2017. október 27., péntek

Kedves Naplóm...

Kedves Naplóm! És itt már is megálltam, mert beindult a szó-szeletelő részem. A naplóm, amiben minden napi lom helyet talál. A naplóm az a hely, ahová kiürítem az elmémet, a szívemet, ahol minden öröm és felesleges félelem nyugalmat lel. A naplóm, ahol indulnak és formálódnak az inspirációk, ahol sorakoznak a belső diktálásból születő versek. A naplómnak ez a blog egy virtuális felülete, ahol lát6óvá teszem szinte mindenem, és így könnyebben testet ölt minden felbukkanó emlékem. Szeretem a naplóimat, mert őszintén, nyitottan, szótlanul őrzik a szavaimat, gondolataimat. Hálás vagyok, hogy oly rég óta művelem a naplóírást, ezt a módját a megszabadulásomnak. Mindig boldogság, amikor egy új naplóra lelek. 



Üresen, frissen figyelem, hogy vajon mivel telik meg. Volt már olyan gondolatom, amikor átcsapott a fejem és az életem felett a fájdalom, hogy mindet elégetem. Szerencsére nem volt erőm akkor éppen hozzá. Inkább azt a dühöt, ami ezt a gondolatot indította, magamhoz öleltem, és könnyek között kiírtam, hogy a naplóimban ott pihennek a kincsek. Olyan kincsek, amelyek a lehető legjobbkor, legjobb módon életre is kelnek. Vagy lehet, hogy sohasem fog semmi történni velük, de bennem semmiképpen nem foglalnak helyet. Pl. rengetek minta hever a lapokon elszórtan. Mivel minden nap egy teljesen új nap, így is lehet mindennap lomtalanítani. Az kiderült már számomra, és soxor leírtam, és le is fogom, hogy arra köteleződtem el, hogy figyelek a szavaimra és a gondolataimra és a tetteimre. Ebben nagy segítségemre van az hogy, rendszeresen átadom magam a "lomtalanításnak", és a bennem futó "programok" frissítésének a naplók által. 

Amikor nehéznek érzem a szívem, akkor nem hagyom, hogy az egom elbagatelizálja. Azt sem persze, hogy felnagyítsa. Amikor őszintén ránézek a "nehéz pillanatra", megérkezik a feloldás. Hogyan nézek rá? Lehet egy mély lélegzettel, több teleírt oldallal, lehet hosszú elküldetlen levelek írásával, lehet, hogy szótlan csendes ücsörgésekkel, lehet egy elfogadó baráti beszélgetés képében, lehet megerősítő szavak, imák, fohászok mormolásával, vagy kedvenc zene hallgatásával, egy kép készítésével, minták tervezésével - megkönnyebbülök. Mert amikor látszólag nehéz, tudom, hogy egy olyan pillanathoz érkeztem, ami által meghalad6ok egy elavult működésemet, és szeretetet tölthetek oda, ahol eddig a félelem működtetett. És a megbocsátást használva ez meg is tud történni. 

Megkönnyebbülök, amikor egyszerűen és tisztán meg tudom magamnak fogalmazni, hogy éppen mitől ijedtem meg. Megkönnyebbülök, mert vannak eszközeim, amiket előveszek, hogy elchituljon az elmém. Megkönnyebbülök, mert olyan munkát végzek, ami szintén lecsendesít. Szerencsés vagyok, mert hajlandó vagyok átadni minden elképzelésemet, és segítséget kérni földön és égen 1aránt. Mintha már kezdene ez is gyári alkatrészként működni, hogy nem agyalok, hanem a lehető leggyorsabban segítséget kérek, és nyitottan teszem tovább a dolgom. Van hogy egy pillanat tört része alatt megérkezik a megoldás, van hogy hosszabb időt igényel az új hozzáállás megszületése.

Amíg átíródik bennem és körülöttem, az a legfontosabb számomra, hogy az isteni időzítés működhessen. Azzal járulok hozzá a legjobb eredmény születhessen, hogy amennyire csak tudok lelassulok és elhalkulok. Tárt karokkal fogadom, mert számtalan bizonyosságon túl tudom, hogy minden a boldogság megélése felé vezet. A naplóim oszlopos tagjai a "terapeuta csapatomnak". Az új szokásaim között maradnak, hogy leírok, kiírok szelektálás nélkül minden gondolatot a lapokra. Az új szokásaim között kívánom tudni, azt a régit is, hogy békességben éljek önmagammal és mindenki mással. Azt is, hogy a családi életem harmónikus, szeretetteli és támogató maradjon. Sőt! Békében, bőségben és boldogságban teljen minden napom.

Edzés:
Szeretem magam és a legjobb barátságban vagyok önmagammal. Olyan dolgokat chinálok, amitől jobban érzem magam. Látom a fejlődést a mindennapjaimban. Cselekedeteimet a személyes életem tágulására és gazdagodására használom. Békességben vagyok azzal, amit éppen teszek, és egyre jobban érzem magam a bőrömben. Sőt! Főnyeremény az életem.

Azt is kérem, hogy az álmaimban kavargó képeknek, teret engedjek a fizikai=kopogtat6ó világban. Boldogan készítek számotokra olyan képeket, ami lehet egy napló kiragadott gondolata, amire, ha ránéztek, szárnyal a lelketek. Inspirál, megnyugtat vagy felvidít, amit ábrázol a kép.  Aki a rajzaimmal kapcsolatosan érdeklődik, az ÖRÖM KÉPEK oldalon minden részletet megtalál. Kattintsatok az ÖRÖM KÉPEK szóra és rendeljetek "örömet". Ha pedig bármi kérdésetek lenne, akkor bátran hívjatok fel a leírásban talál6ó telefonszámon. 

Örömteli életet kívánok és chinálok.
Az öröm legyen veletek!
Csajági Ildikó

Illusztáció: net

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.