Emlékeztek? Így kezdődött a kártyázásom története. Ráírogattam mindenféle jópofát a römi lapokra:
JÁTÉKOS VAGYOK! Üdvözöllek a JOY-szív szalonban. Minden nap húzok egy új lapot.
Kérlek, hogy magadban mondd utánam azt, amit a kártyára írtam - vagy ne; Ha rám hallgatsz, azt chinálsz, amit csak akarsz.
Így indult, és 1szercsak lett belőle egy saját alkotás. Ami a titkok 1ik nyitja, hogy belekezdtem, és napról napra megosztottam. Kinyilatkoztattam a tettemmel. És így folytatódott:
Ha úgy döntesz, hogy mégis elismételed, akkor az a tapasztalatom, hogy erőteljesebb, ha hangosan is kimondod (3szor): JÁTÉKOS VAGYOK!
...és bárhol is vagy a világban, a szívemből Rád kachintok 😉
Gratulálok!
A hangos kinyilatkoztatás tudatosítása az utóbbi 3 évben újabb gyökeres változást indított el az életemben. Ez ahhoz is hozzájárult, hogy most már létezik a Játssz MA kártyacsomag, és abból teszek ki minden nap egy lapot a facebook-ra. Kivéve ma. 😋A hangosan kimondott szavaim segítenek, hogy meghalljam, és kijavítsam a gondolataimat. Kicseréljem a korlátozó mintáimat. Sőt! A hangos kinyilatkoztatások segítenek gyógyulni, és távol maradni attól, ami feszít, zavar vagy netán fáj. Vannak olyan tények az életemben amire nem szívesen emlékezem, és a ezeknek a 6ástalanítására is a hangos szót használom. Mert nem beszélni vagy írni kívánok az örömteli életről, hanem élni azt.
Legutóbb egy női csacsogósnak ígérkező beszélgetésben, ahol beindításhoz húztunk persze 1-1 lapot a Játssz MA pakliból, hipp-hopp kiderült számomra, hogy biza' a válásom terén még mindig akad olyan morzsa a lelkemben, ami elegendő, hogy kibillentsen a harmóniámból. Ilyenkor eltűnik a derű belőlem. És nem ott, a "lányokkal" töltött időben, hanem utána, amikor a magam kis világában, elcsendesedve ültem, akkor ÉREZTEM MEG, hogy valami köd ereszkedett a gondolataimra. Mintha rám vicsorított volna egy utolsót, elszorította a torkomat. Farkas szemet néztem az érzéssel, hogy "soha többet nem kívánom a gondolataim között találni". De nem lettem jobban. Sétálni mentem, akkor kichit jobb lett. Már nem szokásom kutakodni sebek, feldolgozatlan témák után. Épp elég ránézni azokra, amit a 7köznapok elém hoznak.
Így történt most is. Felbukkant és tudatosan ránéztem. Nem engedtem, hogy az egóm legyintsen 1et, hanem belemerültem. Vettem egy mély levegőt, és otthon beültem zazen pózba, hogy egyenesen a szívembe vigyem ezt a felkavaró érzést. Miközben végig ott lüktetett bennem az Erő, amit mindennapok isteni minőségei mentén edzek, tisztán éreztem az egó manipulációját: "Még mindig foglalkoztat ez?" - hallottam magamban. Nem, nem foglalkoztat - válaszoltam, - hanem van egy döntésem, hogy csakis örömben kívánok élni, és ha mákszemnyi örömtelenség is elém kerül, élek a lehetőséggel, hogy a megbocsátás erejével kitisztuljon az életemből. Nem a mértékükön kívánok változtatni az ilyen érzéseknek, hanem a létükön.
A bevált megbocsátás versikémhez fordultam. A külső szemlélő egy szótlanul és mozdulatlanul ülő alakot lát mindebből. Olyan állapot az ilyen, mint ahogy a bika-rodeón küzd ember és bika. 8 másodperc és vagy megüli a bikát a lovas, vagy lerepül a porba. Vagy kifújom és átadom az egóm drámáját, vagy újabb feszítő hullámot indít. A folyamatos gyakorlásnak köszönhetem, hogy tudatosan és elszántan merülök a legmélyebb bugyrokba is, és közben egyre lazábban igyexem követni a mozgását ezeknek a rémisztő gondolatoknak. Hol írok, hol sírok utána, hol mindkettőt. Megyek utánuk és keresztül rajtuk. Ahogy a rodeós: felpattanok a "hátára" a vergődő emléknek, nálam van a gyeplő, ahogy a légzésemre és a tartásomra figyelek. És megkönnyebb-ül-ök. 😏
Legutóbb egy női csacsogósnak ígérkező beszélgetésben, ahol beindításhoz húztunk persze 1-1 lapot a Játssz MA pakliból, hipp-hopp kiderült számomra, hogy biza' a válásom terén még mindig akad olyan morzsa a lelkemben, ami elegendő, hogy kibillentsen a harmóniámból. Ilyenkor eltűnik a derű belőlem. És nem ott, a "lányokkal" töltött időben, hanem utána, amikor a magam kis világában, elcsendesedve ültem, akkor ÉREZTEM MEG, hogy valami köd ereszkedett a gondolataimra. Mintha rám vicsorított volna egy utolsót, elszorította a torkomat. Farkas szemet néztem az érzéssel, hogy "soha többet nem kívánom a gondolataim között találni". De nem lettem jobban. Sétálni mentem, akkor kichit jobb lett. Már nem szokásom kutakodni sebek, feldolgozatlan témák után. Épp elég ránézni azokra, amit a 7köznapok elém hoznak.
Így történt most is. Felbukkant és tudatosan ránéztem. Nem engedtem, hogy az egóm legyintsen 1et, hanem belemerültem. Vettem egy mély levegőt, és otthon beültem zazen pózba, hogy egyenesen a szívembe vigyem ezt a felkavaró érzést. Miközben végig ott lüktetett bennem az Erő, amit mindennapok isteni minőségei mentén edzek, tisztán éreztem az egó manipulációját: "Még mindig foglalkoztat ez?" - hallottam magamban. Nem, nem foglalkoztat - válaszoltam, - hanem van egy döntésem, hogy csakis örömben kívánok élni, és ha mákszemnyi örömtelenség is elém kerül, élek a lehetőséggel, hogy a megbocsátás erejével kitisztuljon az életemből. Nem a mértékükön kívánok változtatni az ilyen érzéseknek, hanem a létükön.
A bevált megbocsátás versikémhez fordultam. A külső szemlélő egy szótlanul és mozdulatlanul ülő alakot lát mindebből. Olyan állapot az ilyen, mint ahogy a bika-rodeón küzd ember és bika. 8 másodperc és vagy megüli a bikát a lovas, vagy lerepül a porba. Vagy kifújom és átadom az egóm drámáját, vagy újabb feszítő hullámot indít. A folyamatos gyakorlásnak köszönhetem, hogy tudatosan és elszántan merülök a legmélyebb bugyrokba is, és közben egyre lazábban igyexem követni a mozgását ezeknek a rémisztő gondolatoknak. Hol írok, hol sírok utána, hol mindkettőt. Megyek utánuk és keresztül rajtuk. Ahogy a rodeós: felpattanok a "hátára" a vergődő emléknek, nálam van a gyeplő, ahogy a légzésemre és a tartásomra figyelek. És megkönnyebb-ül-ök. 😏
Alázattal átadtam az életemet Istennek, és ez, ahogy A csodák tanítása tanítja, az igazság irányában változtat meg minden önmagamról alkotott képet. Nem az egóm által gondolt igazság felé. "Az alázat abból áll, hogy elfogadjuk az üdvözülésben betöltött szerepünket, és másikat nem veszünk magunkra." (ACST. 61.leckéjéből) Kinyilatkoztatom: Szándékom komoly. Az vagyok, akinek Isten megteremtett. A válással kapcsolatos minden emlékemet és helyzetet összHangba rendezem az isteni minőséggel. Átadom a Szentléleknek örömteli helyreigazításra. Tudatosan a jobb érzés felé haladok. Nyitott vagyok az igazságra, és csakis arra. Elfogadom, hogy Isten szavának teremtő ereje járja át a szívemet, minden porcikámat, minden szavamat és tettemet. A múlt elmúlt. Álljon helyre az Isteni Rend bennem és körülöttem 1arént. Ahogy fenn úgy lenn. És ez elvégeztetett. Ámen. Köszönöm.
És búcsúzóul:
Köszönöm, hogy megkóstoltad a szalonunk mai finomságát és hálásan köszönöm a mosolyod, ami egész nap ott fényeskedik az arcodon.
Próbáld ki! Járj-kelj JÁTÉKOSan. Kövesd a szíved 😉
Bár, ha rám hallgatsz, azt chinálsz és úgy, ahogy akarod :)
Szép napot chinálok és kívánok!
...és az öröm legyen veled...
JOY-szív
Az isteni minőségek beéléséhez készítettem egy csomag kártyát. 31 lap. Akinek még nincsen saját Játssz Ma kártyacsomagja, vagy valakit szívesen megajándékozna vele, kattintson a megrendelem szóra, töltse ki az űrlapot most:
Részletes információk a pakliról ITT talál6ó.
Ez pedig a facebook oldal linkje, ahol rendszeresen jelentkezem valami csemegével.
Játékos napokat kívánok és chinálok.
Szeretettel:
Csajági Ildikó
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.