2016. december 26., hétfő

Hiszek a mesékben...

Ez az írásom először 2012.12.22-én 10:22-kor született. Akkor a DzsojLájf csoport-OMmm éledésének idejéből.  Azóta is TART, az a Hang, amit említek benne, megtart. Sőt! Az a folyamat, hogy "Nincs semmi baj-minden rendben van-minden-REND-BENNed-VAN", és a "HOGYAN-ugye-nem-az-én-dógom" elmarad6atlan eleme a 7köznapjaimnak.  Ehhez társul a tükröm-tükröm :) Ahogyan a mesében is elhangzik a kérdés: Tükröm, tükröm mondd meg nékem, ki a legszebb a vidéken? És lássuk, hogyan vélekedtem erről anno. Valójában most is ez van :)









Tükröm, tükröm, mondd meg nékem, hogy ki a legszebb a vidéken?




Az a kislány, aki ott bennem, végre megérkezett hozzám.
Aki arra várt, hogy a felnőttnek hitt részem észrevegye és elégedett legyen önmagával.
Az, aki bízik Abban a Hangban, amit mindig is hallott, mindig is követett, csak a felnőttek világában  kichit eltévedt.
Az a lány, aki bízik a megérzéseiben és a józan eszéről sem feledkezik.
És az a legszebb a vidéken, aki fárad6atlanul bízik abban, hogy létezik a szerelemmel szeretés.
Igen, ez mind, és még ki tudja mi minden, amelyeket ezután fedez fel önmagában és a maga által teremtett világban. 

Hiszen tudja a szíve mélyén, hogy ő maga is szerelem gyerek. Tudom, hogy Atyámnak szerelmetes gyermeke vagyok. A túláradó szerelmes szeretetből való vagyok. Szeretek olykor a magamban élő kislány mellé ülni, és az ő szívén keresztül szemlélni a világot. Szeretem a bennem élő kislányt ölbe venni, hallgatni, úgy tenni-venni, ahogyan az ő meséi kanyarognak. Mert ott nyugalom van és béke, sok-sok nevetés, és kívánchiság. A főhős mindig győzedelmeskedik; mindig. És mindig elnyeri méltó jutalmát; mindig. Amikor árnyékos szereplők jönnek, mert olykor azok is érkeznek, a szíve szikráival mindig mindenkit a neki leginkább illő helyére vezérel; mindig, mindenkit. Szeretem ezt elfogadni az ártatlanságát, a mindenki felé áradó kifogy6atlan bizalmát, azaz szeretem önmagamat feltételek nélkül szeretni.

Eddig tartott a régi mese, és a mostani történéseimmel fűszerezve, azt élem meg, hogy ha megijed, mert megijedek, akkor a legnagyobb örömmel hajolok hozzá közel és súgom meg neki, hogy:NINCS SEMMI BAJ! Itt vagyok. És egy jó nagy sóhajjal elfújok minden múltból előbukkanó alakot. 
Hála az Égnek, hogy visszavezetett oda, ahonnan soha el sem mentem, csupán másra, csak másokra figyeltem. És MOST: ITT VAGYOK :)
Minden kicsi és nagy "gyerek" szemében megtalálom azt a végtelen történetet, amiről esetleg már azt hitte, hogy elveszett. Emlékeztetem, a magam élményei mentén, és jómagam is visszaemlékezem velük, hogy MINDEN RENDBEN. És közösen nevetünk, vagy ha azt hozza a pillanat, akkor könnyezünk, hogy valami olyat vettünk komolyan, ami nem is létezik.

Mesés, kívánchi szép napokat kívánok mindannyiótoknak.
Az öröm legyen veletek!
Csajági Ildikó
örömtréner, rajzmediátor

Aki pedig szívesen belenézne mások szeretetteli tekintetébe, hogy emlékezzen a saját örömteli részére, azt javaslom, hogy jöjjön el hozzám december 30-án, CSAK ÚGY...
A részletekről itt olvas6tok:
http://www.dzsojlajf.hu/2016/12/talalkozzunk-csak-ugy.html

Aki pedig tudja, hogy miről van szó, a "jelentkezem" szóra kattintva, máris a tettek mezejére kerül:


Szeretettel és jókedvvel várlak és fogadlak!
Ildikó

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése