2017. szeptember 21., csütörtök

Mese vagy...

A kedvenc Kököjszi, Bobojsza CD első részét a magnóval együtt elvitték. Azon a karácsonyon meglátogattuk a barátainkat és úgy elhúzódott a program, hogy náluk is aludtunk. Amikor hazaértünk vígan léptünk be a lakásba és először fel sem tűnt, hogy valami nincs a helyén. Ám a gyerekek kikiáltottak a szobájukból, hogy: "Anyaaaa, nincs itt a magnóóónk!"- és akkor vettük észre, hogy a nappaliból pedig hiányzik a tv. Hipp-hopp összeállt a kép: betörtek hozzánk. Sietősen átnéztük az egész lakást, és szerencsére azt láttuk, hogy más nem hiányzik.

Szóltunk a főbérlőnek, hívtuk a rendőrséget, és ahogy az akkor 5éves lánykánk követte az eseményeket, egyszer csak azt kérdezte:"Anya, akkor nekünk most már örökre csendben kell élnünk?" Megnyugtattam, hogy nem. A szokásos körök után, rendes  időben, a gyerkőcök ágya mellé helyezkedtem és jött a kérés: "Akkor mondjál fejből mesét anya." Ez azt jelentette, hogy ami azon a napon történt velünk, szépen beleszőttem egy mesébe. Amikor befejeztem szóba kerültek azok az emberek is, akik benn jártak a szobájukban, és az is, hogy vajon hol lehetnek most a holmijaink.




Azt ecseteltem nekik, hogy szerintem olyan gyerekekhez kerül minden, akik lehet még sosem láttak színes tv-t, és nem ismerik a Kököjszi-Bobojsza mesét. És, hogy mennyire fognak örülni, hogy a kedvenc meséiket "kiszínezve" nézhetik. A Kököjszi, Bobojsza első része pedig biztosan nekik is nagyon fog tetszeni; szóval sok örömet kívántunk az elvitt holmik használatához. Persze azt is tisztáztuk, hogy nem ez nem szép dolog, másoktól így elvinni bármit. Nyugodtan aludtak el. A "gyári alkatrészeim" mentén oldottam fel akkor a feszültségeinket, és így született meg az esti béke. A barátainknak, amikor elmeséltem a "magyarázatomat", csodálkozó szemekkel kérdezték, hogy mire tanítom én a gyerekeinket, hogy mond6ok, ilyen hülyeségeket. Nem vitatkoztam velük.

A rendőrségi jegyzőkönyvet megkaptuk és tudtam, a többivel nincs mit tenni. Kedvenc szokásunkká vált a "fejből mese". Sokat nevettünk, és a gyerekek mindig kuncogva fedezték fel magukat a történetekben. A tanúságot pedig gyakran közösen fogalmaztuk meg. Amikor az eset után pár nappal egy tv-vel és egy kis magnóval az autóban hazafelé tartottunk, amit az egyik barátunktól kaptunk, hazatelefonáltam. A lánykám kapta fel a készüléket. "Örülsz chibe? " Erre azt felelte:"Örülök anya, de nekem te vagy a mese." Még ma is itt melegszik bennem és körülöttem ennek a mondatának az érzése. Azóta is igyexem olyan "mese" lenni az életükbe, ami/aki megnyugtatja őket. Már felnőttek. A bátyjával külön-külön, ki-ki éli a maga életét. Számtalan kihívással kell szembenézniük a 7köznapokban, és büszkén figyelem, ahogyan formálják a világukat.

Mindig arra törekedtem, hogy megtaláljuk a helyzetek építő oldalát, akkor is, ha nem könnyű. Örömmel tapasztalom, hogy ezt a látásmódot képesek a gyerekeim a gyakorlatban is alkalmazni. A belső békém fő pillére A csodák tanítása. A folyamatos fejlődésemet szolgálja.  A félreértelmezések gyógyulását segíti bennem és körülöttem nap, mint nap. "A megbocsátás a csodák otthona. Krisztus szeme elviszi őket mindenkihez, akire csak könyörülettel és szeretettel rápillant. Az Ő szemében helyreáll az észlelés, és ami korábban átokként működött, az áldássá válik. A megbocsátás minden egyes lilioma a szeretet csendes csodáját kínálja a világnak." (A csodák tanítása, Mf. 516.oldal/3. bekezdés/2-4mondat - Sarkadi Kriszta fordításában.)

Edzés:
Megbocsátok magamnak, megbocsátok mindenkinek. Megbocsátom, ami elmúlt. Szabad vagyok és szabad vagy. Minden félelem helyére nyugalmat, békességet és bőséget töltök. Akadály mentesen, gördülékenyen haladok. Az akadályok helyett áldásokat kapok.

Örömteli életet kívánok és teremtek.
Csajági Ildikó
örömtréner

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése