Az ÁLDÁS újabb árnyalata...

Folyamatosan érkeznek az AJÁNLÁSok, és újra és újra magamba szippantom azt a finomságot, ami a szavakon túlról érkezik hozzám a "feladóktól".

Ha lehangolt vagy, vagy úgy érzed, hogy a világ épp szürke és szomorú, vagy semmi nem sikerül, akkor térj be sütkérezni a barátaim közé. Nekem írtak és rólam, mégis magukról és másoknak is szólnak a mosolygós soraik. Köszönöm. Töltekezz velük Te is. Mert Rólad is írnak, Rólad is szól6nának a sorok. 

Játszunk megint: az én nevem helyére illeszt be a magadét, és figyeld mit érzel, figyeld mit indít el benned. Ha már EGY-ek vagyunk, akkor éld át, "próbáld fel". Mit érzel, attól, hogy ezt az 5letet egyáltalán elolvastad? Hm...nekem széles mosoly fut az arcomon :) Hidd el, hogy "nemszencségtelenítedmeg"...sőt! megsoxorozzuk az örömünket itt a kopogtat6ó=fizikai világban.

Az egó pillanatok alatt gőggé és büszkeséggé tudja formálni a szerető szavakat, és távol is tud tartani a feltétel nélküli szeretettől. Számomra mások felé feltétel nélkül lenni, szeretni, adni - természetes. Ugyanezt elfogadnom már bizony necces. Pár napja éppen az öröm könnyeimmel léptem azoknak a barátaimnak a konyhájába, akik megajándékoztak engem egy kirándulással.

Érdekes volt figyelnem a bennem zajló folyamatot, ahogyan az egóm újra és újra kifogásokat és magyarázatokat gyártott arról, hogy miért ne fogadjam el az ajándékot,  hogy ez "nemisaszívemvágya", sőt, "nemazénszívemvágya". Persze, hogy nem az, hiszen az egóm, aki ezeket feltételezte, nem ismeri a szívem vágyát. Minden alkalommal "ölbevettem a szívem" és megnyugtattam: "Nincsen semmi baj. Új terepen vagy, minden rendben van. Hiszen tudod, minden Rend Benned Van."

Megengedni...

Azt tapasztalom, hogy a lírai soraim - amelyek még ráadásul vers kinézetüek is - nem annyira népszerűek. Mégis most egy olyan gondolat csokrot mutatok meg, ami még az autoimmun-utcába fordulásom előtt született. (Autoimmun-utca=az autoimmun betegségben eltöltött időm)
Emléxem az ÉRZÉSre magamban, ahogy most írom és újra olvasom és élem a szavakat. Megborzongatott, meg6ott és boldogsággal tölt el, hogy itt vagyok.

A lenti sorok is azt bizonyítják számomra, hogy akkor már szinte mindenféle formában kerestem a rést, hogy végre teljes odaadással legyek. Emléxem, amikor a Zen MesterNőmnek beszámoltam lelkesen arról a döntésemről, hogy 2010-ben a böjtömben az a felajánlásom, hogy elengedjem a személyes történetemet teljesen, mert úgy éreztem, hogy a mintáktól nem érzem, nem látom azt aki valóban vagyok, és hogy nem is önmagam élem. Fogalmam sem volt arról, hogy ezt hogyan kell "chinálni". Rendszeres böjtölőként azt tudtam, hogy a felajánlás témájában nagy átalakulások vár6óak.
Erre a MesterNő a maga szokásos módján mélyen a szemembe nézett és annyit mondott: "Hm, Ildikém...és azt is engedd el, hogy el akarod engedni a személyes életedet.

Kapcsolatok - kapcsolódások...

A kapcsolaton belül tudd megélni önmagad, a másikat és a világot...

Így emléxem azokra a sorokra, amit az egyik tanítóm mondott. Aztán 2007-ben az indián hagyományok mentén szervezett naptáncon SzentAsszonyként ültem a tipiben (indián sátor), és ebben a formában "hallottam" az üzeneteket belülről: Ne a hiányra koncentrálj. Lejárt a magányos utak ideje. A kapcsolaton belül éld meg az egyéni és a közös utat.

fotó: Pinterest

Bob Gass pedig így fogalmaz: "Az életben nem a dolgok, hanem a kapcsolatok számítanak igazán. Akkor miért engedjük folyton, hogy a kapcsolataink szenvedjenek kárt? Mert amikor az életünk túlterheltté válik, kapcsolatainkból kezdünk először elvenni; kevesebb időt, energiát és figyelmet fordítunk az emberekre, mint amennyit egy jó kapcsolat igényelne. Annyira leköt minket, hogy pénzt keressünk, kifizessük számláinkat és elérjük céljainkat, mintha ezek a dolgok lennének életünk értelme. Pedig nem azok!"

