -, hogy legyen bennem hely azoknak a számára, amiről fogalmam sincs, mert még sosem éltem át. A csodák tanításának a gyakorlataival minden nap emlékezem a Határtalan Öröm jelenlétére az életemben. Illetve, hogy ebben a közegben fejlődjön és gazdagodjon az életem.

Az is előfordul, hogy azt meg tudom fogalmazni, hogy mit nem szeretnék már többet az életemben, de azt, hogy mit kérek helyette, még nem tudom. Ilyenkor azonnal kérem, hogy töltődjek fel feltétel nélküli szeretettel és álljon helyre bennem az isteni béke. Ez olyan helyzeteket hoz, amikből már választ6ok a saját igényem szerint. Nagyon soxor leírtam már, és nagyon soxor le fogom írni: "Az örömöt, a belső békét, a nyugalmat választom - minden körülmények között." A füzeteimben minden nap belekerül ennek a szándéknak valamilyen formája.

Mozdulok...

Vannak visszatérő témáim, ami nem meglepő, hiszen mindenkinek meg van az a "kottája", ami mentén éli a boldog életét. Egóm rémületében olykor kiöntené a "gyereket a fürdővízzel", de szerencsére a Lelkem már edzett, és ilyenkor elchitít. A nyugalomba fészkelem magam és figyelek és kérem, hogy érkezzen meg az új FORMA. Ma reggel, megint átjárt az öröm, hogy mozgok. Nincs olyan reggel, hogy ne adnék hálás azért, hogy kibújtam a betegágyból, és boldogságomban potyogtak a könnyeim. Még mielőtt lelépek az ágyam mellé, átmozgatom a testem, és finoman felébresztem. Csajági féle "jógás" tekergetések. Feszítések, lazítások, nyújtózkodás és jó mély sóhajok, kifújások. Sokat hallottam anno a fájdalmak mögötti csendben egy nyugodt hangon:"mered-megteszed-engeded"? Igen. Érzem és teszem.

Mese vagy...

A kedvenc Kököjszi, Bobojsza CD első részét a magnóval együtt elvitték. Azon a karácsonyon meglátogattuk a barátainkat és úgy elhúzódott a program, hogy náluk is aludtunk. Amikor hazaértünk vígan léptünk be a lakásba és először fel sem tűnt, hogy valami nincs a helyén. Ám a gyerekek kikiáltottak a szobájukból, hogy: "Anyaaaa, nincs itt a magnóóónk!"- és akkor vettük észre, hogy a nappaliból pedig hiányzik a tv. Hipp-hopp összeállt a kép: betörtek hozzánk. Sietősen átnéztük az egész lakást, és szerencsére azt láttuk, hogy más nem hiányzik.

Szóltunk a főbérlőnek, hívtuk a rendőrséget, és ahogy az akkor 5éves lánykánk követte az eseményeket, egyszer csak azt kérdezte:"Anya, akkor nekünk most már örökre csendben kell élnünk?" Megnyugtattam, hogy nem. A szokásos körök után, rendes  időben, a gyerkőcök ágya mellé helyezkedtem és jött a kérés: "Akkor mondjál fejből mesét anya." Ez azt jelentette, hogy ami azon a napon történt velünk, szépen beleszőttem egy mesébe. Amikor befejeztem szóba kerültek azok az emberek is, akik benn jártak a szobájukban, és az is, hogy vajon hol lehetnek most a holmijaink.

Válogatás...

"Azzal azonosulsz, ami számodra megteremti a biztonságot. Bármi legyen is az, hiszel benne, hogy egy teveled. Biztonságodat az igazságban van, nem pedig a hazugságokban keresendő. A szeretettől leszel biztonságban. A félelem nem létezik. Azonosulj a szeretettel, és biztonságban vagy. Azonosulj a szeretettel, és hazaérkeztél. Azonosulj a szeretettel, és találd meg Önvalód." (A csodák tanítása)

Azt szeretném a következő évemben, hogy mindazt az örömet és biztonságot, amit belül érzek, továbbra is a szeretetre és az örömre fókuszálva, 1re szélesebb körben kiterjeszthessem. Minden nap a szeretettel kívánok azonosulni. Még nem látom tisztán a következő lépéseket, de nincs kétségem, hogy minden tőlem telhetőt megteszek.

Az elmúlt napokban átfésültem, hogy éppen most vajon milyen érzések, helyzetek okoznak bennem bizonytalanságot. Ahogy teltek a napok, mindig ránéztem arra, amit a történések elém hoztak. Nem agyaltam róluk. Így újra alkalmam nyílt, hogy a megbocsájtás erejével és energiájával szélnek eresszem a beteljesült örömteli életem útjában álló elavult hitrendszereimet, és gondolataimat. Nekem ez a vesszőparipám. Kértem a helyükre feltétel nélküli szeretetet, és az elemzések helyett, jó mélyeket lélegezve, kifújtam a régit, és belélegeztem az újat. Készülök a télre, hogy válogatott vetőmagok kerüljenek a "földembe".

Közben a főszerepben változatlanul a LASSAN-LASSAN maradt. Azt is kértem, hogy a félelem mindenféle formája tisztuljon ki a szívemből - lehet az sajnálat, irigység, féltékenység, türelmetlenség, segíteni akarás, kapkodás, harag, versengés, kishitűség, büszkeség vagy gőg. Azok is, amiről látszólag tudomásom sincsen. És minden nap hálát adtam, hogy van fedél a fejem felett, hogy egészséges a családom, és sorol6nám. Mindenre, amire csak ránéztem, hálát terítettem. 

Edzés:
Végleg abbahagyom az önostorozást. Sőt! Megnyílok, és elfogadom az isteni vezetést és támogatást. Elfogadom az áldásokat és a csodákat. Minden változással kapcsolatos félelmemet átadok a Szentléleknek, így könnyebb az átmenet. Az új életem kibontakozásában élvezem az élet bőségét a szívemben. Ez a kulcsa a gazdagabb és boldogabb jövőhöz.

Örömteli életet kívánok és teremtek.
Csajági Ildikó
örömtréner

Illusztáció: net