El tudod-e fogadni, hogy ESZKÖZ VAGY? Óóóóó! Mennyi-mennyi kérdést indít el ez a kérdés. Például: milyen eszköz? Nem egy tárgy vagyok én kezicsukálom, harsog az önérzetes ego. Vagy egy másik irány: minek, kinek vagyok az eszköze, netán a kelléke? És valójában szeretett gyermek vagyok.
Te minek vagy az eszköze?
...az örömnek?
...a játszmáknak?
...a drámáknak?
...a pletykáknak?
...a fájdalmaknak?
...a játéknak?...blablablablablabla...
Jómagam továbbra is a 6ártalan és Végtelen Örömnek vagyok az alkotóeleme. És a nagybetűkkel kívánom érzékeltetni azt a korlátlan kiterjedést, amit az eszemmel fel sem tudok fogni. Hiszem, hogy VAN, és benne vagyok, élek és Létezek akkor is, amikor a könnyeim folynak, akkor is, huncutul kuncogok, akkor is ha épp nem ér fülig a szám, és akkor is, ha sikeres, elismert és felszabadult vagyok. Minden milyen a hangulatom, mindegy milyenek a körülményeim, kimeríthetetlen az a Szeretet, ami, illetve Aki engem megalkotott. És az sem baj, hogyha te másképpen érzed vagy gondolod. Mindegy minek hívom. Lehet Istennek, Univerzumnak, Forrásnak vagy Teremtőnek. Atyámnak vagy Minden6ónak.
Érzem, ahogy a könnyek kimossák minden sejtemből azt, ami nem örömteli. A borús felhők pedig arra emlékeztetnek, hogy keressem meg a napsütéses helyeket. MAGAMBAN. És ahogy a szél elfújja a könnyű bárányfelhőket a Nap elől, úgy a lélegzetemmel kifújom azt, ami nyomaszt, és beszippantom azt, ami tehermentesít. "Engedd, hogy minden és mindenki szabadon jöjjön és menjen" - hallom a belső füleimmel. Engedem. Akkor is, ha nem tudom meddig marad, és akkor is, ha azt sem tudom, hogy mikor megy. Vagy én meddig maradok vagy megyek. Hagyom, hogy a folyamat az isteni rend mentén formálódjon.
Majd utólag megtudom és megértem, hogy miért jött és ment. Ember, helyzet és bármi gondolat.
Majd utólag megtudom, hogy miért épp akkor és úgy távozott. Ember, helyzet, érzés vagy bármilyen gondolat. Utólag mindent megértek. Ahogy megérek, és mindenhez nyitott szívvel közelítek. Amikor nem félek, hogy a nyitottságban sérülhetek. Ártatlanságom ereje átemel minden bizonytalanságon és kétségen. Utólag úgyis meglátom az isteni tervszerűséget. Minden összefüggést észreveszek. Majd utólag megértem. De tényleg észreveszem? Igen, ebben semmi kétségem.
A LÉNYeg az, hogy bánjak magammal és mindenki mással gyengéden.
És szivárvánnyá nevetem vagy sírom a hazugságokat és a félreértéseket. Megbocsátok magamnak.
A LÉNYeg az, hogy nyitott maradjak, és a Lát6atlan Erő Kegyelmére bízzam a hiányaimat.
A kegyelem csendességében épülök és építek, szépülök és szépítek. Megérkezek.
Nem engedem, hogy a félelem elvonja a figyelmemet az örömről.
Örvendezek, olykor sírok, nevetek és repülök az örömteli végtelenbeee beleee és tovább.
Játssz és szállj velem. Itt és Most jár a kezem, kalapálom a billentyűzetet, és közben az a lényeg, amit magadban érzel. Te vagy a kulcs az életed zárjához. Ölellek.
Edzés:
Hálás vagyok, hogy minden tevékenységemmel a Legjobb Jót szolgálom. Hálás vagyok azért a gazdagságért, amit a Fény árasztására használok fel. A lelki és anyagi gazdagságom az életem minden területén biztonságban tart. Köszönöm, hogy itt vagyok. Köszönöm az ideális helyet, ahol élek és alkotok. Gondolataim és hitem 1ségének ereje tovább gazdagít és gyógyít.
Örömteli életet kívánok és teremtek.
Az öröm legyen veletek!
Csajági Ildikó
Kép forrása: Sam Carlo
Kép forrása: Sam Carlo
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.