A 6ártalan örömben elmerülve...

Az elmúlt 2 évben soxor láttam lelki szemeim előtt ezeket a betűket így egymás mellett: www.dzsojlajf.hu

Arra is emlékszem, amikor a villamoson utazva "hallottam", azt, hogy "SOS, dzsojlájf"...akkor rendeltem domén nevet.
...és lassan mindenbe beletanultam, és folyamatosan tanulom...

Most itt van a fizikai szemeim előtt is, és érzem, hogy továbbra is a magam ritmusában kívánok haladni és ehhez kérek - és kapok - minden reggel, minden pillanatban egyre nagyobb nyugalmat.
Az 6ártalan örömteli végtelenbeee beleee és tovább...

Csodás szép napokat mindenkinek!
...a 6ártalan Örömben megfürdőzve...

Megszületett...

No kezicsukálom, ez is megszületett!

Ezt a pillanatot vártam is, féltem is tőle, izgultam is miattaaaa...és most meg azt mondom: "Hmm, legyen, ahogy lenni-e kell. Csapjunk a lovak közé!" 

Mindent elkövettem, hogy a lehetőségeimhez képest a lehető legjobb legyen ez a felület. Olyan legyen, ami érzékelteti azt, aki éppen most vagyok. Ha arra vártam volna, hogy tökéletes legyen, akkor Ti sohasem láttatok volna belőle semmit :) :) :)
Akárhányszor átolvastam, mindig találtam benne hibát, így most, azokkal a tévesztésekkel együtt is útjára bocsátom, amit nem vettem észre. Az elkövetkezendő 200 évben lesz alkalmam a helyreigazításokra :) :) :)

Ez a "hely" számomra olyan SZER-víz,  ahol a "víz" minden cseppjét üdítőül szánom másoknak is.
Kinyitom most a "a csapom" és folytatom a chinosítást, a rendezgetést. Örömmel alakítom, tisztogatom tovább kívül-belül, hiszen a saját alakulásom pillanatait mutatom be nap, mint nap...az örömteli végtelenig és onnan is tovább :)

Közben egy nyári tralalalára is ráleltem itt a nagy pakolászásban. Íme:

Hagyom, hogy 

a szívem

minden kincse,

mindenhol és

mindenkor, 

minden árnyon

és bánaton

által ragyogjon.

Vállalom és Rád

hagyom Atyám, 

hogy a szívemben

mindenkor és

mindenhol

a mindenki számára

legjobb dal

zakatoljon.

tadamm

tadamm

tadamm

2014. 08. 30. hajnal 4:30

...és...

Az elmúlt évek belső munkájának lát6ó eredménye ez most itt nekem, és továbbra is bízom abban, hogy a hasonló a hasonlóakat vonzza - és a különbözőekkel meg kívánchian ismerkedik. Amikor kismama voltam mindenhol babakocsikat és kismamákat láttam. Manapság szebbnél-szebb kézműves alkotást, lelkes embert látok, akik például a fiókok alján lapuló huzalokból gyönyörű ékszereket varázsolnak, akik a kezük ügyébe kerülő mások számára értéktelen tárgyakból, szavakból egy mesebeli valóságot alkotnak.

Ébredjünk együtt, és mégis külön-külön. Mindenki a maga módján. Figyeljük, hogy kiben mi mozdul?

Azt tapasztaltam a napokban, hogy bármilyen beteg, köhögős, fáradt emberrel is találkoztam, rajtam nem fogott a baci...és vannak szerencsére jócskán körülöttem, akik hasonló élményről számoltak be.

Az alkotások öröme, a mindennapi mentális munkálkodásaim feltöltenek és a legjobb immunerősítő szereimmé váltak.

Gyakorlat:

Fedezd fel , hogy melyek azok a tevékenységek, amelyek megnyugtatnak, feltöltenek, ellazítanak, gyógyítanak téged. Minél több félét gyűjts a "palettádra", hogy el tudd dönteni az adott pillanatban,  "nomostmirevágyomaszívemmélyén" - hogy egyre tisztábban tudd, mi az ami a lehető legkönnyebben visszavezet a benned szunnyadó békéhez és derűhöz.