2016. április 7., csütörtök

Pillanatok...

A vendégségben, ahová érkeztem, éppen ment a tévé, és ezekre a szavakra lettem figyelmes:

"Adj, Uram, humorérzéket!
Segíts, hogy értsem a tréfát, 
hogy vidám legyek
és másokat is fel tudja vidítani!"

Rögtön előkaptam  az okos telefonom, a foszlányokat bepötyögtem, és megtaláltam Morus Szent Tamás imájának záró soraiként. A bohócdoktorokról szólt a műsor, és pillanatok alatt analógiák, emlékek áradata indult el bennem.


1. Gyerekkoromban, amikor megkérdezték, hogy mi szeretnék lenni, kapásból vágtam rá, hogy bohóc. Senki nem vette komolyan, ám sokat emlegették ezt a fejem felett:"ne-bohócjodj-már". Édesapámmal sokat nevettünk, és azt is mondogatták, hogy "olyan-mint-az-apja", mert Ő szeretett nevetni, viccelődni, ám kevesen értették a tréfáját, pedig a legnehezebb pillanatokban is fel tudott vidítani. Inni is sokat tudott, és nemcsak vizet. Így csorgott át idővel a pohárba a jókedve, és az egész élete is. Sok árnyék lengte körül, sok veszekedés sebe nyomta szívét, mégis tudott úgy szólítani:"pici-szívem".

Amikor azon az utolsó reggelen mozdulatlanul, feküdt a kedvenc széke mellett a földön, és én az úton lévő mentősök instrukciói mentén a mellkasát pumpáltam, mintha azt mondta volna:"Leszállnál-a-hasamról-qrvára-nyomod". Potyogtak a könnyeim, és közben felröhögtem, és mellé térdelve folytattam az újraélesztését. Elment. Még a temetésén is ott lebegett a humora körülöttünk, amit a lányommal és testvéremmel együtt éreztünk. Sírva vigad a magyar, tartja a mondás, hát ezért az örökségemért  is nagyon hálás vagyok neki. Azóta tudom, hogy Az az Apa, Aki mindannyiunkat teremtett, mindenkinek a szívébe ültette a humor, ami átsegít a nyugodt életembe, a játszmákon túli harmóniába.

2. Elindult a Hála7fő - Hála Hétfő együttlét sorozat, 04.04-én, és nagyon örülök, hogy a jókedv és a nevetés már az első alkalommal jelen volt, mint fő komponens. Persze a fejétől bűzlik a láb, illetve a hal :) Jó volt azt tapasztalnom, hogy amikor nyitott szívvel, maszkok és álarcok nélkül gyűlünk össze, akkor ott természetes alkotórészként kerül elő a humor. Hálás vagyok minden résztvevőnek, aki megtisztelt a bizalmával, mert éreztem a felszabadító és biztonságos közeget magunk körül. Alig vártam, hogy egy kupacban lássam a csapatot. Köszönöm, azt sok kincset, amit magukban hordoznak, magukkal hoztak, és örömmel tölt el, hogy közösen fényesedünk tovább. 

Számomra a csoportvezetés olyan, mintha egy élő tükörszobába lépnénk. Kölcsönösen lehetőségünk van megnézni magunkat egymás életében, történeteiben, és lehetőségünk van, hogy külön-külön, mégis együtt chinosodjunk, chiszolódjunk. Igyexem átadni azokat a tapasztalataimat a 11 hét alatt, hogy jókedvűen, és játékosan is lehet komoly dolgokat elérni. Sőt! Ahogyan a játékba belefeledkezett gyermekek körül ott lebeg a gondtalanság, úgy kívánom a résztvevőimmel együtt begyakorolni, hogy az örömteliség gyógyít és sikeressé tesz. Hálás vagyok ezért a színes, és jókedvű társulatért.

3. Az egyik tulajdonsága az egómnak/személyiségemnek a kapkodás, a hirtelen mozdulatok, a sürgés-forgás, blablabla. Anyukám mellett mindig azt hallottam:"igyekezz-már", "mit-totyogsz-szedd-a-lábad", és ez azt a munkák elvégzése közben is fő szempont volt. Apukám a háttérből csak ennyit mondott olykor:"Ne-kapkodj-mert-leversz-valamit". És tényleg, repült és tört a pohár, vagy szakadt a harisnya, amikor elhasaltam a nagy iramban. Folyamatos gyakorlás nekem, hogy ezt a működést szeretettel elfogadjam, és gyengéden elchitítsam, sőt! Engedjem helyette a valódi ritmusomat működni, mert az mindenkinek jó. Az egészségem szempontjából pedig nélkülözhetetlen. 

Így ez az új kihívás, hogy leveleket írjak, kampányt koordináljak, kellékeket készítsek, mind-mind terepet nyit a változásra. A régi rutinokat felfrissítem, új helyzetekben, teljesen új hozzáállásokat tanulok, és figyelem, hogy az "olyan-mint-a" szituációkban képes legyek oly módon követni az eseményeket, hogy megszülethessen egy teljesen új "minta" - ha szükséges. Erre számtalan lehetőséget kapunk, az a kérdés, hogy észre vesszük-e? Tegnapi például azt történt velem, hogy a levelek elkészítésekor olyan lelkes lettem attól, amit írtam, hogy mire a végére értem, anélkül, hogy újra átolvastam volna a levelet, egy laza mozdulattal elküldtem. Sajna ez nem egyedi eset :) A net áldása, hogy azonnal elröppen a levél - egy "ójaaajj" kíséretében.

Még a Dale Carnegie tanfolyam idején tanultam meg, azt:"ha tévedtél, ismerd el azonnal" - és persze javítsd ki, és tanulj belőle. Hálás vagyok a hibáimért, mert tudom, hogy mind a fejlődésemet szolgálják - feltéve, ha észreveszem, és változtatok. A csodák tanítása pedig mindig tudatosítja bennem, hogy nincs hiba. Minden értünk van. Hmmm, hét ezek a pillanatképek csordultak túl most az elmémből. 

No megyek, mert a tegnapi küldeményemet is még helyesbítem. Jókedvvel, humorba csomagolva, tréfával fűszerezve. 
Nevessetek, amikor csak tehetitek, higgyétek el, hogy a valódi kacaj, a legnagyobb fájdalmat, és a legnehezebb sorsot is megKÖNNYíti.

Gyakorlat:
Éberen haladok, és amikor tévedek, azonnal komótosabb tempóra váltok.A légzésemre figyelve lelassulok, és addig sehová nem kapkodok, amíg minden mozdulatom le nem nyugodott. Amikor meglátom, hogy mi az, amit kijavít6ok, a valódi ritmusomban, összeszedetten a tettek mezejére indulok.


Legyen szép a mai napotok is.
Az öröm legyen veletek!
Csajági Ildikó
örömtréner

Fotó: Somogyi Lajos

Ui:
Szer-víz menüpont alatt találtok részletes információt a konzultációs kezeléseimről. Csemegézzetek belőlük.
A választás után telefonáljatok (+36-70/625-11-98), hogy megbeszéljük a találkozó időpontját.
Szeretettel és jókedvvel fogadok mindenkit. 
Ildikó

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése