2016. november 10., csütörtök

Hallom a kék madaram...

Oly meglepetéssel töltött el a napokban, hogy valóban látnak engem, hogy klasszul meg is ijedtem. Szinte sokkot kaptam :) :) :) Mit megijedtem, két-s-égbe estem. Akasztották a hóhért, ugyanis megélhettem megint, hogy milyen is az, amikor egyszerre van jelen az öröm és a félelem. És azt tettem, mit másoknak is tanácsolni szoktam, hogy engedtem, éreztem, sírtam, lázas voltam, és közben le nem vettem a figyelmem arról a gondolatról, hogy TUDOM, ISTEN AZ ATYÁM, AKI SZERET ENGEM, most valami csodát alkot általam és bennem. 

Ebben a reggeli csoda gyakorlatokkal töltött idő tartott meg. Hiszen, amint kitettem a lábam a 7köznapi történésekbe, máris záporoztak az "ok"-ok, "miért"-ek, "hogyan"-ok, régi emlékek, jövőbe vetített képek. A NEM-eket visszhangozta a testem, és klassz mellkasi nyomás, és légszomj is társult melléje. Tudtam, hogy olyat vettem a szívemre, amit nem kéne. És, hogy a valódi Szeretet nem fáj. És az a lényeg, hogy itt és most hol vagyok, mit érzek, blablabla :) Kántáltam is folyamatosan nap közben: Sajnálom. Visszaadok mindenkinek mindent, ami nálam van és az övék, alakuljon minden úgy, ahogy mindenkinek a legjobb.

Az elfogadó beszélgetések, a természet és a szívbéli megélések mind-mind segített, hogy vissza-visszatérjen belém a nyugalom. Nagyon fontos felismerés utólag látnom, hogy meg sem fordult a fejemben, hogy a szívem, mint szerv beteg lenne. Pedig autoimmun múlttal ilyenkor ez is előjöhetne. Nagyon hálás vagyok a személyiségem vadász kopó üzemmódjáért, mert le nem vettem a lelkem szemeit az elmúlt évek alatt épült belső békéről. Nem mondom, rendesen rángatva volt a póráz.  Mint mindig, most is a legfőbb testőröm  A csodák tanítása volt. Amikor vadvízi evezésre vitt volna a pillanat heve, felnyitottam találomra a könyvet és ezt a mondatot láttam meg: 

"Ha elfogadod a béke kiterjesztésének küldetését, rálelsz majd a békére, mivel megnyilvánítása által meglátod majd azt." (T12.VII/11.1)

Segített hátralépetten, mégis totál belemerülten átjutnom az egóm által gerjesztett félelem tengeren. Huuuhh! Megint megtapasztaltam, hogy az elmúlt 4év munkája, mennyire a tengelyemben tud tartani, miközben vadul lökdös Piri, az egóm a "mi-van-mellette-mi-szól-ellene" érvekkel. Hallom ezt is, DE NEM RÁ FIGYELEK. Ott toporzékolt a fájdalom mellett az a gondolat, hogy "csukd beee a szíved", "ne hagyd, hogy megsebezzék", és képes voltam ránézni "Most ki mondja ezt? A félelem vagy a szeretet?" Ilyenkor ahányszor csak lehetett fújtattam, mint egy vad ló, jóóó mélyről és mélyeket lélegeztem, és akkorára tártam a karjaimat, amekkorára csak lehet. Mert eldöntöttem, hogy mindegy milyen helyzet jön, akár kellemes vagy kellemetlen, NEM CSUKOM BEEE TÖBBÉÉ A SZÍVEMET. Mert, amit támadásnak él meg az egóm, és fájdalomként jelentkezik a testemen, tudom, hogy egy ijesztő gondolat vagy emlék képe.

"Látásodat mindig a döntésed határozza meg, és minden, amit látsz, e döntés mellett tesz tanubizonyságot". (T12.VII/11.8,9) 

A feltétel nélküli szeretet mellett döntöttem. Hangoztattam mostanság, hogy ugrásra kész vagyok. És megkaptam a lehetőséget. Tessék. Amit kértem, megkaptam. És indult persze az egó-alku. De nem így, de nem ezt, de, de, de :) Hmmmm, cumiii, már a csomag itt van, kézbesítették. Visszáruzzam?

 "...a külvilágban megpillantott dolgok nem mások, mint az önmagadban megpillantott dolgokról alkotott ítéleteid. Ha a te ítéleteidről van szó, tévesek ezek az ítéletek, mert az ítélkezés nem a te feladatod. Ám ha a Szentlélek ítéletei van szó, azok helyesek lesznek, mert az ítélkezés a Szentlélek feladata, és te csak akkor osztozol e feladatban, ha Hozzá hasonlóan ítélsz, és egyetlen ítéletet sem tartsz meg önmagadnak. Mert te önmagad ellen ítélnél, ám a Szentlélek érted ítél." 
(T.12.VII.12.4-8)

Szóval helyzetet kaptam, hogy amit kértem megkaptam, akkor és úgy, amire éppen most, éppen így van szükségem. Pirikém, drága egócskám pedig hebeg-habog. Szerencsére megint győzött bennem a szeretet. Lassulással, sétával, beszélgetésekkel, olykor sírással, mantrázásokkal, és azzal a mély elköteleződöttségemmel, hogy tudom Atyám, minden értem történik. Segíts, hogy csak hozzád méltó módon szóljak vagy hallgassak, és minden szolgálja minden érintett pozitív fejlődését és beteljesült boldog életét.  Hálás vagyok mindenkinek, aki öntudatlanul vagy szándékosan jelen volt és bábáskodott ebben az újjászületésemben. Újra látom a boldogság kék madarát, ahogy dalol a szívemben. Mert  tudom, hogy nem a fa ágakon, vagy más ember vállán ülve lát6om meg, hanem a szívekben. Továbbra sem kívül keresem. Nincs mit keresnem. Hagyom, hogy a magamé énekeljen. 

Elmúlt a félelmem, hogy bármit is tönkretehetek, elhibáz6ok. Egy újabb rétegében gyógyult meg ez most bennem. Sőt! Azt a dölyfös és beképzelt gondolatot is elhessegettem, hogy bármi szomorú vagy örömteli történésnek az oka lettem. Minden ember szíve egy olyan tiszta nyitott kalitka, amiben ott pihen, dalol az ő saját kék madara. Ám, ha a külvilág lármáival van elfoglalva, akkor meg sem hallja. Sőt! Azt gondolja, hogy lakattal el kell zárnia. Viszont, ha minden nap eteti, itatja, ápolja, időt tölt vele, engedi szállni, illatokat, élményeket gyűjteni, akkor élményekkel feltöltve dúdol. Szelíd erőt ad. Aki figyel a saját kék madarára, akörül bármekkora a chinnadratta, minden körülmények között ezt a finom Hangot követve telik el a napja. 

Az öröm legyen veletek!
Csajági Ildikó
örömtréner

....

A Naptár-varázsló műhely egy olyan alkalom, ahol alkotás közben is hall6od a saját kék madarad dalát. A részletekről, jelentkezéssel kapcsolatos információkról a linkre kattintva olvas6sz:
http://www.dzsojlajf.hu/2016/11/hasonlooo-am-megis-maaas.html

Szeretettel és jókevvel fogadlak!
Ildikó

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése