2019. november 1., péntek

Rengeteg a fény...

Legyen ez a gyertya
A Fény,
Ami átvezet
A hétköznapokon,
És díszbe öltözteti
a szívem,
a szavaim, a tetteim
és a gondolataim;
Minden érző lény
Felébredésére
és megszabadulására...

Részlet egy 2013. augusztusi versből, amit a párizsi élményeim inspiráltak. Kérdezhetitek hol vannak a gyertyák. A buborékok mögött. Ragyoghatnak gyertyák, ragyoghatnak szerettek. Ragyognak is.

Ragyognak az örömteli és szeretetteljes életért.
Minden fénylik, és lehet, akkor is, ha olykor nem látom tisztán. De érzem.
Minden fénylik.
Gyújtsunk együtt fényeket.
Magunkban és a környezetünkben.

Rengetek FÉNYT gyújtunk, és emlékezünk.
Emlékezzünk a szépre, a jóra, a vidámra. Akkor is, ha mások legyintenek, "óóóó, ezek csak mézes-mázos szavak".
Emlékezzünk rájuk, akik már nincsenek velünk itt a kopogta6tóban=a fizikai világban.
Emlékezzünk a közös ÉLményekre, a meg nem született babákra, akik szappanbuborékot fújva játszadoznak, és szeretettel gondolnak ránk. 
Emlékezzünk, hogy a Lélek Hangja minden nehézségen átvezet.

És ha a Szomorúság mégis a közelembe lopózna, akkor ölbeveszem magam. Vagy séta közben, vagy a ház végénél ülve, vagy itt a gépelés közben. Engedem szabadon folyni minden könnyem. 
Engedem, közel engedem az érzéseket. Sőt!
Felhörpintem a könnyeim sós ízével együtt, és engedem, hogy átjárjon olykor a fájdalom. És  hagyom, hogy átalakuljon azzá a belső tudássá, hogy: Nincs semmi baj! Minden rendben van, hiszen minden Rend bennem van. Nem vagyok egyedül. Soha nem is voltam.
Minden rendben van, és minden úgy van jól, ahogy van. A Jóisten tenyerében utazom és utaztam, akkor is, amikor rosszat álmodtam. 
Hiszen 

És tudom, hogy MINDEN REND BENNED is ott VAN.


Az öröm legyen veletek!
Szeretettel:
Childikó

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése