2017. december 23., szombat

Megünneplem...

Hálával telten visszatekintek, és köszönetet mondok minden élményért, helyzetért és tapasztalatért, amit a 2017-es évben megélhettem. Azokért amit veletek, általatok és közöttetek kaptam, és azokért is, amelyekre magamban, 1edül, elvonultam tettem szert. Számlál6atlan boldog pillanatot éltem át idén. Ezeket is ünnepelem a karácsonyi készülődés közepette. Nyitott szívvel fogadom az új lehetőségeket, amelyeken keresztül újabbnál újabb formáját tapasztal6om meg az örömteli életemnek. Kívánchian tekintek előre.Megerősödtem abban a döntésemben, hogy arról írok és beszélek, amerre tartok, aminek örülük, ami épít és buzdít. És, ami felzaklat, zavar vagy elszomorít, azt nem ismételgetem. Nem elfojtom, nem letagadom. Nem, semmiképpen. Csupán a belső tengelyemen tartom higgadtan a figyelmem.

És közben a lélegzetem követem, és érzem, ahogy ahhoz a Bölcsességhez kerülnek így a kellemetlen élmények, helyzetek, amely által szertefoszlik minden félelem. A hála tutajára pakolok mindent, ami elbizonytalanít, megijeszt. A hála az, ami átvisz egy másik nézőpontba, ami átvisz az örömbe. 2018-ban folytatom tovább a Megbocsátás, a Békesség, az Öröm, és a Jól-Lét művészetét. Sőt! Felszabadultan élek és alkotok. Apróságnak tűnik, hogy hálás vagyok a szemeimért, a kezeimért, a családomért, a barátokért, az okos telefonért. A végtelenségig tudnám sorolni a többi "apróságot". Gondolatban folytatom. Ha van kedved, chináld velem. Minden nap. Megtart.



Te is kipróbál6od, hogy amikor ezt a mondatot elolvastad, akkor mielőtt tovább ugranál, hunyd be a szemed, tarts egy kis szünetet, és gondold végig – akár le is ír6od – hogy MI AZ, AMIÉRT ÉPP MOST HÁLÁS VAGY.  Mindig egyre könnyebbnek érzem magam, ha azt sorolom, amiért köszönetet mondok. 
Annak is örülök, hogy meg tudom különböztetni a számodra kívánatost attól, amit a hátam közepére sem óhajtok. És az még felszabadítóbb, amikor szeretettel ki is tudom nyilvánítani, mi az, amiből nem kérek többet. Legyen az akár étel, akár, érzés, akár élmény, szó vagy érintés. Szóval legyen az bármi, jó hogyha tudom, hogy akarom, vagy nem akarom.

Elchitulva és elhalkulva zárom minden egyes napom. Ahogy elcsendesedik a világ, elsötétül a szoba, akkor van lehetőségem arra, hogy pár percben végignézzem lelki szemeimmel az adott napi „filmemet”. Mély sóhajokkal útjára engedem a nehéz, akár fájdalmas pillanatokat, segítséget kérek a Lát6atlan világtól, hogy töröljék tisztára az elmém napi cd lemezét, és újra átadom a terepet a hálának. Lehet le is írom, lehet egy meditációt is hallgatok hozzá, lehet ülve, lehet elheverve teszem. Ahogy éppen jól esik. Ezt a szokásom is átviszem az új esztendőre.

Amikor ma este elchitul a környezeted, próbáld ki, és a figyelmedet fordítsd a LÉGZÉSEDRE, engedd, hogy a tested elnehezüljön, és közben minden kilégzéssel fújd magadtól messzire a napi élményeket. Akár örömteli volt, akár félelmetes, engedd meg, hogy kiüresedjen a fejed, a sejtjeid fellélegezzenek, és szippantsd magadba a békességet. Érezd, ahogy szétárad a nyugalom minden részecskédbe. Pihenj, pihenj és pihenj. Én így ünnepelem minden este magam.

Legyen az életedben minden nap ünnep. Kívánom, hogy karácsony ide vagy oda, találd meg minden nap azt, amivel megajándékoz6od magadat. Nemcsak tárgyi formában. És sose feledd: Jó, hogy vagy! Sőt! Felbecsülhetetlenül értékes vagy. Ajándék vagy, és bánj magaddal tisztelettel, szeretettel, akkor is, ha nincs advent. Óóó-deee-háláááás-vagyok, hogy olyanok vannak körülöttem, akikkel kölcsönösen támogatjuk és építjük 1mást, és így mindannyian a saját ritmusunkban járjuk az utunk. Szerencsés vagyok. 

Varázslatos ünnepi pillanatokat, meghitt beszélgetéseket és jókedvű együttléteket kívánok mindenkinek!
Szeretettel:
Csajági Ildikó

Illusztráció: Sam Carlo

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése