2016. január 15., péntek

Bizalommal...

Gyakran használom azt a hasonlatot, hogy a testemről úgy beszélek, mint egy autóról. Erről jutott eszembe az az analógia is, hogy most az autóval való közlekedéshez hasonlítsam a 7köznapokat. Amikor főiskolás koromban eldöntöttem, hogy megtanulok autót vezetni, rendszeresen álmodtam azt, hogy a villamos síneken haladok, kikerülve a többi autót. Ébredéskor az a félelem motoszkált bennem, hogy vajon hogyan hajtok majd át a sineken - az meg sem fordult a fejemben, hogy nem megyek arra :) :) :) Aztán jött az első óra, és a sok elméleti kép és információ után: a kezeim között volt a kormány, a sebességváltó, a lábamnál pedálok. Ójaaaajj! Mit kezdjek ennyi kütyüvel!!! 

Az oktatóm nagyon jó humorú ember volt és a legelső óra első pár percében, szótlanul figyelt, ahogy felmértem az autót belülről. Hagyta, hogy fészkelődjek, hadonásszak az autóban - persze még elindulás előtt. Majd higgadt hangon megszólalt és a fejemet felemelve ennyit mondott: "Nézd, ez a szélvédő, ezen kell kinézned előre, majd vezetés közben is." Még most is felröhögök itt magamban a gép mellett, ahogy elképzelem a riadt chirke állapotomat és az ő nyugalmát. Ez a hangulat végig kísért mellette, amíg a jogosítványom a kezembe nem került. Mindig meg tudott nyugtatni. Éreztem, ahogy mellettem ült, a magabiztonságát és a tapasztalati tudását.

Így élem meg valójában a Teremtővel, a természetfelettivel való viszonyomat is. Amikor bennem beindulna "megoldom-elintézem-kitalálom" mechanizmus, egy gyengéd hang azt mondja bennem: "Chittt. Állj meg, sőt! Üljél csak le. Vegyél egy pár mély lélegzetet, fújjad ki babááám a feszkót. Mi történt? Higgadjál le, várj egy pár pillanatot, "...és valami átalakul. Megnyugszom, tisztábban látok. Olyankor van erre szükségem, amikor olyan helyzetbe kerülök, amit elméletben már számtalanszor lejátszottam a fejemben, ám elérkezik a gyakorlati helyzet. Bele kerülök a "forgalomban". Mozog az "autóm", halad, előzni kell, felvenni a forgalom ritmusát, megtartva a magam lendületét. Előfordul, hogy váratlan szituációba kerülök, pl. "útfelbontás-átépítés", blablabla. 


Ahogyan az autóvezetés tanulása közben feltétel nélkül megbíztam az oktatómban, ugyanolyan módon biztos vagyok abban, hogy teljes biztonságban van az életem. Atyám biztosan tudja, hogy mire vagyok képes, és mindig tudja merre vezet az utam. Azt is tudja, hol van "útlezárás", és ha elég nyitott vagyok, és időben észreveszem a figyelmeztető "táblákat" - meghallom a finom terelést - elkerülhetem a kényelmetlenséget. Nyugodt vagyok, mert ahogyan anno az oktatóm tudta, hogy mikor jött el az ideje, hogy az Üllői úton, a legnagyobb forgalomban vezessek, ugyanúgy a Jóisten is tökéletesen látja és tudja a fejlődésemet. Ott sem alkudoztam, hogy "naaaa, még ma hagy üljek az anyós ülésen, és figyeljem, hogyan chinálod". Rábíztam magam, mert azon a területen ő volt a szakértő.

Természetes volt számomra, hogy amikor eljött az idő, önállóan is a kormány mögé ültem, akkor is, ha izgultam, Amíg nem szoktam meg az autó működését, addig többet feszengtem. Ám ahogyan kiismertem, utána szinte az egyik fő örömforrásommá vált az autóvezetés. Egy automata váltós autón tanultam anno, elképzelhetitek azt a riadalmat, amit akkor éreztem, amikor megláttam a kispolszkiban a 3 pedált. Lehet idegeskedni, meg pampogni is, de felesleges, mert minden a tanulás, a haladás és az öröm rovására megy. Nekem is sikerült összehangolnom a kezeimet a lábaimmal, és ma már sokkal inkább kikapcsol és feltölt egy-egy vezetés, minthogy megrémítsen.

Az alakult ki idő közben bennem, hogy nem követeket bárkit, vagy bólogatok bármire. Nem volt ez mindig így. Könnyen elkábultam vagy piedesztálra helyeztem bárkit - amikor az önértékelésen a béka feneke alatt lapult. Fontos számomra a folyamatos fejlődés, és az alkalmazkodni tudás a változó élethelyzetekben. Elvállalom az új kihívásokat, és azt is tudom, hogy a kezdetekben ilyenkor izgulok. Olyan társaimat követem, akiknek a mindennapjaikban is látom és érzem azt a Lát6atlan Erőt, Akit követnek. Arra törexem, hogy minden körülmények között egyensúlyban éljek a földön az Éggel.

Gyakorlat:
Nyitott vagyok az új helyzetekre, amelyek a fejlődésemet és az örömteli haladásomat szolgálják. Bízom magamban. Bízom a Teremtő támogató és nyugodt erejében, mert tudom, hogy mindig a lehető legjobb helyre, és a boldogságomat támogató társakhoz vezet. Bízom a szakértő kezekben, akikkel összehangoltan vezetem az életem.

Örömteli legjobbakat kívánok mindenkinek!
Az öröm legyen veletek!
Szeretettel:
Csajági Ildikó
örömtréner

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése