2021. szeptember 5., vasárnap

Együtt könnyebb...

Amikor a mindennapok szorításai, a vállalások, a körülmények, a határidők mindent elkövetnek, hogy elhitessék velünk, azt, hogy nincs egy nyugodt percünk sem, akkor emlékezzünk EGYÜTT arra, hogy az ÖRÖMÉRT JÖTTÜNK ÉS VAGYUNK ITT. Sőt! Együtt minden könnyebb.

...és ettől semmi és senki nem tud eltántorítani...
Mára már a fogaimat is sem kell odavicsorítom, és farkasszemet sem kell mereszteni -, maximum a csodálkozástól ámulok - ha egy-egy helyzet váratlan fordulatot hoz.
Ettől is szét lehet esni - és abban nincs különbség, hogy az idegtől, az aggódástól vagy a "szuper-hú-de-jól-vagyok"-tól esik valaki szét. Se itt, se ott nincs valódi nyugalom

Ahhoz minden nap, minden pillanatban az elmét pórázon kell biza' tartani. Akkor is, amikor (látszólag) minden rendben. És amikor elég időt fordítunk a gyakorlásra, akkor egyszer csak történik - spontán. Mert jelen vagyok, józanul, éberen.


Gyakorlás közben nem várd, hiszen a gyakorlásra kell figyelni. Jómagam mindig meguntam a monoton gyakorlásokat, és próbáltam kispórolni az "én-már-ezen-túl-vagyok" dumával. Nem érdemes - sőt! Időt és energiát spórolok meg, ha mindennap feltöltöm reggel az elemeimet nyugalommal. Mire leér a lábam az ágyam mellett, szinte sorakoznak a hatások. Elme-edzésre néhány mondatot ide sorakoztattam - ismétlés a tudás apja+anya.

Ha a következő bekezdésekben, esetleg úgy tapasztaljátok, hogy az ÖRÖM szó túl sokat szerepel és nyelvtanilag már a szóismétlés kategóriáján is túl mutatóan sokszor bukkan fel; nem véletlenül van így.
Alakuljon mindannyiunknál minden úgy, ahogy mindenkinek a lehető legjobb. Ezt ember úgy sem tudja elképzelni, sem kitalálni, sem összehangolni. Szerencsére a Gondviselésnek nem gond. Megoldja. Persze, hogy hagyom.




Íme az elme öröm-izmaihoz egy kis muníciJóóó:
>>>Minden sejtemet átjárja az öröm, hiszen az Örömből született minden sejtem.
Nyitott vagyok a Lényem belsejében élő Örömre - főleg, hogy a lényemnek nincsen se belseje, se külseje.
>>>Boldog vagyok magamban is, és így boldogságot látok magam körül másokban is. Ha mégsem, akkor a belső műszerem újra az Örök Öröm irányába fordítom: azaz örömért imátkozom, ahogy a szívem diktája.
Nyitott szívvel, csendes elémével és tárt karokkal fogadom az örömteli együttléteket. Sőt! Hajlandó vagyok érte erőfeszítéseket tenni, régi szokásaimat a kukába dobni.
>>>Elfogadom, hogy a múlt elmúlt, a jövő meg nincs itt. Közösen szabadulunk.
Az ÖRÖM a természetes állapotom.
>>>Merek segítséget kérni:Segíts ÉG!!!
Felismerem,a ikor segítségre van szükségem, amikor egyedül már nehezemre esnének a hétköznapok tennivalói.
>>>Merek segítséget kérni és hajlandó is vagyok elfogadni azt.
Merek távolságot tartani az örömtelen helyzetektől, kapcsolatoktól, mintáktól, szavaktól és gondolatoktól.
>>>Merek itt ÉLNI, minden körülmények között és nagyon igyekszem jelen lenni.

...és tudom, mert minden nap megtapasztalom, hogy a légzés, a nyugalmam ápolása és fenntartása az én dógOMmmmm...
...és, hogy ami természetes, azért szükséges a leginkább minden nap hálát adnom...
...és, hogy minden körülmények között a nyugalmat szolgálom...
💓
Benned, Veled, Általad és Körülötted;
Bennem, Velem, Általam és Körülöttem;
Bennünk, Velünk, Általunk és Körülöttünk;
Legyen, ahogy lenni-e kell
Atyám.
Ámen
ÁldásÁldásÁldás

Legyenek örömteliek a napjaitok, minden körülmények között!

fotó-illusztráció: Csillag Faék-szer oldal - Halász Csilla
Született: 2014.augusztus 5.

2021. augusztus 9., hétfő

Öt perc csend...

 Napi 5 perc csend.

2014. 07. 10.

Napi öt perc,

és csak a légzésemre figyelek.

Napi öt perc mozdulatlanság,

és a nyugalomra figyelek.

Napi öt perc csend,

amikor nem agyalok,

amikor semmit nem akarok.

Napi öt perc,

amikor élvezem, hogy vagyok.


Bárhol, bármikor, 

bármilyen körülmények között.

megállhatok, elhallgathatok.

...és megtörténik a csoda...

...és helyükre kerülnek az értékek...

...és gyökeresen megváltozik az életem...

Minden nap,

egy új nap.

Napi öt perc.

Ez a játék lényeg.

Játssz!

Serenity



...és ettől még nem válsz kőőővé...Sőt!!! 😉😊💖




2021. július 30., péntek

Eszköz vagyok...

 Assisi Szent Ferenc: Uram, adj türelmet

Uram, adj türelmet,
Hogy elfogadjam amin nem tudok változtatni,
Adj bátorságot, hogy megváltoztassam,
Amit lehet, és adj bölcsességet,
Hogy a kettő között különbséget tudjak tenni.
Uram, tégy engem békéd eszközévé,
Hogy szeressek ott, ahol gyűlölnek,
Hogy megbocsássak ott, ahol megbántanak,
Hogy összekössek, ahol széthúzás van,
Hogy reménységet keltsek, ahol kétségbeesés kínoz,
Hogy fényt gyújtsak, ahol sötétség uralkodik,
Hogy örömet hozzak oda, ahol gond tanyázik.
Ó Uram, segíts meg, hogy törekedjem,
Nem arra, hogy megvigasztaljanak,
Hanem, hogy én megvigasztaljak,
Nem arra, hogy szeressenek,
Hanem arra, hogy szeressek.
Mert aki így ad, az kapni fog,
Aki elveszíti magát, az talál,
Aki megbocsát, annak megbocsátanak,
Aki meghal, az fölébred az örök életre.


 Uram! Tégy az öröm eszközévé, és tegyél oda, ahol kellek.
Serenity
2012.

Illusztráció: Törökszentmiklós, Kálvária templom



Játszótársak...

2014. 07. 30. 8:54

Nincs többet szükség álruhára.

Úgyis mindenkiben ott vagyok.

És ha őszintén beleérzek a másikba,
akkor máris gyógyulok.



Köszönöm Kedves JátszóTársaim.
Nélkületek nem tudnék az lenni, aki és ami
MOST vagyok.
Serenity

2021. július 6., kedd

A jelenlét örömében...

Imádok a fűben heverészni,

fűszálat rágcsálva bámulni a felhőket,

ahogy vonulnak;

Mindig szerettem a hintámban lebegni
ég és föld között;
a naptól felmelegített vízzel telt teknőben
pancsolni;
a temetőben játszani a sírok között;

...aztán egyszercsak el kezdtem félni,
hogy egyszer
nem fogom hallani,
ahogy dobog a szívem,
ahogy zúg a hűtő,
ahogy horkol apu,
ahogy fúj a szél...
...semmit nem fogok hallani,
mert meghalok...
Ma is "látom" a kislányt, aki este,
fekszik a sötét szobában,
táncoltatja a karjait a levegőben
...és azon töri a fejét,
hogy hogyan van ez,
hogy egyszercsak nincs semmi?
Aztán egyszercsak elmúlt.

Meghalt egy osztálytársam 8. osztályban.
Kiborultam. Elrohantam a temetésről,
amikor megláttam
a koporsóban feküdni.
Mintha csak aludna.
Nagyon sírtam, és futottam, futottam, futottam.
Amikor elfáradtam, visszamentem.
Megnéztem, mert nem tudtam elhinni;
Nem, ez nem lehet;
és kérdezgettem magamban:i
lyenkor hol az Isten?
Ez is elmúlt.

Aztán tovább kerestem, találtam.
Elmúlt a félelmem a haláltól.
Azt kérdezgettem magamban:
miért bűntet engem az Isten?
...és a végtelenségig meg akartam felelni,
mindenkinek,
hogy jó legyek, hogy szeressen az Isten...
Jött a másik véglet:kezdetem félni,
hogy élek,
és irigyeltem a halottakat.
Ez is elmúlt.


Peti fiam 8 éves lehetett, amikor azt mondta:
"Azért választottalak titeket (anyát+apát),
mert amikor meg akartam születni,
ti voltatok házasok,
mert te szereted az Istent,
és mert takarékosak vagytok."
Meglepett.
Éppen nagyon másképp láttam az életünket.
Elgondolkodtatott.

Aztán meghaltam a múltnak.

Minden elmúlt, de a myomaik
itt vannak a lelkemen.
Ma hol tartok?
Hm...
"Induljál meg":)))
"Lobbanj lángra és minden a tiéd lesz"
... csak ne fújnám el rendre :)
"A HOGYAN nem a te dolgod."

Ma is kedvelem a fűben heverést,
a felhőbe merengést, az esőben sikítozás,
a zabolátlanság minden formáját...
Már nem félek sem élni,
sem halni.
Azért olykor megijedek...

Kérdeztem: amikor belül teljes a csend,
utána már öröm könnyeim sem lesznek?
"Dehogyis nem.
Kellenek a kincsek."

...aztán elmúlnak a kérdések...
Mert a válasz: IGEN

...és a többi.is...mert: sztorik, történetek,
jönnek és mennek...
és?
"Az élet nem a történetben van,
hanem a jelenlét örömében.
Abban kapcsolódsz Isten végtelen szeretetéhez.
Ez az egyetlen valóság.
Innen születik a világ is, ami benned van."

...amit elmesélhetsz, de ha igázán figyelsz,
és tényleg a csendből beszéled el,
minden lelassul, elhalkul és van,
amit ki sem mondassz:)))...szép:))...köszönöm...

Örömteli legjobbakat!

Mindenhol és mindenkor,
minden szinten és minden minőségben,
a Mindenséggel és
a hétköznapokkal
Teljes összhangban,
itt és most
Ámen

2010. június 06.