Még a fenyőnél is örökebb, örömtelibb és zöldebb vagyok. Pedig a korom miatt fordít6nám más irányba a gondolatot 😃 Ám azt érzem, hogy egyre jobban ragyogok. No tessék, micsoda önteltség már ez! -gondol6ja bárki. Jogosan. Mert tényleg, tele lettem magammal, de szerencsére nem a panaszaimmal, nem a büszkeséggel és a gőggel, és nem is a fájó emlékek képeivel, hanem a minden napi örömök frissességével. És ez most túl csordul. Ami azt jelenti, hogy nem akarok adni senkinek semmit, és közben mintha egy kimeríthetetlen kincses kamrából táplálkoznék, és osztogatnék mindenféle finomságot. Mindig van miből megkínálni azt, akivel találkozom. Magamat adom. Ahogy a mostanság divatos ünnepi szlogenekben is már visszaköszön, hogy "legyél-te-az-ajándék". Volt idő, amikor azt hangoztattam, hogy már unom a saját sztorijaimat. Dejóóóó, hogy most nem ez van. Sőt! Egyre kívánchibb vagyok, hogy mikor milyen csodára bukkanok. Kívül-belül. Izgalmas. És eldöntöm, hogy mit teszek velük: nooo-vajon-most-megmutatom-vagy-sem.
Féltem is emiatt eleget, hogy nem lehetek bőségben. Közben jól belejöttem a magam és mások megbecsülésébe. Mások felé jól működött mindig, de magam felé nem volt bejáratott csatornám. Aztán megnyílt bennem a kapu. A szívemben. Ebben sincs semmi extra. Számomra az az újdonság, hogy akár milyen viharos, vagy életteli helyzet is tépte vagy mozgatta az "ajtó-szárnyakat", nem hagytam, nem hagyom becsukódni. Számtalan autó, lakás árát fizettem ki a tanítóimnak, mestereimnek, a könyvek árusainak - és teszem MOST is - örömmel, hálával, mert általuk lettem az, aki és ami MOST vagyok. Az élet legszélsőségesebb területéről érkeztek és vezettek. Aztán A csodák tanítása által összefonódott minden. És olyan öröm-zöld képekre leltem, amivel színtelennek tűnő pillanatokat is átszínezhetem. Most már azt is elhiszem, hogy az ALKOTÁS fontos része a dúsgazdag életemnek.
Éppen a 7végén is ajándékot készítettem. Megengedem, hogy másoknak is elérhető legyen, ahogyan én szemlélem a betűk, színek, formák világát. Ó-mennyit-tiltakoztam, és ó-dee-hálás-vagyok, hogy olyan barátok vannak körülöttem, akik ebben is támogattak, tereltek. Kölcsönösen építjük 1mást, és így mindannyian a saját ritmusunkban járjuk az utunk. Szerencsés vagyok.
És világgá kürtölöm,
hogy december 30-án, pénteken
szívesen találkozom veled is,
egy kötetlen nap keretei között
ízelítőt adok az öröm-zöldségemből😏
Kattints a kék CSAK ÚGY kifejezésre, és olvasd át a részleteket. Ha már ismered, akkor itt tudsz jelentkezni most:
Miért lesz jó neked, ha eljössz?
- Mert feltöltődsz.
- Mert megnézheted, kézbe veheted az alkotásaimat, és 5leteket merítesz.
- Mert kipróbál6od az eszközeimet, felhasznál6od akár a 2017-es naptárad díszítéséhez.
- Mert a vezetett meditációban ránézünk az idei évre, és kitekintünk a következőre.
- Mert 1ütt lenni, jó, inspiráló, megnyugtató, szórakoztató.
Mit hozz magaddal?
- Amibe szívesen alkotnál -füzet, naptár.
- A nyitottságodat.
- A benned élő ártatlan gyermeket.
Hogyan alakul a program?
- 10.00-től 18.00-ig szabadon lehet jönni-menni, és csemegézni a különböző tevékenységekből.
- 13.00-14.00-ig ebédszünetet tartunk. Azaz, elmegyünk, levegőzünk is egy kichit. A Szent István Bazilikánál, a Szabadság téren is lehet barangolni 1et, forralt borozni.
- 15.00-16.00-ig egy meditációt vezetek a 2017-es évre hangolódásul, ezért kérlek, hogy vagy érkezz meg 14.50-ig vagy várj 16.05-ig, mert nem foglak tudni beengedni a meditáció ideje alatt.
- 18.00 után levezetésképpen, akinek marad ideje, a Bazilika fény játékát megnézhetjük, átsétálhatunk a Vörösmarty térre, csak úgy....
Szeretettel, jókedvvel és mindenféle eszközzel, anyukám sütijével és teával várlak.
Az öröm legyen veletek. Hálás vagyok, hogy ír6ok nektek.
Csajági Ildikó
örömtréner, rajzmediátor
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.