2017. augusztus 21., hétfő

Nyújtózkodj...

Addig nyújtózkodj, amíg a takaród ér - tartja a közmondás, és ez a családunkban mindig ott lengett a levegőben. És egy meditáció alkalmával azt a képet fedeztem fel, hogy ott kuporgok a gyerekkori takaróm alatt, és akármilyen kichire is húzom össze magam, valamelyik részem mindig kilógott alóla. Az adta a feloldást, hogy egy másik takarót kértem. Elég beszédes élmény volt számomra, hogy mennyire ragaszkodtam olyan mintákhoz, amit biza' kinőttem, és hányszor fogtam magam vissza csupán azért, hogy ne okozzak másokban feszültséget, ne lógjak ki. Persze visszatekintve hálás szívvel gondolok vissza minden helyzetre, mert az ön-elfogadásomnak ezek fontos állomásai voltak.

Azt szoktam mondani, hogy számomra a nyújtózkodás a legalapvetőbb jóga gyakorlatommá vált. Ugyanis volt olyan szakasza az autoimmun betegségemnek, hogy nyújtózkodni sem tudtam, annyi fájdalom volt a testemben. Emléxem, ahogy reggelente szinte automatikusan próbáltam bemozgatni a porcikáimat, és azzal kellett szembesülnöm, hogy nem megy. Mégsem hagytam abba a kísérletezést, hanem nap, mint nap megpróbáltam. Aztán lassan-lassan elindult a változás. Sőt! Egyik reggel egy jóízű kinyúlással jelezte a testem: itt vagyok. Azóta is az első sóhajommal a hálámnak ajánlom : Dejóóóó, hogy itt vagyok!


Nagyon boldog voltam, amikor a gyógytornász megmutatta azokat a gyakorlatokat, amelyek segítettek visszatérni a felszabadult mozgás világába. Azóta is hálásan forgatom a bokáimat, nyújtogatom felváltva a sarkaimat, emelem a karjaimat a fejem fölé, még az ágy melegében. Így köszönök a testemnek, hálálkodom az ízületeimnek és az izmaimnak. "Dejóhogyélek" , ahogy a dalban Bagdi Bella is énekli. Ez a reggeli rítus azt is tudatosítja bennem, hogy az 1szerű, mennyire nagyszerű. És eszembe juttatta azt, amikor az autoimmun tünetek tombolása idején egy barátnőmnek kichit lógó orral meséltem, hogy "képzeld-mindig-be-kell-járatnom-a-testem-mielőtt-kilépek-az-ágyból-hogy-el-tudjak-indulni". Erre az volt az ő válasza:"Ildikém! Ez velem is így van, pedig beteg sem vagyok." Nevettünk 1et, és megállapítottuk,  hogy mennyire fontos, hogy megadjuk a figyelmet a testünknek. Akkor is, ha nem fáj. Megtanultam. 

Azt is vallom és gyakorlom, hogy az ébredéskor nemcsak a testemnek, hanem a lelkemnek is szüksége van a "nyújtózkodásra". Illetve arra a támogatásra, hogy a 6ártalanságot örömmel élje meg a testem által körül6árolt világban. Ebben az évben abban kérem a támogatást, hogy az életem minden területén szülessenek meg azok a szokások, amelyekkel támogatom a beteljesült örömteli életemet. A táplálkozásomban, a mozgásban találjak rá arra, ami valóban nekem való. Meg sem lepődtem, hogy a mozgás terén a pl. jóga, a tánc és az úszás az, ami a leginkább alkalmas a pörgős elmém 1ensúlyban tartásához. Nem is újdonság, hiszen ezt már annyiszor megállapítottam.

Elköteleződtem a magam mellett, és nem hagyom, hogy az ego eltérítsen. Vége a keresgélésnek. Elég volt a "mi-lenne-ha" játékból. Annyi a dolgom, hogy chináljam. Pont. Úgy, ahogy a körülményeimhez, az időbeosztásomhoz, a pénztárcámhoz leginkább illeszkedik. Ebben is a Szentlélek a legjobb tanácsadóm. Ahogyan meggyógyultam, úgy kívánok élni. Az életem minden területén azt kívánom alkalmazni, amivel talpra álltam.  Érzem, teszem és majd utólag megértem. Az elmém "betornáztatásához" A csodák tanítása gyakorlatai elengedhetetlen kellékek és a megbocsátás szintén kihagy6atlan számomra a nehéz pillanatokban.

Folyamatosan arra emlékezem, hogy az örömteli életre születtem, és azért maradtam életben, hogy mindent, amit eddig megéltem, átforduljon az örömbe. Ehhez odaadom minden gondolatom a Szentléleknek, és segítséget kérek, hogy mutassák meg, hogy kell örömtelien élnem. A megbocsátás hozzá a legjobb "tisztítószer". Ezek nyomán született meg az


Gyere el, és amikor találkozunk a megbocsátáson keresztül 1szerűen, természetesen és könnyedén átadjuk a félelmeket és befogadjuk a csodákat. Így hozzáférhetővé válik számodra mindaz, ami eddig is a rendelkezésedre állt. Hiszen mindig is ott van/volt és lesz benned. 

BEJELENTKEZEM, MOST


Gyere el, és adj bele annyit, amennyire éppen képes vagy. 
És még egy kichit hozzáteszünk 1ütt. Közös erővel átadjuk a régóta cipelt akadályokat, és megtapasztaljuk a megbocsátás felszabadító erejét. 
A Teremtőnk alig várja, hogy nevetésünk megzengessen földet és eget. 
Nyújtózz egy nagyot, és kacagd bele a szélbe minden félelmedet és feszültségedet.

Ha kérdésed lenne itt vannak az elérhetőségeim:

dzsojlajf@gmail.com


+36 70/625-11-98



Szeretettel és jókedvvel fogadlak.

Örömteli legjobbakat kívánok és chinálok.
Csajági Ildikó
örömtréner

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.