2016. október 9., vasárnap

Lejárt a magányos utak ideje...

Lejárt a magányos utak ideje - 2007-ben hallottam először belülről, csendesen, amikor egy indián tipiben ültem, és fogadtam a Naptáncra érkezőket, akik nekem mondták el a problémáikat, amit már le akartak tenni. A Szentasszonyi szerephez ez is hozzá tartozott. Imába csomagoltam, és továbbítottam a Teremtőhöz. Ott kezdtem beélni az átadás jelentőségét. Akkor vált szokásommá a imádkozás. Akkor ismertem fel, hogy mindig is bennem volt, csak szégyeltem. A gyógyulásom idején nagyon jól jött, hogy gondolkodás nélkül tudtam a lát6atlan világhoz fohászkodni. Gyakran ébredtem arra, hogy már mormolom a nyugalmat adó szavakat.

Lejárt a magányos utak ideje. Ez a mondat csendült fel újra bennem idén szept. 21-én, amikor rendeztük a lelkünket és a teret Gyöngyővel a Gyógyító Sámán Sóhajokhoz. Igazán mindig érdekes figyelnem, hogy vajon mi mikor kezdődik. Mert ennek is rétegei vannak. Szerintem. Visszatekintve, Nagybörzsönyből is kerülnek elő élmények, ahol az indián szertartásokat számtalanszor megéltem, ami itt és Most a kezelésünkben testet ölt. Sőt biztos.

Ahogyan Gyöngyő elmesélte a pillanatot és az előzményeit a közös munkánknak, elindított messzebbre az emlékeimben. Teljesen Devalonig, aki egy kanadai Feketeláb indián. 2003-ban 1szercsak ott ültem előtte a solymári erdőben, és kértem segítsen, mert nagyon fáj, hogy elváltam. Az is egy külön mise-mese, hogyan kerültem oda. A fotón Ő lát6ó. Hálás vagyok azért a korszakért, többek között mert között megszületett a saját imám, a saját sámán dobom.

Soxor mondták rám, sámán asszony. Ismeretlenül, első kézfogásnál, és az én egóm a kishitűség mintaképeként: tiltakozott. Ma már nem teszem. Tudom, hogy az az időszak, amikor szinte minden 7végén izzasztókunyhóban ültem, a Látomás keresés, a Naptánc szertartások, mind itt élnek bennem. Nem kezdem most itt kifejteni, hogy melyik mit jelent. Mindről találtok infót a net-en, és tőlem meg megkapjátok a kezeimen át, amikor velünk vagytok a

Lejárt a magányos utak ideje. Legyen szó munkáról, párkapcsolatról, barátságról. Mindegy. Ám, hogy ez milyen formában valósul meg, az lehet olyan szines és sokféle, ahányfélék vagyunk. Kívánom, hogy találjátok meg a saját, örömteli kapcsolódásaitokat. Bátran állitom, hogy aki találkozik Gyöngyővel és velem, megérzi milyen ez. 

Amikor Gyöngyőnél ültem, és Ő rótta a köröket a kerengőjükben és közben dobolt minden sejtemet átmosott, felrázott, ami elavult kitisztított. Gyógyultunk, gyógyulunk, hogy gyógyítsunk. Elhiszem, elfogadom, hogy a sámán szerep is a részem. Repes a szívem, hogy  a 7köznapokban meg is élhetem. Bár nincsen olyan tollas fejdíszem, mint Devalonnak :) Hálás vagyok a találkozásért, Gyöngyőért, a könnyed közös alkotásokért.

Szeretettel, nyitottan és 6ártalan jókedvvel fogadunk benneteket. 
Az öröm legyen mindenkivel. Hiszen bennünk van :)
Szép napot!
Ildikó

Ui: Egyik reggel tavaly nyáron Vrboskában, reggel rajzolgattam, és dudorásztam a Kegyelemben élek "dalomat", amit Gyöngyő alkotot. Egy hirtelen, váratlan pillanatban mellém perdült, és élőben pegette-énekelte a fülembe. Elpengette a nótámat, én meg a könnyeimet potyogtattam a meg6ódottságtól. Ilyeneket is képes művelni ez Drága Dalos Pachirta :) Dejódolgomisvanneeekem :)

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése