Suszter maradjon a kaptafájánál...azaz, amikor az álmok valóra válnak...

Amióta tudom, hogy a július hónapot szinte teljes hosszában a tengerparton fogom tölteni, repes a szíven az örömtől. 

...és a napokban egy beszélgetés alkalmával szóbakerült a sielés is. 2003 óta nem volt síléc a lábaimon és hűségesen várjuk - a síléc, a bakancsaim és én - a következő alkalmat, amikor kedves, jókedvű barátainkkal útra kelünk majd, hogy "meghódítsuk" a havas hegyoldalakat is...

Szóval azt hallom, hogy ezt a mondatot mondom: Idén "visszafoglalom" a tengert, és jövőre pedig a sípályákat. Jót nevettünk, és azóta egyre többször gurul elém ez a mondta és gondolat. Mindig hozzágondolom a szokásost: legyen, ahogy minden érintett számára a lehető legjobb.

Így történt ez tegnap is, amikor újra rácsodálkoztam a tengerparti képre, aminek a homokjában ott a dzsojlájf  "logó". Uccccuneki, firkáljunk :)...és az okos készülékem alkalmazásaival szárnyakat rajzoltam a képre és szoknyát. 

Ugyanis az elmúlt hétvégén egy Varázsmese tanfolyam kereteiben lemeséltem magamról a maradék "láncaimat", és tényleg azt éreztem hazafelé sétálva, - amit MOST is érzek - hogy valami régi-redvás szutyoktól végleg felszabadult a lelkem...és vigye a szél, meg a víz...

Ám Barbi, az én aranykezű grafikus barátnőm, szerintem felsikított és visszazuhan6ott a párnájába,  amikor reggel felfedezte a "művemet". Ennek hangot is adott a billntyűkön át :) :) :)  Az is igaz, hogy viccelődtem vele, hogy kérek majd szoknyát a tenger parti "szettemhez :)...és egyszercsak megékezett az a csoda Tőle, amit itt láttok illusztációul. Kértem és kaptam. Nem is akármilyet!

Csak rápillantottam a jóga óránk előtt, és elsírtam magam. Könnyen jönnek és mennek a könnyeim, főleg, ha meg6ó és felelmelő élménnyel találkozom. Ez a kép számomra az. Amilyen átalakuláson ment át ez a kép - március 18-án kaptam az első képet, csakúgy, "voltegykisidőmésrádgondoltam" kiséretében - olyan átalakulás zajlik bennem, velem és körülöttem. Emberi fejjel ki nem tudtam volna találni mindazt a csodát, ami zajlik - hol csendesen, hol hangosabban. Figyelek és olyan bizonyosságokat kapok, melyek mindig azt tudatosítják, hogy az a gyógyító gondolat, amit a beteg ágyon "kalapáltak" belém az Égiek, ami azóta az  egyik fő pillére az új életemnek, miszerint: ÉRZEM-TESZEM, ÉS MAJD UTÓLAG MEGÉRTEM - kijelöli az irányt, a helyemet, a ritmusomban tart, és mindig minden álmomat felülmúlja. Mindez nálam gyengéden, a 7köznapokkal és a Legmagasztosabb Renddel teljes összhangban történik és alakul.  

Gyakorlat:

Vállalom és elfogadom mindazt az ajándékot, amit az Élet nekem szán. Elfogadom azt a formát és azokat az eszközöket, amivel az Élet rajtam keresztül és általam kíván megnyilvánulni. Vállalom és beteljesítem az összHANGot a 7köznapokkal, önmagammal, a külső-belső világommal, a családommal, a párommal, a Természettel és a Természetfelettivel egyaránt - itt és MOST.

...és MOST nézz körül...vegyél három jóóó mély levegőt...lassan fújd ki...lassan emeld fel a karjaidat...mozgasd meg nyugodtan fel és le - mintha szárnyak lennének...állj fel, hogy a vér beletódulhasson a lábaidba...várj, amíg átjár a levegő, a vér és az ÖRÖM...

...és indulj el, a mai csodás élményekkel kapcsolódni...

Ott, ahol vagy - egyszerűen, természetesen, könnyedén.

További csudááálatos legjobbakat mindenkinek :)...és ha rám hallgattok, azt chináltok, amit akartok :)

fotó: Kertész Barbara grafikus - Infografik.hu