2017. április 20., csütörtök

Játszunk MA...

Ajánlom magamat, és azt a kártyacsomagot, amit egy telefon beszélgetés hívott életre, amit Kazanlár Aminollah Emil Dr. tarot tanárom és mesteremmel folytattam. Felajánlotta, hogy bemutat engem és a "játékomat". Zavartan válaszoltam neki, hogy "Tanár úr, nekem nincsen semmilyen játékom." Erre ő azt válaszolta, hogy "Hát akkorra legyen." Azt éreztem abban a beszélgetésünkben, hogy itt az idő, hogy én is elhiggyem magamról, amit Ő már az első találkozásunkkor elmondott rólam. Beindult a "gépezet". Nagyon hálás vagyok neki, hogy 20 év alatt mindig a figyelmében tartotta a fejlődésemet.

Úgy felgyorsultak utána az események, hogy megijedni sem volt időm. Kettő nap múlva már a megvalósítás akciótervét beszéltük Sári Andival, a Képviselőmmel. Megszületett a játékom, és boldogan fogtam a kezembe. Ott volt velem azon a bizonyos találkozón áprilisban, amin a Tanár úr vendégeként vettem részt. Újabb területei itatódtak át csodákkal az életemnek.

Ahhoz hogy ennyi idő alatt ilyen fordulat történhetett, az előzte meg, hogy úgy döntöttem, minden más tevékenységemet felfüggesztettem, és teljesen az alkotásra fordítom minden időmet. Közben szinte minden napra akadt tisztogatni való a lelkemből, ahogy haladtunk a munka fázisain keresztül. Számomra az a csodálatos ebben az egész történetben, hogy milyen gördülékennyé tud válni minden, ha a félelem helyett a nyugalom van jelen. Andrea mint egy bába a vajúdó anyát, úgy terelt és tartott. Az ő profi jelenléte támogatott, lendített túl az olykor felbukkanó mumusaimon. Szinte felfog6atlan számomra, hogy milyen szervezett csapatmunka zajlott hármónk között, és nagyon hálás vagyok Molnár Attilának is a lelkiismeretes grafikai munkáért.
Jó lenne, ha mindig csak egy dologgal lehetne foglalkozni, de általában párhuzamosan futnak az események az életemben - gondolom nálatok is -, mint a hálivúdi filmekben. Ilyenkor érzem igazán a reggeli gyakorlataim megtartó erejét. Az, hogy reflex szerűen "küldöm tovább" a felbukkanó feszültségeket, ebben a három hónapban teljes rutinommá vált. "Soha többet nem akarom így érezni magam" - állítom meg az egóm pampogását, és máris szólítom a Szentlelket, hogy az adott helyzettel kapcsolatosan azonnali örömteli helyreigazítást kérek. És jön, és megkapom, megkönnyebbülök. Hol könnyesen, hol könnyek nélkül. Amikor fájdalmas csomagolásban érkezne, akkor pedig a hála szérummal ecsetelem a lelkemet. "Köszönöm, mert tudom, hogy minden értem történik."


Játssz MA kártyákkal abban kívánok a segítségetekre lenni, hogy a nehezebb pillanatokon könnyedébben és játékosabban jussatok át. A budafoki bemutatón belekóstoltam abba, hogy hogyan is "működik". Érdekes érzés volt megtapasztalnom, hogy amint odaültem a dedikáláshoz a helyemre kerültem. Olyan érzés volt, mint amikor a gyerekeim megszülettek és végre láttam, éreztem, fogtam őket. Életre keltek a kártyák az érdeklődök kezeiben.

Húsvét péntekén megint új korszakba léptem. Azt kívánom, hogy ha bármilyen formában is maradt volna bennem félelem vagy fájdalom, akkor az váljon fénnyé, szeretetté, bölcsességgé ebben a  virágzásban. Hálás vagyok minden lépésért, ami ide vezetett. Kérek továbbra is iránymutatást, hogy az elkövetkezendő új helyzetekben is a harmónia velünk legyen. "Nagyon szeretlek" - mondom magamnak -, és közben újabb lépéseket teszek az ismeretlenbe. Mindenkinek mindenért hálás vagyok, amit eddig átéltem.

Gyakorlat: 
Tanítsatok szeretetteljesen élnem. Megengedem. Elfogadom. A feltétel nélküli szeretet vezet, sz-épít és megtart.

Örömteli, tettekké vált felismeréseket chinálok és kívánok!
Csajági Ildikó
örömtréner


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.