Felhívás: 21 napos egó chinosító...

Köszönöm, hogy emlékeztet a virtuális világ erre a 21 napos felhívásomra. Nap, mint nap tudatosítom magamban, hogy fontos jóban lennem az egómmal=azokkal a szerepekkel, ami mentén megélhetem a 6ártalan lényem, hiszen így tudok mások felé is elfogadó, gyengéd és valóban szeretetteli lenni. Az a felismerés is a részemmé vált, hogyha durvaságot élek meg, az annak, a jele, hogy a magam által teremtett félelmekkel olyan akadályokat növesztettem, ami távol tart a kíméletességtől. Így reggelente mindig elmondom: Drága Szentlélek! Örömteli helyreigazítás és útmutatást kérek a mai napra. És ez nap közben bármilyen feszült helyzetben, már-már automatikusan indul el bennem. Amikor alkalmam van rá, hangosan is "ráolvasom" a szituációra. 

Az szerintem általában természetes, hogy egy újszülött fürdetésekor nagyon óvatosak a mozdulatok, halk a beszéd, lágy a közeg, amivel körül vesszük. Erre a viszonyra törexem egy ideje saját magammal, hogy ezzel a szándékkal közeledjek magamhoz. Így látok esélyt, hogy a környezetemmel is hasonlóan kapcsolódjak. Ha én a Jóisten teremtménye vagyok, és az Ő hasonlatosságára vagyok teremtve, akkor igyexem úgy cselekedni, ahogy Ő cselexik velem. A legnagyobb oltalommal, tapintattal. A gyerekek észrevétlen másolják a szülőket, a környezetüket. Szokásaikban, szavaikban, mozdulataikban, foglalkozást is azt akarnak, amit apa vagy anya chinál. Vagy, nagyon mást, épp ellenkezőleg. Ez az emberi természet, a duális világ játéka. Választ6unk, dönthetünk. Játsz6unk.

Van, amikor az általam leírt vagy kimondott szó figyelmeztet arra, hogy benn káosz van, és lassítsak, mert érzéketlenül repkednek a szavaim. A félelem hevében elszabadulnak az indulataim, és olyat mondok, vagy teszek, ami miatt aztán a szégyen takarója alá bújnék hátralévő életemben legszívesebben. Ilyenkor minél előbb észreveszem, hogy rémült vagyok, annál hamarabb tudom ezt nyíltan is vállalni. Kimondani magamnak, és ha szükséges másoknak is, sokat könnyít egy-egy feszült pillanatban a lelkemen. "Megijedtem", "összevagyokzavarodva", "nemértem". Ennek az előzménye, hogy észreveszem: kényelmetlenül ÉRZEM magam, és valami nekem így nem jó. És szólok, majd mozdulok - a legjobb esetben finoman, lassan, ám lehet hangosan és gyorsan szükséges éppen.

Amikor kijöttem az autoimmun utcából, egy alkalommal egy vezetett meditáció keretein belül, az egómat, elküldtem a Mennyország kincstárába. Hálásan megköszönve az eddig szolgálatait, és vállaltam, hogy onnantól én figyelek arra, hogy milyen "ruhát" választok a örömteli mindennapokhoz. A szerepeim feltérképezéséhez is kíméletesen kezdtem közelíteni. Ahogy jöttek elő az automatikus reakciók buzgón munkálkodtam, hogy ha kényelmetlen helyzetben találtam magam, akkor valami felszabadítóbb forma születhessen. Akkor végleg abbahagytam, a szülök, a nemzet, az emberek, a világ hibáztatását, és erre minden nap emlékeztetem magam azóta is. Minden nap lehetőséget ad, hogy ezt a döntésemet gyakoroljam. Újra és újra tudatosítottam, hogy 100%-ban felelősséget vállalok a gondolataimért, a szavaimért és a tetteimért. A helyzetek ismétlődnek. Hol könnyebb, hol nehezebb a JELENben lennem, ám mindig van lehetőségem a szeretetet, a nyugalmat, a jókedvet, az örömteli alkotást választani a csata, a mutogatás, a kioktatás, a hibáztatás helyett. 

Te szoktad figyelni a gondolataidat, a szavaidat, a mozdulataidat? Azt mondod, hogy neked erre a passzióra nincs időd? Mennyire vagy éber a VAN-ra? 25 évvel ezelőtt ez lehet, hogy valóban úri hóbortnak számított, hogy spirituális vagy. Ma élet-halál kérdés, hogy elfogadod a természetfeletti létezését, együttműködsz-e a téged is létrehozó Forrással, vagy csak vagdalkozol tovább a szeretetre hivatkozva. Ismered-e a szerepeidet? Ismered-e, elfogadod-e az örömteli oldalaidat, úgy, hogy közben tudod az árnyék is létezik. Észre veszed-e, amikor egy helyzetre, emberre, kapcsolódásra ráégett az "óismerem" matricád? Észre veszed-e, amikor egy helyzetre, emberre, kapcsolódásra a hiányaid, félelmeid, elmúlt emlékeid vetíted? Érzed-e, amikor kényelmetlen egy ruha, egy beszélgetés, egy ölelés? Hogy érzed magad, ha váratlan helyzetben találod magad? Blablablaaaaa...

Újra elindítom a DzsojLájf Szer-víz felhívást.

Legyünk 21 napig - és után is, 

éberek,

figyelmesek,

gyengédek,

önmagunkhoz és másokhoz is.

Az egó mindent elkövet, hogy a jövőn vagy a múlton tartsa a figyelmünket, és megtorpedózza a 6ártalan örömet, a megbocsátást és a hálát :) Engedjünk helyet az ÉRZÉÉÉSEKnek.

Szeressük figyelmesre, kreatívra önmagunkat. Neveljük át saját egónkat! Vegyük ölbe, tegyük le a durva, megfélemlítő, bűntudatkeltő módszereinket. Hogyan? Figyelemmel. Figyeljünk a légzésünkre, a mozdulatainkra, amelyek jelzik, hogy közel vagy távol vagyunk-e önmagunktól. És gyakoroljuk, hogy 1értelműen, természetesen, nyugalommal ki is nyilvánítjuk az ÉRZÉSeinket. Az egónak ez furcsa lesz. Neki az "okosságok", a rejtélyes magyarázatok a terepe. Semmi baj. Gyakoroljuk, hogy egyszerűen megmondjuk: "Nekem ez fáj." "Nagyon tetszel." "Édeset/sóst kérek. Szóljunk minél többet E/1 személyben. Amikor valakiről valamit gondolunk, mondunk, akkor tegyük meg E/1 személyben is. És figyeljük meg az ÉRZÉST, amit ez magával hoz. Játszunk 1ütt 1másért!

Szinte semmi más dolgunk nincs, mint az elménk/egónk elchitítása, megnyugtatása, hogy 

...a VALÓDI helyzetek...

...a VALÓDI emberek...

...a VALÓDI kapcsolatok...

kerüljenek és maradjanak

a közelünkbe.

Ehhez a lassulás, a halkulás, a puha érintés, illetve ha az szükséges a 6ározott "állj", "elég" "hagyd abba" kifejezések alkalmazása is segít. Kerüljön a nevetés és a jókedv is az asztalra a családi 1üttlétek során. És bárhol megfordulunk, legyen bennünk, és így körülöttünk is derű, móka, életöröm.

És az is rendben van, ha nem tudod, hogy mit chinál az egód. Akkor legyen ez a 21 nap egy ismerkedés. Legyen ez a 21 nap egy feltérképezés, információ gyűjtés: magadról-magadnak. Ébredjünk, nyújtózkodjunk, bújjunk ki a rácsos kiságyból. Tegyük ki, a kinőtt szerepeket a "szekrényünkből". Vállaljuk a valódi nagyságunkat, a valódi erőnket, a valódi szépségünket. Lépésről-lépésre, ahogyan anno járni tanultunk. Nem sürget semmi és senki. Jókor vagyunk, jóóó helyen.

Próbáld ki! Hiszen 

MINDEN ÉRTÜNK történik.

Akkor is, ha nem hiszed.

Akkor is, hogyha/amikor félsz.

Akkor is, hogyha/amikor szomorú vagy.

Akkor is, hogyha/amikor szétvet az öröm.

Akkor is, ha káosz lengi be a teredet.

Akkor is, ha minden rendben VAN :)

Éber-fényes-víg napokat kívánok, hogy mindig mindenki számára a legjobban alakuljanak a dolgok. 

Gyakorlat:
Figyelek. Figyelem a szavaimat, a mozdulataimat, mert megmutatják a valódi gondolataimat. Figyelek az összHangra. Meghallom, észreveszem, ha távolodom a belső békémtől, és a bocsánat kéréssel megállítom, majd az öröm irányába fordítom a figyelmem. Elfogadom a bocsánatkérést, az érzéseimet, elfogadom a mások érzéseit. Egyszerűen, természetesen, könnyedén lépek. Összhangban élek önmagammal és a környezetemmel.

Játékra fel!!!

Mindenkinek jó nagy csokor öleléssel és hálával,

üdv

Ildi/Joyszív Chili...vagy ahogy emlékeztek rám

Kép: net

Ui: Szeretettel várlak és jókedvvel fogadlak a személyes konzultációim keretein belül.

• Ha úgy érzed, hogy felőrölnek a mókuskerekek apró fogaskerekei.
• Ha hiányolod a nevetést, a meghittséget, a figyelmet az életedből.
• Ha szeretnéd meglátni az örömöt abban, ahol éppen most vagy.

Találkozzunk, és szabadítsuk fel együtt a benned rejlő vidámságot. A következő linkre kattintva választ6sz egy számodra kedvező formát:  http://www.dzsojlajf.hu/p/p.html