Dejóóóó-hogy-szóóóólsz!

Egyre több kép, rajz, idézet kerül a 2017-es naptárom lapjaira, és gyűjtögetem, hogy mivel is fogjuk eltölteni az időt 2016. december 10-én 12.00-18.00-ig. A tavalyi alkalmakkal mindig elhangzott ez a kérdő mondat, hogy "ne-máááár-vééégeééé?", ezért is döntöttem a hosszabbított verzió mellett.  És
itt az ideje, hogy kiderítsük, hogy mi is az igazság. Jössz, vagy nem? Abban kívánok most segítséget adni, hogy számodra is kiderüljön, mit szeretnél. Alkotó napra fordítva a Hamleti kérdést: jönni vagy nem jönni, az itt a kérdés 👀

Pár pontba gyűjtöttem a legtipikusabbakat, hogy mi vagy ki is az, aki belül fogva tart egy döntés helyzet előtt engem, és aláássa a lehetőséget, és akár távol is tart attól, hogy egy újabb élmény részese legyek. Csapjunk bele! Nálad mi a helyzet?

1. Óóóóó-dejóóóó-hogy-szóóólsz! - Amikor szimplán elfelejtkeznék, hogy ez nekem tetszik, ott is akarok lenni, valójában mindent tudok róla, ám amikor először hallottam felőle, nem jegyeztem fel, és így, amikor újra látom/hallom/olvasom, akkor tudatosodik: ott akarok lenni! Ha erről van szó nálad is, akkor rajta!

Hallom a kék madaram...

Oly meglepetéssel töltött el a napokban, hogy valóban látnak engem, hogy klasszul meg is ijedtem. Szinte sokkot kaptam :) :) :) Mit megijedtem, két-s-égbe estem. Akasztották a hóhért, ugyanis megélhettem megint, hogy milyen is az, amikor egyszerre van jelen az öröm és a félelem. És azt tettem, mit másoknak is tanácsolni szoktam, hogy engedtem, éreztem, sírtam, lázas voltam, és közben le nem vettem a figyelmem arról a gondolatról, hogy TUDOM, ISTEN AZ ATYÁM, AKI SZERET ENGEM, most valami csodát alkot általam és bennem. 

Ebben a reggeli csoda gyakorlatokkal töltött idő tartott meg. Hiszen, amint kitettem a lábam a 7köznapi történésekbe, máris záporoztak az "ok"-ok, "miért"-ek, "hogyan"-ok, régi emlékek, jövőbe vetített képek. A NEM-eket visszhangozta a testem, és klassz mellkasi nyomás, és légszomj is társult melléje. Tudtam, hogy olyat vettem a szívemre, amit nem kéne. És, hogy a valódi Szeretet nem fáj. És az a lényeg, hogy itt és most hol vagyok, mit érzek, blablabla :) Kántáltam is folyamatosan nap közben: Sajnálom. Visszaadok mindenkinek mindent, ami nálam van és az övék, alakuljon minden úgy, ahogy mindenkinek a legjobb.

Az elfogadó beszélgetések, a természet és a szívbéli megélések mind-mind segített, hogy vissza-visszatérjen belém a nyugalom. Nagyon fontos felismerés utólag látnom, hogy meg sem fordult a fejemben, hogy a szívem, mint szerv beteg lenne. Pedig autoimmun múlttal ilyenkor ez is előjöhetne. Nagyon hálás vagyok a személyiségem vadász kopó üzemmódjáért, mert le nem vettem a lelkem szemeit az elmúlt évek alatt épült belső békéről. Nem mondom, rendesen rángatva volt a póráz.  Mint mindig, most is a legfőbb testőröm  A csodák tanítása volt. Amikor vadvízi evezésre vitt volna a pillanat heve, felnyitottam találomra a könyvet és ezt a mondatot láttam meg: 

"Ha elfogadod a béke kiterjesztésének küldetését, rálelsz majd a békére, mivel megnyilvánítása által meglátod majd azt." (T12.VII/11.1)

Hasonlóóó, ám mégis mááás...

Amikor a gyerkőceink aprók voltak, az ünnepek előtti kedvenc foglalatosságom az volt, hogy begyűjtöttem pár óvodás korú kis barátot, és közösen sütöttünk mézeskalácsot. Persze a kezdeti lelkes tésztagyúrás, díszítés után, amikor kisült az első adag, és a kóstoláson is túl jutottunk a lurkók, általában magamra maradtam, és elnyelte őket játékok világa. Jól volt ez így. Még most is átjár az élmény melege, és a felvillanó mosoly ránctalanítja az arcomat. Meghitt és vidám hangulattal fordultunk a karácsony és az év vége felé.

A tavalyi Naptár-varázsló műhelyekre visszatekintve jutottak eszembe a messzi emlékek, és ekkor indult el bennem a vívódás: legyen, ne legyen. Érvek és ellenérvek csatája zajlott bennem. Szerencsére győzött az alkotói kedvem. Sok érv volt mellette és persze gyülekeztek az ellene szólóak is. Aztán akkor született meg a végleges döntésem, hogy IGEN, amikor megtaláltam, és megvásároltam a 2017-es naptáromat. Akkor tudatosodott bennem, hogy ez volt a fő akadály, hiszen ezzel 1ütt azonnal el kezdtem alkotni. És minden kétségem elszállt. Minden pozitív élmény mellett ízelítőt kaptam azért az egóm ellenállás-gyártásából is, és lehetőséget, hogy türelemmel elchitítsam.
Így a helyére a rajzolós, ragasztgatós, chicsergős oldalam került. Így most itt vagyok a frissebb hírekkel is.

És itt az ideje, és a helye a helyreigazításoknak. Ugyanis az idei 

Naptár-varázsló műhely több szempontból is más lesz. 

Először is az időpont 

2016. december 10-én szombaton

találkozunk.

Az előző évben 3 alkalommal is összegyűltünk. Ebben az a változás, hogy idén csupán a fenti időpontban, azaz 1 alkalommal alkotunk közösen. Azt is megtapasztaltuk, hogy nagyon gyorsan elröppent az idő, amikor belemerültünk a kreálmányainkba. Ezért most hosszabb időt szánok ránk. 

Pontosan 

12.00-től 18.00 óráig.

Kinek ajánlom?

• Azoknak, akik már tavaly átélték velem, és jól érezték magukat.
• Azoknak, akik nem voltak még ilyen programon.
• Azoknak, akik nem tudják hogyan lehet egy naptárat érdekessé, kreatív segítővé alakítani.
• Azoknak, akik a naptárt olyan eszközzé kívánják alakítani, ami átszínezi a szürke 7köznapokat.
• Azoknak, aki szimplán szeretnének feltöltődni, és alibiként ehhez a 2017-es naptárát elhozza.
• Azoknak is, aki scrapbookot használnak, vagy bármilyen más kreatív naplózást alkalmaznak az éves dolgainak a nyilvántartására.
• 1szóval: mindenkinek.