Egy indián mese...vagy mégsem...

Ahogy elkezdődött a március, egy furcsa mese kezdett bennem megszületni. Csak utólag neveztem el "furcsának", mert közben vittek a szavak, a képek, és cenzúrázás nélkül hagytam felépülni a történetet. Egy indián férfiról szól,  aki szarvasra vadászik. Több szempontból is "sántít" a sztori. Például a szarvas, mint vad - jóóó, lehet rénszarvas. Aztán az, hogy egyedül indul el, az is szintén gyanús, mert nem igazán szokásuk egyesével vadászatba indulni, blablabla...

Amikor a vége felé jártam, akkor kezdtek tudatosulni bennem ezek a felismerések, és az egóm már ki is akarta javítani. De az már nem ez a mese, nem ez a lendület lett volna. Békén hagytam, magamat is. Azért is, mert számomra ennek a történetnek a születése is élő példája annak, hogy milyen az, amikor ÉRZEM - TESZEM, és utólag majd minden kiderül, vagy nem - majd mindenki megfejti magának, vagy nem :) Bármi lehetséges :)

Ízlelgessétek, vigyen benneteket is, vagy írjátok meg a magatok verzióját, és közben figyeljétek a felismeréseiteket, érzéseiteket, gondolataitokat. Ahogy a jól bevált csajági-féle recept mondja: "Ha rám hallgattok, azt chináltok, amit akartok"
Íme a mese:

Az indián férfiban minden addigi tapasztalata ott lapult, ahogy készült és ahogyan elindult kilőni a kiszemelt vadat. Nagy lépés volt ez az Ő életében, mert teljesen egyedül indították útnak, egy újabb próba részeként. A többi vadász eljárta vele a szokásos harci táncot a tűz körül, a Varázsló "áldását" adta rá, és még aludt a törzs minden tagja, amikor a hajnali széllel útra kélt. Erre a pillanatra készült, azóta, mióta a legutóbbi izzasztókunyhó szertartással befejeződött a felnőtté avatása.

Üzenet....

Készülök egy helyre pakolni azokat a tömény "verseket" is, amelyeket üzenetekként tartok számon - illetve papíron :)

Amikor az első vezetett meditációban vettem részt, akkor mint egy neon reklám, úgy villogott előttem egy mondat: TÖBB VAGY. Semmit nem tudtam vele kezdeni. Az akkori Mesterem és Tanítóm nem elemezte, nem értelmezte, csak annyit mondott: majd megérted. Nagyon hálás vagyok, hogy  ezzel a hozzáállással "indított utamra". Arra is emléxem, hogy ott toporogtam körülötte, hogy mit chináljak, hogy fejlődjön az intuícióm: Használjad.

...és ott hagyott :) :) :) 

Az üzenetekben - amiket így nevezek - mindig van valami "személyesen" túli érzés bennem. 
Íme egy friss:

Bármi lehetséges.

Merjetek élni.

Félelem nélkül

Remélni.

És mindenhol

az örömtelit

ķérni.

Megéri

megélni,

megéri

semmitől

és senkitől sem félni.

Serenity,

2015. 03. 12. 7:29 

fotó: Sarkadi Petra - vanadine PIX

Minták...

Naponta születik egy minta a fejemben. Vagy kikerül onnan egy papírlapra vázlatosan, vagy eltűnik örökre a sötét rengetegbeee...vagy újra előbukkan, amikor időm is van, papírom is, a kedvem is úgy tartja...és megszületik...lát6óvá válik...önmagam számára, a magam örömére...és mások gyönyörűségére :)

Aztán jön egy másik reggel, egy másik nap...és jön a kérdés? Mit mondjak, és kinek mondjam? Beszéljek vagy hallgassak? Hmmm...rajzolj inkább :)

( A családunkban van egy szlogen, amikor már valaki túl sokat beszél: táncolj, a port jobban bírjuk..)

...és elkezdődik egy minta lát6óvá válni. Amit ide tettem illusztrációnak tavaly nyáron kezdett megmutatkozni, amikor egy botanikus kertben ücsörögtem, és még a vázlatok állapotánál tart :)

Számomra így mutatkoznak az élet mintái is. Igyexem észrevenni a mozdulataimban, a szavaimban, hogy ezt "Jóapámchináltaígy", ezt "abarátnőmtőlvettemát", "atanítómmindigeztmondta", vagy "óóeztmegalányomtóltanultam"...és sorol6nám. Amikor vedlettem le a bőrömet - a szó szoros értelmében is - akkor sok ilyen "minta" képe jelent meg előttem és rajtam. Lehetőséget kaptam végignézni "mindet" és eldönteni: kérem, vagy nem kérem. Mi mentén választottam? Amelyik megnyugtatott maradt, ami felzaklatott belebújtam, felpróbáltam és a végén elbúcsúztam tőle. Azért volt, hogy tovább tartott,a búcsúzás, mint ezeknek a szavaknak a leírása :) 

Külön misét megérne, hogy milyen "felvenni" egy olyan szitut, amit biza'a hátad közepére sem kívánsz. Számomra az út az átélésben, a megélésben van, ezen a módon tudok valóban a helyem lenni és tenni. Ebben támogatom a hozzám fordulókat az Örömteli Helyreigazítások alkalmaival.

( A kezeléseim oldalon találtok róla információt.)

A változás, ami örök...

Miután kikerült a kezeim közül arany kezű grafikus bárátnééém, eeeezt bírta alkotni a vázlatomból...kifaragta :) Jóóó kis csoki formának is el tudom képzelni...és így születnek az új termékek :) Köszönöm Barbinak és köszönöm, hogy Vele is összefútt minket az Ég :)

Kertész Barbara a becsületes neve, és grafikus-Designer. Itt lát6játok a munkáikat.

...és...még...a kép után folyt. köv...

Amikor elszántam magam, hogy elkészítem web-blog oldalamat, akkor azt fohászkodtam magamban, hogy "kérek olyan szakértőket, akik értenek a szerkesztéshez, grafikákhoz, piaci cuccokhoz", és a többi mindenféléhez".

Másnap kaptam egy levelet, egy barátomtól, hogy milyen formátumban küldjek leveleket - azonnal megköszöntem neki a tanácsát. Másnap reggel villant be Barbi arca, felhívtam és Ő, már a megoldásokról kezdett nekem beszélni. Aztán a harmadik ember gyakorlott blog író, és sorol6nám a "véletlen " segítőket, találkozásokat. 

A lényeg újra, hogyha a probléma, a hiány és a sérelem szajkózása, ismétlése helyett KÉRÜNK, akkor van esély a változásra. Mert, amit ismételsz, az növexik, azt locsolod a figyelmeddel. Ha a brazil szappanopera módjára kalapálod a szavakat, akkor ritkán szoktam nyugalmat tapasztalni közben. 

...és aztán, ha jön a mentőháló, akkor ugorj...

Éljen minden bájos szép Nő...és Férfi

...Virágzó

világOMban

MINDEN

Rendben Van...

Rajzolás közben ez a dallam szólalt meg bennem:Éljen minden bájos szép nő...tralalala...ahogy énekes barátnőmtől tanultam, "dallamtapadásom" lett...:)

Ilyenkor szeretem kívül is meghallgatni a fizikai fülemmel, mert hajlamos vagyok "áthallani" úgy a szövegeket, ahogy nekem a kedvemre való...és találtam is pár formációt...és szerencsére találtam egy olyan felvételt is, ahol Férfiak énekelik...

...és...éppen tegnap este azon sétáltattam a gondolataimat, hogy a kopogtat6óban=fizikai világban=duális világban van ennek játéka...és biza' ma a Zoltánokon túl a többi férfit is ünnepeljük...

Ünnepeljük? Mikor ünnepeljük a férfiakat? Apukám mindig azt mondta, hogy "Najóóóó, egy évben 1szer megünnepeljük a nőket, és minden hónapban a fizetéskor pedig a férfiaké a dicsőség". Mindig jókat nevettünk, mert volt benne egy kis szurka-piszka a poénon túl. De ahogy ma ez eszembe jutott, kichit mélyebbre csúszott a vicc - egyébként is a humor mögött mindig van valami valódi tartalom. Az egyenrangúság mindenféle félreértelmezését is átéreztem belőle...és azért továbbra is kerülöm a mély szociológia okfejtéseket. Az ártana a bolondos imidzsemnek :)...a Nőnapról nem is beszélve :)

Számomra az egyik fontos szempont lett az, hogy észre vegyem a "MIVANMOST" helyzeteit. Szoktam-volt mondani: nem hagyom, hogy az egóm elvegye a lehetőség örömét. A félelmei, a régi élmények és a fantazmagóriák képesek kitakarni a pillanatban rejlő ajándékokat. Hess az útból!!! Hogy jön ez a Nőnaphoz? 

Úgy, hogy: