Van egy mondat, amire mindig fontos emlékeznünk...
Amikor a lányom 3-4 éves volt, azt mondta, hogy: "Anya, én téged szeretlek a legjobban a világon" . Nagyon jó volt ezt hallanom, és azt mondtam akkor neki, hogy bevezetünk egy játékot. Először 10-szer elmondjuk, hogy "szeretem magam", és utána sorol6ja majd, hogy kit szeret még.
Ezt minden este, a mese olvasása előtt, az ágyban fekve a két lurkó - a lányom és a fiam - nyitották az ujjaikat és ismételték: Szeretem magam, szeretem magam, szeretem magam...
Aztán folytatták: szeretem anyát, szeretem apát, szeretem mamát, és a többiek...soha nem hagytak ki senkit a családból.
Amikor elváltam, és a gyerekek a közös megállapodásunk szerint apai elhelyezésben maradtak, rám fért volna, hogy ismételgessem:szeretem magam, szeretem magam, szeretem magam. A pszichológusok is azt javasolják, hogy egy ilyen helyzetben elengedhetetlen "mankó" ez a mondat. Minden járt akkor a fejemben, csak az nem, hogy szeretem magam.
Ma a lányom 27 éves, a fiam pedig 30 éves...
Mindennap, amikor mosom a fogaimat, akár reggel, akár este, emlékeztetem magam arra, hogy: szeretem magam, szeretem magam, szeretem magam. Mindegy, hogy milyen a hangulatom, mindegy, hogy milyenek a körülményeim.
Isten szeretett gyermeke vagyok. Ahogy a gyerekeim is: Isten szeretett gyermekei, még magamnál is előbb. Isten hamarabb szerette őket, mint én. Isten hamarabb szeretett engem is. Szeretve vagyunk.
