2017. január 10., kedd

De lehet...

"Senki nem lehet próféta a saját hazájában" - épp ideje, hogy ez is átíródjék. Veszem a bátorságot, hogy arra bátorítsalak benneteket is, hogy adjuk át ezt a hiedelmet is örömteli helyreIGAZításra. Onnan indult ez el bennem, hogy a minap szétnéztem a magam kis hazájában, azaz a családomban és azt fedeztem fel, hogy szerencsére számtalan régi szlogen hullott a porba a tavalyi évben. Hogyan? Mond6nám, hogy nem tudom, de ez nem igaz. Elmúlt évek hosszú munkája van mögöttünk, amit bármikor érdemes elkezdeni nektek is.Leginkább bennem volt a szándék, hogy a gyerekeim azt mondját "anyá-ezt-így-chinálta", és nemcsak a teafőzés rejtelmeit kívántam átadni. Azt gondolom az első legfontosabb döntésem az volt, amikor szögre akasztottam a megmondó szerepem. Azt nem állítom, hogy minden helyzetben ott is marad, ám a törekvésem továbbra is az, hogy ha kérdeznek és úgy érzem, akkor megosztom a gondolataimat, tapasztalataimat, lát6óvá teszem a szokásaimat számukra is. S ha nem kérdeznek, akkor maradok csendben.

No ez a nagyobb kihívás. Van, hogy úgy sikerül ezt megtartani, hogy kerülök egyet bringával a városban, sétálok, és közben hangosan mondom a magamét. A mai mobil telefon világ kichit tompít a látványon, mert kívülről úgy tűnhet, mintha valakivel beszélnék. És tényleg: vagy a JóIstennek vagy a Szentléleknek, vagy az angyaloknak mondom a magamét. Szavam járása, hogy "bocsánat-elöntötte-az-agyamat-ablablabla", és most itt finoman fogalmaztam 😉 A másik dolog, amire a családommal kapcsolatosan figyelek, hogy ne reflexből működjek, hogy éber legyek a régi játszmákra, és a megbocsátást alkalmazva helyet engedjek az új formák megszületésének. Egyre nagyobb térben sikerül.



Véleményem szerint a gyerekek, már akinek van, és a szülők - akár élők, akár holtak - képviselik a legközvetlenebb terepet ahhoz, hogy változtassunk azon, ami feszítő. Figyelek és amint lehet, lecserélem az elavult drámákat a dédelgetés helyett. Örömmel tapasztalom azt is, hogy számtalan téren, ami nekem huszonévesen gondot okozott, annak a lányomnál már se híre, se hamva. A fiam sorra írja át a pénzügyi mintáinkat. Jó érzés látni a bölcsességüket. A 74 éves édesanyám, olyan módon látja a játszmákat, hogy mindig példaként szoktam őt emlegetni. Nem jár spirituális körökben, bár minden reggel húz angyal kártyákat, figyeli az angyali számokat. A nevetés természetes eleme a napjainknak, amit évekkel ezelőtt nem tudtam volna elképzelni. Ha neki sikerül másképp ránézni helyzetekre, akkor nincs olyan, hogy "túl-késő", csupán a döntés van, hogy hajlandó vagyok változni. Igen, az is igaz, hogy az én halálos irányú betegségem alaposan átmozgatta a famíliánk rendszerét, és szerencsére erősítette a szövetségünket. Közösen gyógyultunk.

Boldog új emberré kívánok válni. Minden nap jobbá, mint előtte. Tovább fűztem a gondolatot. A boldog emberek boldog pillanatokat teremtenek, boldog tapasztalatokat, örömteli találkozásokat, és ezekből születik a boldog és örömteli év és élet. Ennek mentén, hol máshol kezdeném ezt, ha nem önmagamnál és a családom terén. Persze lehet, úgy tűnik, hogy könnyebb idegenek felé, mert ott nincsenek azok az érzelmi húrok. Időlegesen hosszabb-rövidebb időre félre lehet tenni a nehezebb "feladatokat", és annyiszor futunk neki, ahányszor akarunk. A Teremtőnél nem fogy el a támogató kedv. Újra és újra érkeznek majd a lehetőségek: szeretettel tudok most benne lenni a beszélgetésben, helyzetben? És ha mégsem, sebaj, majd lesz másik alkalom. Mert lesz.

Hol máshol kamatoztatnám a tudásomat, ha nem a közvetlen szeretteimnél? Mi van, ha nem partnerek? Sebaj! Azt is dönthetik. Nehéz terep? Igen, lehet. De hiszem, hogy éppen azért választottuk 1mást, mert mindent, amihez félelemmel közelítettünk bármikor az idők kezdete óta, most örömtelivé változ6juk. Azt is elfogadom, hogy olykor úgy érezzek, átír6atlanok, megold6atlanok a konfliktusok. Hol, ha nem ilyen helyzetben vehetném elő a megbocsátás, a hála és az elfogadás eszközeit, és adnám át a Szentléleknek: alakuljon minden úgy, ahogy minden érintett pozitív fejlődését támogatja. Mindenkinek a maga ritmusában. Hol, ha nem ilyenkor törekednék máshonnan ránézni, rálátni a szitura. Arra szövetkeztünk, hogy most gyógyuljon meg.
A "HOGYAN-t" és a "MIKOR-t" nem tudom. Az érzéseimet követem, és merek megijedni is. A családom egy olyan "laboratórium", ahol meglát6om, hogy hol tart bennem a békesség, a nyugalom, a szeretet és az öröm.

Hálás vagyok a családomnak, hogy lehetőségem van felszámolni és meghaladni magamban a bekövült hitrendszereket, az elavult fogadalmakat. Hálás vagyok, hogy őszinteségre cserélhetem a féligazságaimat, a hazugságaimat. Hálás vagyok minden szerettemnek azért, hogyan ő él és van. Hálás vagyok, hogy a családunk-fáján észrevehetem, mi az, amire valóban vágyom, és megkülönböztethetem a mások és a magam érzéseit, szükségleteit. A szeretet zászlaját lobogtatva nem akarom már senki torkán lenyomni az igazságaimat. Sőt! A gyerekeimet továbbra is arra bátorítom, hogy ami tetszik abban, ahogyan élek, teszek, azt másolják, ám, ami nem tetszik nekik, akkor ki se próbálják. Írják át, és alakítsák ki a saját mintájukat.

Legyenek örömteli, szép napjaink!
Csajági Ildikó
örömtréner, rajzmediátor

Kinyilatkoztatom: Emléxem a bennem világító FényForrásra. A bennem élő boldogság felülemel a negativitásokon. Az esetleges káosz közepette is erőt adok és kapok. Isten jó előre eltervezett mindent és mindenkit az életemben. Szabad utat nyitok a szívemben, hogy amit Ő eltervezett, azt a lehető legszeretet teljesebb módon véghez is vigye bennem, velem, általam és körülöttem.
...és ez elvégeztetett...

Aki pedig személyesen is segítséget kér tőlem a saját fejlődéséhez, az alábbi linkre kattintva 
a Szer-víz/terápiák 
címszó alatt kiválaszt6ja a számára legmegfelelőbb formát:
http://www.dzsojlajf.hu/p/p.html

Szeretettel:
Ildikó




Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.