Amióta átéltem, hogy a testem hogyan torzult el, állt le lépésről-lépésre, és hogyan épült újjá sejtről-sejtre, nem tudok nem hálálkodni - szóval hálálkodom. Hálás vagyok, hogy itt lehetek. Másképpen nézem és látom az élet játszmáit, drámáit, és receptre felírnám, hogy NE EGY TRAGÉDIA VAGY EGY SÚLYOS BETEGSÉG emlékeztessen arra, hogy az élet szép. Hogy figyeljünk oda a gondolatainkra, és a viccesen elszórt cinikus mondatokra. Hogy emlékezzünk, mi döntöttünk úgy, hogy emberi testbe csomagoljuk a 6ártalan Lényünket, hogy megtapasztaljuk, milyen érezni a hideget, a meleget, az ölelés és nyakleves közti különbséget. Elég legyen egy pofon, hogy megértsem, finomabb, ha simogatnak. Hogy emlékezzünk arra, hogy nem 1más ellen, hanem 1másért van értelme a játéknak itt és Most. Blablabla.
És igen, mond6od, hogy ez nem ilyen 1szerű, és igazad is van. És mégsem. Mert attól függ, hogy KI MONDJA? A benned élősködő félelem, vagy a téged is tápláló öröm. Amióta - 2012 óta - A csodák tanítása a napjaim része, azóta megerősödtem abban, hogy VAN ÖRÖM, sőt! VÁLASZT6Ok, hogy csak örömteli gondolatokat, helyzeteket, kapcsolatokat, eszközöket engedek magamhoz közel. És mi lesz a többivel? A helyükre igazodnak. Hogyan? Kimondom, hol magamban, hol, hangosan, hogy mi jó nekem és mi nem, és megtörténik az átalakulás. És ilyenkor kell ébernek lennem, hogy a régi beidegződések ne rántsanak vissza. Ez meló. Ám számomra ez a meló lett a fő állásom - fő mozgásom. Ez a fő szórakozásom, az alkotásaim alapja. No ma vajon milyen választásaim lehetnek? Ahol minden fenékig tejföl ott is dönthetsz a jónál is jobb mellett :) Igen, az egónak ez meg sem fordul a "fejében". Pedig a változás örök, akármilyen elcsépelten is hangzik.
A gyógyulásom segített abban is, hogy abbahagytam a halál utáni vágyakozásomat. Mindig azt éreztem, hogy kilógok a sorból, nem vagyok ide való, és milyen jó is lenne hipp-hopp meghalni. Már 2 évesen, majdnem sikerült kiszáradnom. A temető volt a kedvenc "játszóterem". De szerencsére a valódi részem tudta: nem ezért jöttem, hogy csak úgy kiszálljak az első kanyarban. Egy önismereti csoportban már túl a 30. évemen, már túl a két gyermekem születésén, már túl a válásomon, éreztem meg, hogy nekem a halálban semmi félelmetes nincsen, viszont az élet roppant mód ijesztő. A minap újra láttam az Angyalok városa című filmet, és megint felnevettem, annál a résznél, amikor leugrik, és vérzik a keze, fájnak a csontjai, és örömmel tölti el, hogy ÉREZ. Ez motivált a mélyben engem is, bár erről szinte semmi tudomásom nem volt a fizikai szinten, és meghallottam bentről ezt a mondat: hogy "ÉRZEM-TESZEM, és majd utólag megértem". Ez a gondolat alapjaiban rajzolja újra az itt létemet, és konkrétan a testemet is.
Minden kis zugot átvilágít, és helyreigazít az a döntésem, hogy a testemet az örömteli életem szolgálatára hangolom. És azt tapasztalom, hogy azzal, hogy másképpen gondolok a testemre, szeretettel, valóban, mélyen, engedelmeskedik, és már nem tehetetlen krumplis zsákként huppan ide-oda. A testem egy olyan eszköz lett számomra, amiért szintén nagyon hálás vagyok. Számtalanszor leírtam már, és még megszámlá6atlanszor le is fogom írni ezt, mert látom, hogy minél korábban tudatosodik az, hogy a szavainkkal, a gondolatainkkal tartósítjuk, vagy rongáljuk a karosszériánkat, annál tovább képes szolgálni az örömteljes legjobbakat. Akkor is, ha a világban éppen vihar van. Ép testtel könnyedén változtatok helyet. Ép test, ép lélek - érdekes hogy mégis már szülőként, soxor öntudatlanul az ellenkezője történik.
Amióta a testem újra működőképes, oda-vissza6nak egymásra az elmémmel. Semmi extra nincs ebben, csupán az, hogy nem tudom nem észrevenni. Semmi plusz energiát nem igényel. Azt viszont igen, hogy ezt a döntésemet, hogy összHangban élek, minden választásnál figyelembe vegyem. A testem gyógyulása az elmém gyógyulásán át zajlott. Itt vagyok. Ép-kéz-láb. Volt, hogy egy lyukas garast sem adtak volna az életemért. Szerencsére ezt én sosem éreztem. Gyógyítja az elmémet a testem a legapróbb rezdüléseivel. Annyi a dolgom, hogy ÉSZREVEGYEM. Amikor a félelem működtette az életemet, akkor a nyit-csuk üzemmód úgy kifárasztotta a szívemet és az idegrendszeremet, hogy egy autoimmun betegség vált szükségessé, hogy a programot átírhassam.
Semmi kétség bennem, hogy amikor mozdulatlanul feküdtem a mérhetetlen fájdalom bénulásában, akkor a szívem sarkig kitárult. Ott és akkor éltem át, hogy amikor a nyugalom felé fordultak a gondolataim, akkor semmim sem fájt. Nem én fordítottam, hanem ODA fordult. Akit itt én-nek hívok, az az a személyiség rész csomag, az egóm, ami éppen akkor veszítette el az irányítását felettem. Az egóm kezéből ott, az ágyban fekve esett ki végleg a karmesteri pálca. Azóta is próbálkozik, hogy visszaszerezze, de már inkább az 1üttműködésre való hajlam mozgatja, mint a kötözködés. A szívem ott sarkig kitárult, és azóta is nyitott szívvel és tárt karokkal kérem a tapasztalatokat. Biztosan tudom azóta, hogy ha a bennem élő Nyugalomra figyelek, akkor minden körülmények között biztonságban vagyok. Nincs mitől félnem, mert az engem is Éltető Öröm, olyan emberek közé vezet, olyan helyzeteket teremt, ahol nyugi van, jókedv és felszabadultság. Aki nem hiszi járjon utánam. Illetve teremtse meg a saját nyugalmát.
Hogy hogyan lehet nyugalomban lenni, amikor ilyen-olyan-ez-meg-az az élet? Nem tudom, hogy téged mi nyugtat meg. Nem tudom, hogy neked mikor mi hozza el a hőn áhított belső békét. Abban tudok segíteni, hogy az írásaimmal, a kezeléseimmel, a konzultációimmal megmutatom, hogy mit chinálok, és közösen megkeressük a hozzád illő formákat, ritmusokat. A legújabb formát egy sámán társammal végezzük. Az a neve, hogy Gyógyító Sámán Sóhajok. Mind a ketten megéltük, és azóta is éljük, hogy a test egy érzékeny műszer, ami azonnal jelzi, ha a szeretettől , a szívünktől távolabb kerültünk. Elkötelezetten gyakoroljuk, hogy aki a szeretettet=nyugalmat választja, az biztonságban van. A saját élményeink mentén benned is megpendülnek a kegyelem húrjai, amikor velünk tartasz. Próbáld ki.
Gyakorlat:
Kegyelemben élek, mint mindenki más. Döntéseimmel megkönnyítem a magam és a környezetem életét. Annyi jóindulatot, kedvességet, jókedvet halmozok fel, amitől a gyerekeimnek, a családomnak, az barátaimnak és minden leszármazottamnak fülig ér a szája örömében.
Az öröm kísér mindenkit.
Szeretettel:
Csajági Ildikó
örömtréner
Minden kis zugot átvilágít, és helyreigazít az a döntésem, hogy a testemet az örömteli életem szolgálatára hangolom. És azt tapasztalom, hogy azzal, hogy másképpen gondolok a testemre, szeretettel, valóban, mélyen, engedelmeskedik, és már nem tehetetlen krumplis zsákként huppan ide-oda. A testem egy olyan eszköz lett számomra, amiért szintén nagyon hálás vagyok. Számtalanszor leírtam már, és még megszámlá6atlanszor le is fogom írni ezt, mert látom, hogy minél korábban tudatosodik az, hogy a szavainkkal, a gondolatainkkal tartósítjuk, vagy rongáljuk a karosszériánkat, annál tovább képes szolgálni az örömteljes legjobbakat. Akkor is, ha a világban éppen vihar van. Ép testtel könnyedén változtatok helyet. Ép test, ép lélek - érdekes hogy mégis már szülőként, soxor öntudatlanul az ellenkezője történik.
Amióta a testem újra működőképes, oda-vissza6nak egymásra az elmémmel. Semmi extra nincs ebben, csupán az, hogy nem tudom nem észrevenni. Semmi plusz energiát nem igényel. Azt viszont igen, hogy ezt a döntésemet, hogy összHangban élek, minden választásnál figyelembe vegyem. A testem gyógyulása az elmém gyógyulásán át zajlott. Itt vagyok. Ép-kéz-láb. Volt, hogy egy lyukas garast sem adtak volna az életemért. Szerencsére ezt én sosem éreztem. Gyógyítja az elmémet a testem a legapróbb rezdüléseivel. Annyi a dolgom, hogy ÉSZREVEGYEM. Amikor a félelem működtette az életemet, akkor a nyit-csuk üzemmód úgy kifárasztotta a szívemet és az idegrendszeremet, hogy egy autoimmun betegség vált szükségessé, hogy a programot átírhassam.
Semmi kétség bennem, hogy amikor mozdulatlanul feküdtem a mérhetetlen fájdalom bénulásában, akkor a szívem sarkig kitárult. Ott és akkor éltem át, hogy amikor a nyugalom felé fordultak a gondolataim, akkor semmim sem fájt. Nem én fordítottam, hanem ODA fordult. Akit itt én-nek hívok, az az a személyiség rész csomag, az egóm, ami éppen akkor veszítette el az irányítását felettem. Az egóm kezéből ott, az ágyban fekve esett ki végleg a karmesteri pálca. Azóta is próbálkozik, hogy visszaszerezze, de már inkább az 1üttműködésre való hajlam mozgatja, mint a kötözködés. A szívem ott sarkig kitárult, és azóta is nyitott szívvel és tárt karokkal kérem a tapasztalatokat. Biztosan tudom azóta, hogy ha a bennem élő Nyugalomra figyelek, akkor minden körülmények között biztonságban vagyok. Nincs mitől félnem, mert az engem is Éltető Öröm, olyan emberek közé vezet, olyan helyzeteket teremt, ahol nyugi van, jókedv és felszabadultság. Aki nem hiszi járjon utánam. Illetve teremtse meg a saját nyugalmát.
Hogy hogyan lehet nyugalomban lenni, amikor ilyen-olyan-ez-meg-az az élet? Nem tudom, hogy téged mi nyugtat meg. Nem tudom, hogy neked mikor mi hozza el a hőn áhított belső békét. Abban tudok segíteni, hogy az írásaimmal, a kezeléseimmel, a konzultációimmal megmutatom, hogy mit chinálok, és közösen megkeressük a hozzád illő formákat, ritmusokat. A legújabb formát egy sámán társammal végezzük. Az a neve, hogy Gyógyító Sámán Sóhajok. Mind a ketten megéltük, és azóta is éljük, hogy a test egy érzékeny műszer, ami azonnal jelzi, ha a szeretettől , a szívünktől távolabb kerültünk. Elkötelezetten gyakoroljuk, hogy aki a szeretettet=nyugalmat választja, az biztonságban van. A saját élményeink mentén benned is megpendülnek a kegyelem húrjai, amikor velünk tartasz. Próbáld ki.
Gyakorlat:
Kegyelemben élek, mint mindenki más. Döntéseimmel megkönnyítem a magam és a környezetem életét. Annyi jóindulatot, kedvességet, jókedvet halmozok fel, amitől a gyerekeimnek, a családomnak, az barátaimnak és minden leszármazottamnak fülig ér a szája örömében.
Az öröm kísér mindenkit.
Szeretettel:
Csajági Ildikó
örömtréner
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.