2017. szeptember 4., hétfő

Kívül-belül...


Amikor belül változások indulnak, akkor az kívül is bemozdítja a teret. Konkrétan is. A nagy lomtalanítási lendületben kikerültek a régi elfeledett holmik. Új gazdára leltek a gyerekkori bútorok  és könyvek. Megint átsuhan egy gondolat: "hmmm-de-jóó-lenne-egy-műterem". És egyre csak sorjáznak a "de-jó-lennék". Olyasmi ez, mint amikor azt érzem, hogy szomjas vagyok. Így jelez a szervezet, hogy hiányzik egy kis folyadék, és minél tovább húzom az időt, annál feszítőbb lesz az érzés, hogy HOL1POHÁRVÍÍÍZ!!! A változás számomra olyan, mint egy pohár víz. Van/volt, hogy felkínálja/ta az Élet, és legyintettem: Köszi, most nem kérem. Aztán kiderült, hogy biza' észre sem vettem, hogy már mióta "nem ittam". Manapság kívánchian figyelem a változtatás lehetőségeit, és azt is, hogy milyen ajándékot rejteget magában.


Itt-ott bekopogtat a környezet és a régi életem mintája, és nagyon jó azt figyelni és érezni, ahogyan minden 6ás mellett és közben minden halad a maga tempójában. Hálás vagyok minden kérdésért, 5letért, amit kapok másoktól a sajátjaim mellett, mert mind-mind a lehető legjobb megoldás felé terel, amit szerencsére már nem kívánok egyedül kitalálni. Figyelek és arra is figyelek, amikor valami elterelné a figyelmemet. Mintha ritkábban ijednék meg. Dejóóóóó! Egyre jobban örülök a meglepetéseknek.

Már az egómat sem küldöm a sarokba vagy a sorvégére, ha felbukkan. Már nem veszexem "vele". Hol hangosan szólok, hol csendben maradok, ahogy a helyzet megkívánja. Nem akarom legyőzni a személyiségem. Csendesen ölbe veszem. Kibékültem a félelemmel és egyre kevesebb időre és ritkábban találkozom "az arcaival". Nem bújok el előlük senki és semmi mögé - és ahogyan mindenféle tanítások mondják: ELTŰNNEK, ÁTALAKULNAK, ELPORLADNAK, FÜSTTÉ VÁLNAK a nyugtalanságok.Lehet, hogy ott sem voltak? 

Edzés:
Figyelek és felismerem a félelmeimet, bármilyen formába is csomagolják a történések. Segítséget kérek. Megbocsátok magamnak és mindenkinek. Tudom, hogyha nyugalommal közelítek magam felé a csoda megtörténik: az elmém megnyugszik, és minden és mindenki a helyére IGAZodik. Ahogy benn, úgy künn. Ahogy a bennem lévő félelmek elporladnak, a környezetem is támogatóvá válik. Abba hagyom a félelem kivetítését, helyette jókedvet és rendezettséget sugárzok. Hátralépek, és  a 6ártalan Öröm és Szeretet bölcsességét követem.

Örömteli életet és jóllétet kívánok és teremtek.
Csajági Ildikó
örömtréner

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése