Kegyelmi állapotban...

"Könnyű neked" - ezt a mondatot nagyon soxor hallottam az eddigi életem során. Mindig azt válaszoltam rá, hogy "igen, tényleg". De nem mindig gondoltam így a szívem mélyén. 

"Könnyű neked, mert Te mindent olyan egyszerűen fogsz fel" - igen, és közben mégis olyan bonyolult mintákat tudtam magamban és magam köré rajzolni, hogy néha alig tudtam magam kibogozni belőle.

Lehet, hogy másokhoz képest könnyűnek tűnt, de magamhoz képest jól meg tudtam cifrázni a semmit :) Az önbizalom hiányt és a tökéletes mániát a végsőkig fokoztam: a Jóistennek is meg akartam felelni. Nem hittem el, hogy pont úgy szeret, ahogy vagyok. Sőt! Azt gondoltam, hogy majd jól meg is büntet. Mindig kerestem a lehetőségeket, hogyan lehetnék önmagamhoz képest jobb és jobb. Ezt a fejlődni vágyást a mai napig élvezem. A kívánchi vagyok és a valódi önmagam feltérképezéséért nem sajnálok sem időt, sem pénzt. Mindenkor és mindenhol JÓ AKARTAM lenni. De mindig ott volt bennem a kétely, ahogy a Kököjszi Bobojsza mesében Andrisban:"Most jó vagyok vagy rossz vagyok? Mert, ha jó vagyok, nem vagyok rossz, és ha rossz vagyok, akkor nem vagyok jó."

Van, hogy megérint az a szomorúság, amit a bennem élő kislány élt át hosszú-hosszú éveken át. Hogy lehettem magammal ilyen kegyetlenül kemény és kíméletlen? A szeretet nevében. Semmi csodálkozni való nincs azon, ahogy az autoimmun betegség csokorba szedte a magam ellen vívott harcaim "képeit". 2010 december 8-án egy rólam készült fotón megláttam a bennem élő és várakozó kislányt. Az ártatlant és bizakodót, és szerelembe estem. Az önValómmal. "Jééé, ez én vagyok?" Az volt benne a csodás, hogy úgy láttam meg magam, ahogy előtte sosem. 

Az az élmény, az a tekintet - amire már annyiszor hivatkoztam, és fogok is - húzott át minden félreértelmezett addigi és utána elkövetkezendő pillanaton. Kapcsolódtam önmagammal, a VALÓDIval. Visszaemlékeztem, hogy biztonságban vagyok. Csak később hallottam belülről, azt a mondatot, hogy "Kegyelmi állapotba kerültél". Ma már - csoda gyakorlóként - azt is tudom, hogy MINDIG IS ABBAN VOLTAM, és mindenki mindig kegyelmi állapotban van. Csak semmi fogalmam nem volt róla, mert a személyiségem épülése-építése közben elfelejtkeztem erről. Elfelejtettem, miközben a sok-sok megoldani akarással, értelmezéssel, a különböző segítő szereppel voltam elfoglalva. "Észrevétlenül" beleragadtam a jó-akarok-lenni-és-mindenkinek-segítek szerepbe. Túl komolyan vettem magam és a "megváltó" szerepet és a magam "nagypéntekén" lemásztam a magam által tákolt keresztemről.

Az a meglepetés ért nem olyan régen, hogy Domján László - az agykontroll magyarországi meghonosítója - interjút készített velem. Az alábbi videóban lát6játok és hall6játok a beszélgetésünket.
Persze amikor először végignéztem, akkor a kekec és kritizálós egóm végig pampogott a háttérben. Szerencsére mostanra erősebb és hangosabb bennem az öröm és a hála, hogy itt lehetek és mesélhetek. Fogadjátok szeretettel. Íme:
 

"A csodáknak nincsenek nehézségi fokai. Az egyik nem "nehezebb" vagy "nagyobb", mint a másik. Mindannyian egyformák." - részlet A csodák tanításából

Gyakorlat:

Szeretem, tisztelem és elfogadom magam. Biztonságban vagyok. Tudom, látom, hallom és érzem, hogy minden helyzetből a lehető legjobb dolgok származnak a magam és mindenki más számára is. A csoda bennem van, mert hajlandó vagyok mindenhol és mindenkor nyugalommal fogadni az élet kihívásait és más nézőpontból ránézni a helyzetemre.

Fotó: Somogyi Lajos

A változás örök...

Itt, ebben a kopogtat6ó=fizikai világban a változás az, ami állandó :) Tudom, hogy eléggé elcsépelt szlogen, de ez van. Ennek különböző formáit tapasztal6juk meg (vagy nem ): új frizura, új munkahely, új szerelem, új otthon...blablabla...

Engem a decemberben elindult költözés ért utol. Akkor megijesztett a gondolat, hogy valóban új helyre kell pakolnom, pedig a költözés rendszeres "vendég" volt mindig is a mindennapjaimban. Mostanra igyexem nyugodt kívánchisággal figyelni a változásnak a takarító és gyógyító 6ásait. Egyenlőre annyi a tuti, hogy 2015. augusztus 31-vel az eddig fészekből kiröppenünk. Az elmúlt fél évben több barátom költözésében közreműködtem, így hozzám is begyűrűdzött :) S valójában az igény is erősödött mindannyiónkban. Így írtam a decemberi "felhívásomban" erről:

"Hálás vagyok, hogy jelenleg, amikor Budapesten vagyok, akkor a gyerekeimmel együtt élhetek. Mivel Nekik új lakás után kell nézniük, így NEKEM is itt az ideje, hogy ÖNÁLLÓAN éljek. Ezért, ha bármelyikőtök tud olyan lakásról, ami örömteli, életvidám és megbíz6ó lakóra vágyik, akkor segítsetek, hogy találkozzam a lakás gazdájával." Annyival egészítem ki, hogy lakók, mivel az egyetemista lányommal együtt fényesítenénk egy lakás hangulatát.

Olyan "kikötőt" keresünk - ahonnan nap, mint nap örömmel indulunk és ahová még nagyobb örömmel érkezünk meg, sőt, ahol pihenni, alkotni és újra meg újra feltöltődni is tudunk...jaaaa, és ahol bohém és romantikus lelkeink el tudnak csendesedni, ha épp úgy kívánjuk :)

Az idő és az egó(m) nekem dolgozik, az ÉgiFőnököm és csapata pedig tudom, hogy mindenben a lehető legjobbat készíti elő nekünk - feltéve, ha nem kalimpálunk bele. S mivel hosszútávon kívánunk még a fizikai világban tevékenykedni, szándékunk komoly: örömtelien, egyszerűen, természetesen és könnyedén kívánunk KÖLTÖZNI. Tudom, hogy minden változás a fejlődésünket és a boldog életünket szolgálja.

Sőt! Azt is tudom, látom, hallom és élem, hogy mindig jobb jön :)

Így nyugodt szívvel bombázzatok egyéni üzenetekben: vagy a dzsojlajf@gmail.com-ra küldött leveleitekkel, vagy telefonom, és akár személyesen is: "Ehhez mit szólsz Chili?" Ne szöszöljetek a szöveg megfogalmazásával és a részleteivel , inkább jussak eszetekbe: "Óóóó, ez a lakás remek lenne Chilinek és a lányának!"

...a többit én majd kiderítem...Köszönjük előre is.

Gyakorlat:

Az új otthonunk minden szempontból a fejlődésünket és a beteljesült boldog életünket szolgálja. Felkészültünk a lehető legjobbra és hajlandóak vagyunk elfogadni azt. A bőség, a jólét és a harmónia természetes létállapotunk. Örömmel foglaljuk el az új otthonunkat. Azt kérem, ami a valóságban már a miénk. 

Ui: Alakuljon minden úgy, ahogyan az minden érintett számára a lehető legjobb. Sőt! 

Nincs kivétel...

A napokban újra többször jött szembe velem az a gondolat, hogy "azértvannakkivételek" - és visszaemlékeztem, amikor még az egóm engem is becsalogatott ebbe az "utcába". Mostanra már biztosan tudom, hogy bármi, ami a környezetem témáiban, helyzeteiben megérint, visszatér hozzám, akár csak gondolati szinten is, az BENNEM is ott VAN, és gyógyulásra, helyreigazításra vár; és avval tudok a legtöbbet segíteni minden érintettnek,  ha elsősorban magamban tisztogatok. 

Rendszeresen tudatosítom magamban, hogyha segítséget kérnek tőlem, akkor amit mondok másnak, azzal egyidőben magamnak is mondom. Amit másról mondok, magamról is mondom Minél hamarabb chitul az egó(m), annál hamarabb oldódnak a feszültségek. Bennem és körülöttem. Teljes bizonyossággal vallom, hogy a boldog életem kulcsa a megbocsájtás. Minden szinten. Nem a segítő-gyógyító-egó gőgjétől illatozó, hanem a minden személyes szándéktól mentesített átadás.

Erre kaptunk megint tanúságos tapasztalatokat az elmúlt héten. Egyik kedves barátnőm ijedten hívott fel és igaz, hogy sikerült megnyugodnia a beszélgetésünk végére, de csak két nappal később "láttam meg", hogy "elfelejtettem" a szokásos tisztogatásomat - amit a hooponopono "háttérZENe" ad - a kavarodott pillanatokban. Az egóm pillanatok alatt felkapta a segítő jelmezét és ennyi elegendő volt, ahhoz, hogy az éberségem kitakarja(m).

A hooponopono háttérZENe azt jelenti nálam, hogy gyakran anélkül, hogy tudnám miért is "kántálom", arra leszek figyelmes, hogy belül, bennem szól a mondóka: "Sajnálom, kérlek bocsáss meg, köszönöm, szeretlek." . Van, hogy utazáskor, séta közben, szóval bárhol és bármikor. Előfordul az is, hogy hajnalban erre ébredek. Akad, hogy kapcsolódik hozzá személy vagy helyzet, de olyan is van, hogy semmi konkrétum nem derül ki számomra. Hagyom és bízom. Mert nem tudom, és ezzel együtt át is adom: alakuljon úgy, ahogy minden érintett számára a lehető legjobb.

A fenn említett barátnőmtől másnap délután már "katasztrófa" hangulatú hívást kaptam, és arról is beszámolt, hogy "mindenki", akivel napi kapcsolatban áll, sorra besokaltak - mindenkinek elege lett. No ekkor kaptam "észbe" - Óóó!!! Az egó(m) valamiben tecceleg. Azonnal elkezdtem a szokásos tisztogató soraimat. 

Először személytelenül: "Visszaadok szeretettel és megtisztult formában mindenkinek mindent, ami nálam van és ami az övék...és...Visszakérek szeretettel, megtisztult formában mindent, ami másnál van és az enyém." Ilyenkor beugrik arc, helyzet szituáció is, és akkor az adott személlyel kapcsolatban is végigcsinálom ugyanezt...és...az ítélkezések sora tud ilyenkor előkerülni, és tova tűnni. Az előjelük lényegtelen!

"Amilyennek őt látod, olyannak látod magadat. Ahogy vele bánsz, úgy bánsz magaddal. Amit róla gondolsz, azt gondolod magadról. Soha ne feledd ezt, mivel őbenne vagy megtalálod, vagy elveszíted önmagad."  Olyan idézet ez A csodák tanításából, amit az egó(m) szívesen megfúrna, és mindig keresi  is a kivèteleket, és ki is tudna alkudni legalább egy kivételt, ha hagynám. De bebukta - amint észreveszem, nincs esélye.

A beszélgetések közti időben tettem a dolgom. Masszíroztam, alkottam és újabb felismeréseket tettem bele a megbocsájtás nyugalommá-átalakító-gépezetébe. Figyeltem. A nyugalmamat, a gondolatokat, amiket az egó(m) keringetett - és azt, ahogyan a megbocsájtás tüzében elégtek a felesleges okoskodások, és az értelmetlen feltételezések.

És akkor jött a csoda átalakító híre: reggelre a barátnőm teljesen visszatért a nyugalmi állapotába és sorra hívták az előző napon kiborult "csajok", hogy legyen minden úgy, ahogy lenni-e kell. Utólag mind a ketten vissza tudtuk vezetni, hogy hol volt az a pont, amikor az ijedtség nála beindította a katasztrófa hangulatot, és ahogyan akkor és ott bennem pedig a segítő-megmentő szerep aktiválódott - az átadás helyett.

Gyakorlat:

Minden helyzetben észreveszem, hogy mi az, ami tisztítást, gyógyítást kíván: bennem. A védekezés-támadás és a segítő-gyógyító játszma helyett a megbocsátás erejét és energiáját használom a magam és mindenki más megkönnyebbülésére. Tudom, hogy mindenki története egy újabb lehetőség számomra, hogy a fejlődést és a boldog életet válasszam a félelem helyett.

Fotó: net

Új játékot játszik...

"Új játékot játszik velem a szél..." Ez a kezdete annak a dalnak, amit Gyöngyő dalol  - és itt meg is hallgat6játok. Amikor először hallottam éppen a DzsojLájf oldal megszületésén munkálkodtam. Nagyon inspirált; a dallama és a szövege egyaránt. "Hogy felejtsem el, mindig ki vagyok"...ez milyen mókás...és milyen felszabadító...és milyen félelmetes az egónak. Pedig számomra ez az a lehetőség, amivel utat nyitok magamban annak a 6ártalanságnak, ami általam, bennem és velem itt ebben a kopogtat6ó=fizikai világban megnyilvánul6. Minden szerep lehetek, és közben egyik sem! Tök abszurd :) :) :)

Minden nap megmossuk a kezeinket, többször is, hogy letisztítsuk az éppen rárakódott koszt. Így érdemes minden szerepet "lomosni" magunkról, vagy hagyni, hogy a szél átfújjon és letisztítson bennünket. Hogyan? LÉLEGEZZ!!! A természetben egyszerűbb, de a legzsúfoltabb városban is átlélegezhetem magam a nyugalomba. Ha a lélegzetünkre fordítjuk a figyelmünket, az hipp-hopp a pillanatba hoz. 

Örömmel vállaltam azt a szerepet, hogy alkossak másoknak képeket, - itt megtaláljátok a részletek erről - ami segíti a 7köznapi életüket. A fotón egy ilyet lát6tok. A bolondos matricák mögött a megrendelőm monogrammja szerepel. Ez a szerep is a Ritmusom része lett. Juheeeeeejjj!!! Köszönöm. Bele szippantottam az térbe, és hagytam, hogy formát öltsön a papíron :) :) :)

Neked milyen szerepeid vannak? Hogy érezed bennük magad? Milyen érzés "csupaszon", a szerepek nélkül lenned? Hogyan lélegzel most, miközben olvasod ezeket a sorokat? Hogyan ver, kalapál, ketyeg a szíved? Merre cikáznak a gondolataid, miközben a szemeid ezeket a sorokat követi? Az hogy mikor milyen szerepbe bújunk bele, mi döntjük el. Ahogyan este kibújunk a ruháinkból, ugyanúgy érdemes levetni a szerepeket is - akár magunk, akár mások miatt "vettük fel". Az életünk a legpontosabb svájci óránál is pontosabban van összerakva. Nekünk annyi a dóóógunk, hogy merjünk a Tervezőnk játékszereiként itt lenni, és ne a  félelmek játszmáiban rohangálni bábuként.

Vannak segítőim - emberek, könyvek, eszközök, stb - akik és amik által újra és újra visszafordít6om a figyelmem az önvalómra. A legújabb egy dal. Gyöngyő készítette. Az én személyes dalom, ami mostantól a reggeli behangolásom része lett. Sőt! Bármikor meghallgat6om, amikor úgy érzem, hogy a lelkem frissülésre vágyik, és emlékezni kíván a szerep nélküliségemre. Kegyelemben élek, ez a címe. Mindig mindenki kegyelemben él. Neked milyen eszközeid vannak arra, hogy a magad ritmusában éld a mindennapjaidat? Kire, mire figyelsz a 7köznapokban?

Gyakorlat:

Nagyra becsülöm a többi kreatív és sikeres embert. Pozitív beállítódottságú, fejlődni vágyó, örömteli emberek társaságában élek és alkotok. Nyitottan fogadom mindazt, ami a valóságban az idők kezdete óta az enyém. Felkészültem a lehető legjobbra, és hajlandó vagyok elfogadni azt. Amikor szükséges döntök, ha kell útközben változtatok és azonnal cselexem.

Illusztráció: egy általam készített személyes mantra 

Mi van MOST...

Ma reggel  a 127. csodagyakorolatomat olvasgattam, amikor a következő mondatra lettem figyelmes:

"Szemünk megpillantja a megváltozott jelent, melyből a múlttól minden részletében különböző jövő születik."

Csodááááááás!!!!

Legyen.

Hagyom.

Azt nem mondom, hogy ennyire könnyedén meg is tudott bennem valósulni, de mindent megtettem, - illetve csendben "nemtettem" - hogy a nyugalmam szabadon alakíthassa körülöttem a teret. Egy "mindentmegoldaniakaró" mintára működő pörgetős egónak, ez elég jó kihívás. De így szép az élet! Chitt van :)

Az elmúlt napokban mintha átismételhettem volna, hogy éppen most melyek azok a momentumok, amelyeket semmilyen formájában NEM KÉREM  a további életemben. Így újra alkalmam nyílt, hogy a megbocsájtás erejével és energiájával újra szélnek eresszem a beteljesült örömteli életem útjában álló elavult hitrendszereimet, és gondolataimat.

Egy jóóó adag papírzsebkendő is bánja, mert az orrom is tele lett, és már nem is foglalkoztam a "mivelvanteleazorrom" szlogennel, hanem kapásból tisztogattam az elmém. Aminek ki kell derülni-e, az úgyis kiderül, és nevesíti magát, hogy tuti tudatosodjon az irány.

Továbbra is főszerepben van a LASSAN-LASSAN, amit azzal is szemléltették a 7köznapok, hogy a telefon töltőm - az eredeti - vidéken pihent, és amit helyett használtam LASSABBAN töltötte fel a készülékemet :) :) :) De ma, megérkezett a gyári cucc! Szóval újra a maga(m) ritmusában jut enerdzsihez :)

Gyakorlat:

Kérem, hogy a harag minden formája tisztuljon ki a szívemből - lehet az, sajnálat, irigység, féltékenység, segíteni akarás, kapkodás, versengés, kishitűség, büszkeség vagy gőg.
Váljon le rólam szeretettel és megtisztult formában - mindenki számára a lehető legjobb módon - minden negatív helyzet, ember, gondolat, ami akadályozza a beteljesült örömteli életemet itt és MOST. Köszönöm a segítséget, a védelmet és a vezettetést. Ámen

Illusztáció: a naptáram belsejébe rajzolt alkotásOmmmm...