2015. augusztus 12., szerda

Ne a hiányra koncentrálj...

Ezt a mondatot is megtaláljátok abban az új részében az oldalnak, amit a nyári elvonulásom közben rendeztem össze Öröm-Hír-Adó néven.
Annyiszor írtam már ennek a gondolatnak a kapcsán, hogy szinte unalmas is lett számomra. Hallottam, ahogy az egóm a háttérben pampogta: "jaaajjjmáááánmeginteeez-TUDOOOMMM". Erre jönnek a helyzetek válaszul, hogy akkor CHINÁLD - chináld úgy, hogy ne a hiányra koncentrálsz. Ehhez a költözés egy ideális pillanat, és a finisbe érkezett ez a téma most az életemben. Nagyszerű helyzet gyakorlat ahhoz, hogy milyen nyugalommal megélni egy ilyen váltást, változást. Hmmm, mindig van hely a fejlődésre :) :) :)

Még mielőtt azt hinné bárki is, hogy minden pillanatban maga vagyok a megtestesült nyugalom, szólok, hogy NEM. Azt viszont jó érzés figyelnem, hogy amikor az egóm követeli az új címet, ahol majd szeptember 1-től élek, amikor méltatlankodik, hogy mikor lesz már a kulcs a kezemben, akkor ez olyan érzés, mintha a lépcsőházból, vagy az utcáról szűrődne be valami zaj. Ha közelebb kerül, akkor pedig azonnal előkerül a jó öreg: ÜLJ LE - LÉLEGEZZ - NE MOZDULJ gyakorlat :) Nagyon hálás vagyok, hogy az elmúlt egy hónapban ennyit lehettem nyugalomban, csendben, a természet minden erejével támogatva és olyan barátok és emberek között, akikkel minden pillanat maga a megtestesült jókedv volt. Ennek az ÉLMÉNY-CSOMAGNAK a segítségével is könnyebb, hogy kívül maradjanak az egóm pánik keltő "okosságai".

Jaaaaa és itt van a kedves nyitó - illetve a címben szereplő - mondat. Szóval térjünk csak vissza az elejére, azaz oda, hogy "Ne a hiányra koncentrálj". Amit 2007 óta dob fel újra és újra a csendes elmém és számtalan krízisen segített már át, most a pakolás közepén újra teljes Hang-Erőre kapcsolt bennem. Nem is olyan régen, a könnyeim függönye mögül érkeztem az "értelmezés"-ben oda, amikor a reggeli csoda-gyakorlatomat olvastam éppen, hogy: átadok minden félelmemet. Abba hagyom végleg az Égtől leválasztott életemet. Ehhez hozzákapcsoltam azt a csodás mondatot is, hogy "Csak az lakozik az elmémben, amit Istennel együtt gondolok"


Megkönnyebbülve ültem, és éreztem a gyengéd Hangot: Na gyere ide, Te kalandor, mi történt, mesélj! Ki bántott? Már megint komolyan vetted magad? Na mesélj!...és ilyenkor elindulnak a képek, mint a moziban és végigpörögnek a filmkockák, hogy hányszor akartam megoldani, például a költözés témában a helyzeteket. Mindig meg is oldottam, de azt, hogy ez mindig MINDEN ÉRINTETT számára a lehető legjobb lett volna, azt azért nem mondanám.. Szóval a tékozló lejány megint hazatért :)

A csodák tanításának  által jutottam el ide, ehhez az értelmezéshez - anélkül, hogy agyaltam volna - Ne az ÉN hiányomra koncentrálj, itt vagyok, ne hidd azt, hogy magadra hagytalak! Itt vagyok, kérj, és segítek! Mindig. Vezetlek, végig vezetlek. Elfogadom. Megélem. Az egóm számára számtalan helyzetre tud nyugtató-szerként 6ni. Ezt a mélységét, ami a leválasztottságra irányul értelme a hiány kifejezésnek, ez most tudott megérkezni hozzám. Ennek a felismerésnek az erejével tudtam elszánni magam az egy hónapos távollétre is. Ez segített abban is, hogy a távolból figyeltem a családunk örömteli eseményeit és segített jelen lennem úgy, hogy fizikailag nem voltam velük. Számomra ez nagyon új élmény abból a szempontból, hogy nincs közben lelkiismeret furdalásom, semmi bűntudat, nincs félelem, hogy valamit elrontanak, hiszen én korábban is sok időt töltöttem távol a szeretteimtől. Ám most az örömteli biztatás, a távolból küldött támogató nyugalom, magamra is felemelő érzést adott. 

Ahogy szoktam mondani az autoimmun betegséget is elmúlt évek hosszú munkájával teremtettem meg magamnak, így a beteljesült örömteli életemért is hajlandó vagyok mindennap tenni. A legfőbb tevékenységem ebben a folyamatban az elmém elchitítása - itt a városi zajban is ugyanúgy, mint a csodás tenger mellett. Nem kell elhinnetek ezt sem, mint, ahogy mindig azt mondom minden hozzám fordulónak, hogy ne nekem, higgyen, hanem próbálja ki, változtasson a gondolkodásán, nézzen másképp a helyzetre, emberre, vegye észre a haragot, a félelmet saját magában és kérjen segítséget, ha egyedül nem tud megnyugodni.

Gyakorlat:
Döntök: a nyugalmat választom. Elfogadom a segítséget és képes vagyok szeretettel IGEN-t vagy NEM-et mondani. Úgy döntök, ahogy az minden érintett számára a lehető legjobb, és azt én egyedül nem tud6om. Nem egyedül, hozok döntéseket. "A biztonság nem más, mint a támadás teljes feladása" (ACST - Lemondás a támadásról)

Ui: Ha úgy érzitek, akkor akár a KEZELÉSEIM közül igényetek szerint választ6tok is, hogy minél könnyedebben halad6ssunk a beteljesült  örömteli életünk felé, illetve hogy minél felszabadultabban élvezzük a 7köznapok minden pillanatát. Szeretettel fogadom a megkereséseiteket.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése