Tűzsátorban jártam.
Megijedtem, mert
azt hittem,
elvesztem.
Rosszat álmodtam,
és szomorú lettem,
mert a lángoló koromra
festetett
képre néztem,
amit az egóm festett
nekem.
Szerencsére felébredtem,
és egy gyönyörű mező
közepén feküdtem.
Pedig közben,
ugyanazt a képet néztem.
Minden angyal ott volt velem,
és tiszta szívből tudtam:
MEGÉRKEZTEM.
Bocsáss meg nekem Atyám!
Majdnem elfelejtettem,
hogy minden gyermeked
egyformán kedves Teneked.
Annyit nyivákoltam,
annyit fenyegettem eget s földet,
hogy mit nekem ez az élet,
eldobom,
itt senkinek se,
úgy se kellek.
Mert fel sem foghattam a zajban,
hogy a Te Lelked
lakik bennem
Istenem.
Köszönöm, hogy felébredtem,
köszönöm, hogy megéreztem:
Tiéd vagyok.
Megértettem Istenem,
hogy nélküled
sivár volt az életem.
Köszönöm, hogy nincs mit félnem.
A Te Lelkeddel eltelve,
A Te Örömöddel a szívemben
teszek-veszek,
és minden erőmmel
a jóságodat hirdetem.
Köszönöm, hogy
a Te Kegyelmed által
élek.
Ámen
***
Az első változat 2017. 11.01-én született Verőcén, a barátnőmnél. Jött az ötlet, hogy csak úgy...festegessünk. Hmmm, de mi legyen a témája a "bárminek" :) :) :)
Két szót választottunk: stabilitás, rugalmasság.
Aztán bevizeztük a papírlapjainkat. És csendesen megszülettek a képek...és amikor megszáradt az enyém, a hátuljára sorjázni kezdtek a szavak...
Hálás vagyok, hogy kegyelemben növekedhetek.
Istennek legyen hála, hogy itt vagyok. Köszönöm Istenem.
Az öröm legyen veletek! Az Ő Öröme :)
2023.07. 22. Törökszentmiklós
