2017. október 18., szerda

Átragyogok...

A gyógyulásom nem az én dicsőségem. Hanem azé a 6ártalan és Végtelen Szereteté, Aki mindent és mindenkit Teremtett. Közben persze van benne részem, hogy felépültem, átalakultam, és meggyógyultam. Van hozzá közöm, mert nélkülem, velem semmi nem történhetett volna meg. Azt a döntést nekem kellett meghoznom,  hogy megengedem, ebben a fizikai testben minden sejtemet átjárja a tisztogató Szeretet. Az a döntés bennem született meg, megengedem, hogy az engem Tervező, általam is Létezzen a kopogtat6ó=fizikai világban. Szóval az a döntés bennem született, hogy minden porcikámat átjáratom a 6ártalan és Végtelen Szeretettel. Vállalom az ezzel járó felelősséget, 6almat és azokat az örömteli feladatokat, ami mentén szabadon megélem önvalómat. 

Mindent odaadtam a Feltétel nélküli Szeretetnek helyreigazításra. Nálam így történt meg. Vallási hovatartozás nélkül, azt kértem, hogy legyen bennem béke. Emléxem, amikor azt mormoltam, mint a mesékben: "Felajánlom életemet, felajánlom mindenemet, felajánlom hű szívemet." És mostanra minden szavam mögött ott a tapasztalat tudatossága. Úgy, hogy ezt akkor nem is tudtam. Amit tudatosan kimondtam először, az annyi volt, hogy "elfáradtam, elég, ezt így nem bírom tovább". Engedtem, hogy legyen, aminek lenni-e kell. Azóta viszont pontosan tudom: 1edül nem ment volna, és azóta is ebben az 1üttLétben élek és létezem. Ennek az összHangnak a vezetésével változom és változtatok.

Széttárom a kezeimet, és ezzel is totál megnyitom a szívemet és kimondom napról, napra:"Legyen." Tudom, minden úgy van jól, ahogy van, és minden reggel, délben és este imádkoztam, és ezt a szokásomat azóta sem feledem. Akkor is, amikor  nem is tudtam, hogy mit teszek, erre ébredtem: "Teremtő, Nagypapa, Nagymama Szellemek". És meghallottam, ahogy soroltam az indiános éveimben sokat mondott "versikémet". "Tegyetek tiszta csatornátokká, hogy Tiveletek, Tibennetek és Tiáltalatok éljek és létezzek."  A világban, a duális közegben, van félelem. Így az imát bármikor elővehetem. Meg is teszem. A bennem élő tiszta Öröm megtalálja az örömteli és szeretetteljes embereket, helyzeteket, lehetőségeket és odavezet. Ha engedem. Engedem. Sőt! Minden nap kérem, hogy mutassák meg a következő gyakorlati lépésem.


Szóval nagyon boldog és hálás vagyok mindenkinek, lát6ónak, fizikainak és Lát6atlan Segítőnek, hogy ebben a testben itt és MOST lehetek. Szinte már számomra is kezd unalmas lenni, hogy megint ezt szajkózom, de azt érzem, hogy nem tudom elégszer mondani: Élni jóóóóóó! A mai napon is, minden szinten és minden minőségben, az életem minden rétegében és területén úgy döntök, hogy véget vetek annak, amiből hiányzik az öröm. És ezt nem elégszer 1szer kijelentenem. Minden nap, amikor előbukkan bennem a félelem, újra szabad, újra kell, hogy kérjem. És mint a GPS-nél, újra tervezést kérek. Kérjétek. A következő éveimet csakis kizárólag az örömteli szolgálatra ajánlom fel.

Mi végre maradtam volna itt. Mekkora balgaság lenne tőlem, hogyha hagynám, hogy ellepjenek az ijesztgetős emlékek. A teljesen felszabadult életemmel, a mások felszabadultságáért is teszek. Hiszem, hogy a bennem történő változásokkal másokat is emelhetnek. Ám ez 1edül nem megy. Csajágiildikó ereje nem bírja el ezt. Ezt Az az Erő bírja el, Aki engem is ebben Gondolatban támogat, és használ. Ez is a reggeli gondolataim egyike: "Itt vagyok, használjatok". Nem az emberi értelemben vett kihasználásra gondolok. Azzal szemben is védelemben vagyok, mert a szívemre figyelve, most már különbséget tudok tenni a Használat és a használat között. Vallásos vagyok? Igen.

Mert természetesen született meg bennem, hogy azt mondjam, Atyámmal összHangban fogadok és alkotok minden pillanatot. Már tudom, hogy mindenkor Kegyelemben vagyok, és ebben fürdőzve haladok. A játszmáktól és a drámáktól távolodom, és egyre kevesebbel találkozom a magam életében is. Mivel a testemben teljes körű átalakulást éltem át, az életem, a kapcsolataim, a mozdulataim terén is ezt hagyom, hogy átíródjon. Ehhez a gondolataim örömre fókuszáltan tartom. Ebben a legnagyobb segítségem A csodák tanítása.

No elég volt ennyi mára. Lépjünk a tettek mezejére. Mindenki ott, ahol épp van. Találjuk meg az örömét annak, aminek épp a közepében vagyunk. Hiszen elmúlt évek hosszú munkájával teremtettük meg. Ha elnyomott érzelmek voltak, akkor épp ideje a változásoknak, finoman, gyengéden és a megbocsátás energiájával. Arassuk le az elvetett gondolataink gyümölcsét. Ami nem ízlik, többet nem érdemes vetni belőle, bespájzolni főleg felesleges és buta döntés volna. A téli kamra polcán olyan szokások és minták sorakozzanak, melyek a fejlődésünket támogatják.  

Edzés:
Elköteleződöm, az örömteli élmények mellett, és mindenkivel megosztom. Nyitottan fogadom a társaimat, akikkel a szebb napokért dolgozom. Szívem nyugalmából építkezem.  Átragyogok minden bennem és körülöttem lévő árnyékot. Mindenfelé a jóllét mintáit építi és rajzolja a kezem.

Örömteli legjobbakat kívánok és teremtek.
Az öröm legyen veletek!
Csajági Ildikó

Art: Alejandro Costas

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése