Szívedben és kezedben...

A csodák tanítása című könyv az, ami nap, mint nap újra fényezi, hogy szeretni jó, és hogy a boldogságért, az örömért nem kell valamilyennek lenni vagy valamit tenne. És így felszabadultan teszek és dolgozom. Kivéve, amikor kibillenek. Anno küzdöttem minden ellen, ami az útjában állt a boldogságomnak. Szételemeztem, szétanalizáltam az életem. "Gyönyörű" befejezése lett ennek a működésnek az autoimmun betegség: maga(m) ellen fordult a szervezetem.

Abba hagy6atlan szokásom lett mára, hogy szeretem magam és hálás vagyok: az örömért, a könnyekért, a próbatételekért, a nevetésekért. Mindenért, amit az élet elém hozott és hoz, mert tudom, látom, hallom és érzem: MINDEN ÉRTEM ÉS ÉRTÜNK TÖRTÉNIK. Ez számomra az az extázis, ami feltölt és megnyugtat. Olyan állapot, amit nem valami hiány pótlására, nem valami vágy elfolytására használok. Az elemzések helyett, ránézek mindenre, amit a 7köznapok megmutatnak, és a Szeretet számára átjár6óvá teszem. Hogyan? Nem agyalok rajtuk, hanem a légzésemmel tovább engedem. Ahányszor visszatér, annyiszor lélegzem át magamon.

És a hála olyan rendet teremt bennem mindig, amiben képessé válok tisztán látni. Megnyugtatja az idegrendszerem, lelassítja a szívem, elcsendesíti a fejem zakatolását, és képessé válik a testem 1üttműködni az örömteli élettel. 

Ahogy ACST-ben ( A csodák tanítása ) olvas6ó: "Szívedbe és kezedbe helyeztem Isten békéjét, hogy megtartsd és megoszd testvéreiddel. Szíved elég tiszta, hogy megtartsa ezt a szeretet, kezed pedig elég erős ahhoz, hogy megossza testvéreivel." (5/IV/8)

Hagy-ommm...

Elmúlt az Alföldi Alkotónap. Könnyedén, olykor könnyesen, természetesen és nagy-nagy hálát rajzolva a szívembe. És a többiekébe is. Ez az alkalom újra tudatosította bennem, hogy amikor az élményt helyezem az első helyre, és kellő alázattal, nyugalommal és türelemmel fordulok az inspiráció felé, akkor megszületik az a forma, ami minden érintettnek a legjobbat képes adni. 

Tavaszi zsongás...

Itt a tavasz!!! Vagy lehet már a nyár? Furfangos, ahogy váltakoznak az évszakok. Tegyünk egy kis harmóniát bele. Hogyan? Kezdjük magunknál. Kichit bolondos jókedvemben talált ma rám a reggel, így gyorsan hintek ide belőle pár sornyit. Ez nálam/nekem nem meglepő. Cseppentek a térbeeee bele, hadd csorduljék tova, és rajzoljon mosolyt az arcokra.  Szálljon a virtuális világon keresztül, az Óperenciás 7köznapokba beleeee, és azon is túl. Tehát a  "recept": csak most, csak Neked, csak ma, kizárólag megszabadulni vágyóknak. Ha te ragaszkodós féle vagy, illetve már a teljes szabadság mezején sétálsz, akkor tovább kattint6sz. Hacsak nincs olyan ismerősöd, akinek éppenséggel jól jöhet egy kis harmonizálás. 😉 Kezdjünk bele.

Átrajzolom...

Mottó:“Én, az Úr vagyok a te Istened, aki kihoztalak téged Egyiptom földjéről, nyisd szét a te szád és betöltöm azt!” (Zsolt 81,11)

Amióta A csodák tanításával foglalkozom a Biblia szövegei is közelebb került hozzám. Könnyebben használom a képeit, tanításait. Elébem kerülnek részletek, mint a mottóban olvas6ó is. A sivatagban körözés 40 évéről nekem kapásból az egóm által teremtett 40 évemben bolyongás ugrott be, amiből az autoimmun betegség hozott ki. Illetve azok a felismerések, amelyekre közben láttam rá. Lehet  sokkal könnyedébben is változtatni. És egy másik epizódom is felsejlett az életemből, ahol megremegett az egóm által épített világom. "Szereted még szerelemmel apát?" Az akkor 7 éves lánykám kérdésére elakadt a szavam. A semmiből, váratlanul és megdöbbentően chilingelt a hangja.  Éppen kézen fogva sétáltunk a városban, és nem tudtam megszólalni. Ahogy rá néztem a könnyeim mögül megkapta a válaszom. Mindig tudtam, hogy a gyerekeknek nem kell ott lenni, és mindent látni és hallani ahhoz, hogy tudják, mi is történik a szüleikkel, illetve bennünk. 

Tisztul a kép...

Egyre tisztábban látom, ahogy a természetfelettivel összHangban formálódik a a fizikai világom. Kósza gondolatok jönnek, mennek, és kisvártatva döntés helyzeteket teremtenek. Amióta figyelek, hogy ne legyen jelentéktelen vagy zárójeles gondolat bennem, azóta könnyebben értem és élem a nekem szóló isteni minőségem. Az egómnak azt a mániáját, hogy a bizonyos helyzeteket túl, másokat alul értékeljen, már szinte teljesen elengedtem. Így minden tovább 1szerűsödik bennem és körülöttem. És azt is egyre gyakrabban megélem, hogy ami túl 1szerűnek tűnik elsőre, az hozza a legnagyobb örömet mindenkinek. Érzem-teszem, és utólag mindig megértem. Nem győzöm ismételni. Újra, és újra leírni. 

Ez az 1gyik legfőbb gyári alkatrészem: ÉRZEM-TESZEM. Évek óta szajkózom, mióta "visszatértem", és mostanra az életem változásai igazolják, hogy éppen mennyire vagyok összHangba vele. Megmutatkozik, hogy mennyire vagyok nyugalomban, ami leginkább 1ensúlyban tart engem és a környezetem. A nyugalom az, amit nem tud az egóm megtorpedózni semmilyen ész érvvel. A nyugalom az, amit zsigerileg érzek döntés helyzetekben. És a testem lett ebben a legmegbíz6óbb partnerem. Számtalan értelmetlennek tűnő helyzetbe kerültem ennek a működésemnek a beélése közben. Sajnos van, hogy hagyom, elvigyem valami 6ás a figyelmem.