2015. június 8., hétfő

Búcsú...

Kedves Régi Életem!

Sajnálom, kérlek bocsáss meg, mindent köszönök és nagyon szeretlek, de az Örömteli és Felszabadult Életem választom. Nem tudom elhessegetni többé, újra és újra visszatér a gondolataimba és a tevékenységeimbe, és ez így nem mehet tovább. Próbáltam elchitítani, de olyan hangos lett bennem az érzés, hogy "másravágyom", hogy úgy érzem, vagy most lépek, vagy lehet soha többé nem jön ilyen "indulat" - sőt! Mintha el kellene folytatnom, el kellene titkolnom előled, mert gáz, és az talán a nagyobb bajom, hogy észre sem veszed mi van bennem és velem. 

Tudom, hogy ez így felfog6atlan számodra. Hiszen látszólag minden rendben van velünk, és közben olyan rég nem nevettünk, nem hevertünk csak úgy a fűben. Tudom, hogy semmi értelme holmi kacagásokra, csendes heverészésekre hivatkozva felrúgni egy látszólag jól működő rendszert. De rá kellet jönnöm, hogy a működtetés vitte el az örömöt, a kacagást, és félelmet, szorongást, versengést rakott a helyére. Amikor ezt felfedeztem, és kicseréltem az "elemeimet" - minden működő képes maradt. Sőt! Még sokkal jobban érzem magam, mint valaha. 

Ha a szíved mögé nézel, minden szavam érted és érzed. Szeretlek, de sajnos nem tudok tovább veled együtt élni, és nem is akarok, mert azzal nemcsak magamat, de téged is becsapnálak. Mindent köszönök, ha hiszed, ha nem, és mindenért nagyon hálás vagyok, hiszen nélküled nem lehetnék az, aki és ami most vagyok.

Köszönöm a sok-sok közös élményt, az átvirrasztott éjszakákat, azokat a felejthetetlen tapasztalatokat is, amelyek által most itt lehetek - akár sírás, akár nevetés kísérte. Nélküled nem tudtam volna idáig eljutni és azzá az emberré válni, aki vagyok.  De most eljött a búcsú órája. Készen állok, hogy minden szinten és minden minőségemben az Örömteli Beteljesült Életemet válasszam. Nem volt könnyű a döntés, és ne érts félre, nem rajtad múlott. Te mindent elkövettél, hogy a lehetőségeinkhez képest a legtöbbet és a legjobbat nyújtsd nekem, illetve nekünk. Én is hasonlóan tettem. Nem spóroltam magammal sosem.  

De rá kellet jönnöm, hogy fogalmam sem volt a valódi boldogságomról, arról, hogy mi az, ami valóban örömet és nyugalmat ad számomra. Ám megszületett bennem a szándék, hogy kívánchi vagyok rá. Akkor is, ha szinte semmi fogalmam sincs róla, hogy ez hová visz. Kívánchi vagyok - a Boldog és Beteljesült Életemre. Álmomban már többször találkoztunk, sőt mostanában fel-felbukkan a közelemben. Talán feltűnt neked, hogy másképpen reagálok bizonyos helyzetekben.  Az is lehet, hogy nem vettél észre semmi változást. Nem baj. Én ÉRZEM, hogy valami megváltozott bennem, és látom is, ahogyan ez 6ással van arra, ami és aki körülöttem van.

Már ÉRZEM a különbséget. Érzem a mozdulataim mögötti mozdulatlanságot, érzem a szavaim mögötti csendet, érzem a fák illatát, érzem a víz ringató, gyengéd erejét, bárhol és bármikor. Most már bizton tudom, hogy ezek az ÉRZÉSEK mindig a megfelelő helyre, és mindig a pillanatnak leginkább megfelelő emberhez vezetnek. Hát most tovább megyek. A szép jóóó helyre visz mindig. 

Köszönöm, és mérhetetlenül hálás vagyok mindenért, amit az utunknak ezen a szakaszán közösen élhettünk meg. Visszaadok most szeretettel és megtisztult formában mindent, ami még esetleg nálam van, és a tiéd, és visszakérek most szeretettel és megtisztult formában mindent, ami még esetleg nálad van, és az enyém. Kérlek őrizz meg szeretettel a szívedben, és kérlek bocsáss meg.

Igen, lehet, hogy számodra érthetetlen, hogy miért pont most, miért pont így - nem tudom. Csak azt ÉRZEM, hogy itt van most valami gyengéd erő bennem, amit oly rég óta dédelgettem, és oly soxor toltam el magamtól. Érzem azt a nyugalmat, ami mindenki számára a lehető legjobb megoldásokat hozza, mert én azt magamtól nem tudom. 

...és most elmegyek...
Mindig itt leszel a szívemben, és tudom, hogy a lehető legjobb helyre kerülsz. Szeretlek, hálás vagyok néked, büszke vagyok rád, de/és most elmegyek...és a Te emlékedre és Atyánk dicsőségére "chinálok" valami fantasztikus életet. Már alig várom. Hátra lépek, és hagyom, hogy elém kerülhessenek azok az emberek, helyzetek, eszközök és képek, amelyek átvezetnek az Örömteli Életem karjaiba. Vállalom, készen állok és elfogadom. 

Búcsúzom. Hagyom, hogy az áldozat szerep minden formája, a megfosztottság és a félelem érzéseivel együtt elporladjanak a Fényben. Indulok. Csendesen, lassan és nyugodt szívvel. Mindig és mindenkor számít6sz rám. Itt vagyok. Az a dumám, hogy egymásnak vagyunk teremtve igaz, csak a formája alakul át olyanra, ami mindenki fejlődését és boldogságát szolgálja. Légy nyitott a fogadására, bár nem tudjuk mi az, de hitünk az Égben, tudja, hogy igaz.

Élj békében, bőségben és boldogságban. Sajnálom, kérlek bocsáss meg, köszönöm, hogy vagy. 
Szeretlek.

Szerető társad:
Ildikó

Gyakorlat: ...Kedves Mesterem szavai mentén...
Őszintén megélem a szívemet, bátran megélem az életemet és hagyom, hogy a szerelmem megfogja a kezemet. Elfogadom az élet ajándékait: a víztől a hullámzást, a fák ágaitól a simítását, a széltől a lágy suttogást, a tűztől a parazsat és az emberektől a mosolyokat. Békében, bőségben és boldogságban élek. Egyszerűen, természetesen, könnyedén és tisztán. Isten engem úgy segéljen.

Fotó: net

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése