Mi a megváltás Atyám?
2018. 03. 28. 7:59 Bp
Mi a megváltás Atyám?
2018. 03. 28. 7:59 Bp
Megcsörrent a telefonom és Petra (Gál Petra Júlia) nagyon kedvesen kérdezte, hogy mesélnék-e neki is, hogyan alakult az életem, milyen úton jutottam el oda, hogy életvédelemben önkénteskedem. Nagyon hálás vagyok a megkeresésért. Azért is, mert minél többször mesélek ezekről az állomásaimról, sebeimről, annál inkább kirajzolódnak számomra is a bennük rejlő kincsek, ahogy a lelkivezetőm mindig tanítja. És a fiatalokért, Petra bátor kérdéseiért, a friss nézőpontokért is nagyon hálás vagyok. Bízom benne, hogy te, aki olvasni fogod, találsz magadnak is kincseket ezekben a sorokban.
A cím, amit Petra választott a mondókámból igazán szívhez szóló. Nem gondoltam, hogy ilyen módon válik valóra a gyermekkori álmom, hogy a négy gyermekemből kettőt nem tudok itt, a fizikai kopogtatható világban a karjaimba venni. Hálás vagyok, hogy most már tisztán érzem: ők is hozzám tartoznak.
Részlet a teljes írásból:
Korábban egy tanúságtételben Krisztus öt sebével párhuzamot vonva az életed öt sebébe engedtél betekintést, az első az, hogy te egy nem várt gyermek voltál. Mi előzte meg a születésed?
Mielőtt a gyerekeim megszülettek, elindult bennem egy önismereti munka, melynek során kaptam egy konkrét feladatot, hogy anyukámat kérdezzem meg arról, hogyan is történt az én születésem.
Ő ekkor rögtön elkezdett mentegetőzni: „én akartalak, apád nem akart.”
Nem értettem, miről van szó, ekkor derült ki: én egy nem várt gyerek vagyok, becsúsztam még a házasságkötés előtt. Apukám egy nagyon vidám, bohó ember volt és mint egy fiatal férfi, egészségesen megijedt, azt gondolta, nem tudná ezt vállalni, ezért nem akarta, hogy megtartsanak. És bár anyukám is megijedt, benne megjelent a felelősségérzet is és attól való félelmében, hogy a jövőben nehogy baj legyen az abortuszból, – hiszen szeretnének majd gyereket -, azt mondta, megtart. Három hónapig folyt erről a vita a fejem felett. Közel hatvan évesen tudtam meg, hogy édesanyámnak volt már előttem egy abortusza és tulajdonképpen lemásoltam azt a mintát, amelyben felnőttem.
Két abortuszod is volt. Nem volt olyan szociális háló, vagy bárki körülötted, aki meg tudott volna győzni arról, hogy mégse így dönts? Milyen tudatállapotot kell elképzelnünk, hogy jobban meg tudjuk érteni ezeket a nőket, vagy ha éppen le akarnánk beszélni erről valakit, hogy tudunk belehelyezkedni a helyzetükbe?
Olyan, mint hogyha egy sisak került volna a fejemre, bármi érkezett körém, fölém, hozzám, az nem tudott bejutni. Az én esetemben nem volt olyan, aki le akart róla beszélni. A szégyen miatt nem is beszéltem róla. Amikor kiderült, hogy terhes vagyok, anyukámnak mondtam el, aki úgy reagált: „Úristen, mit fognak hozzá szólni a szomszédok?!” 18 éves voltam, nekem semmi szexuális felvilágosultságom nem volt. Azt gondoltam, ha egy férfi megkíván, akkor nekem az a dolgom, hogy kielégítem az ő igényit.
Arról, hogy én mondhatok rá nemet, hogy a szüzesség kincs, érték, védeni való, nekem nulla tudásom volt.
Az én történetemnek egy még drámaibb része, hogy ekkor, 18 évesen két férfi vetett rám szemet… Borzalmas, így visszatekintve, hogy fel sem merült bennem, hogy lehet más választásom, így amikor teherbe estem, nem tudtam eldönteni, hogy melyikőjüktől lehet. Elmondtam nekik, hogy terhes vagyok, külön-külön, úgy, hogy egymásról nem tudtak. Mindketten az abortusz mellett álltak, az anyukámmal együtt.
Bementem a kórházba és egy bizottság előtt formaságból el kellett mondanom, hogy miért nem vállalom a gyereket. Senki nem győzködött, hogy tartsam meg. Semmilyen támogató közeg nem vett körül, de ez egy olyan kétségbeesett állapot, hogy nagyon szeretetteljes légkör kell ahhoz, hogy át lehessen vinni bármit egy ilyen állapotban lévő nőnek.
Meg tudtál már bocsátani magadnak?
A lelkivezetőm folyamatos megerősítéseivel és a Ráhel Szőlőskertjének segítségével, igen. Az első alkalommal, amikor a lelkigyakorlaton voltam, még nyomokban bennem voltak a bűntudat morzsái, aztán ez teljesen fel tudott szabadulni. Azt gondolom, hogy nem is tudnék hitelesen önkéntes lenni, ha a történtek nem kerültek volna a helyükre.
A teljes beszélgetésünket itt olvashatjátok el : 777 - A hit nem magánügy!
Itt is elmondtam...hogy akihez eljut, tudjon másképp dönteni...hogyan lehet megbocsátani önmagunknak...
Kattints a kék szövegre, és hallgasd meg a beszélgetést:
két abortusz
Tanúságtétel.
Ahogyan hírt adtak erről az alkalomról:
Szeretettel hívunk mindenkit a következő Zarándok Estre, ahol ezúttal Csajági Ildikó tesz tanúságot élete meghatározó eseményeiről: gyermekkori abúzusról, két abortuszról és egy súlyos autoimmun betegségről. Megosztja velünk, hogyan segítette őt a hit, az ima, valamint a pszichológiai és orvosi támogatás abban, hogy megtapasztalja a gyógyulást, és hogy ráébredjen: a végső megnyugvást egyedül Isten adhatja.
A tanúságtételt követően Puskás Antal atya és Ildikó pódiumbeszélgetésen osztják meg gondolataikat az abortuszról, az életvédelemről és azokról a kihívásokról, amelyekkel mindenki szembenézhet, aki hivatást kap az élet védelmére, az anyaságra, az apaságra. Az est során lehetőség lesz személyes kérdések feltevésére és közös beszélgetésre.
Gyere el, ha szeretnél egy bátor édesanya megrendítő, mégis reményt adó történetén keresztül bepillantást nyerni az élet törékenységébe és szépségébe – mert minden élet, a legváratlanabb is, értékes.
És utána...
A Zarándok Est márciusi alkalmán Csajági Ildikó megindító őszinteséggel tárta fel életének legmélyebb sebeit: váratlan fogantatás, gyermekkori bántalmazás, abortuszok, válás, és egy súlyos betegség okozta összeomlás. Hogyan lehet mindebből felállni? Hogyan gyógyulhatnak a legmélyebb lelki sebek?
Ildikó tanúságtételéből megtudhatjuk, hogyan formálta át életét az önelfogadás és Isten kegyelme, és hogyan lett a fájdalomból remény. A kerekasztal-beszélgetésből az is kiderül, miért nélkülözhetetlen az ima ereje a lelki gyógyuláshoz.
LÁMPÁS VAGYOK
2016.05.25. 9:04
Szeretett gyermekként
sosem fogy a Fényem.
Hacsak el nem feledem,
hogy hová is fordítsam
a szívem
és a figyelmem.
A Fényemet
az Atyámból
rám vetülő
6ártalan Örömből
merítem.
...s mint egy szentjános bogárka repkedek mindenfelé Őáltala a világban...
Amikor emlékként gondolok a létre, eltűnik az életem fénye.
Amikor a JELEN-Lét érzése ragyogja be elmémet, túlcsordul a FÉNYe(m);
...és nyugalommal
tölt fel
minden pillanatot,
szívet és emléket...
Az Ő Nyugalma feltölt.
Isten A Nyugalom.
Általad
LÁMPÁS VAGYOK
Istenem.
Hálásan köszönöm a mosolyod.
Az öröm legyen veled!
...és a humorod...
Szép napot chinálok!
Minden napon egy pozitív mondatot világgá kiáltok.
Íme a mai:
A szívem fényével összefűzöm a napom igazgyöngyeit.
LÁMPÁS VAGYOK.
Köszönöm Istenem a fényem.
2014. december 14
Mindig kértem, így most is kérem az egyenes utat a magam és a mások szívéhez. Volt, hogy a chiszolt elmém csőbe húzott és a kanyargóst is egyenesnek rajzolta.
2013. január 23.
Az életem regényében egy új fejezet kezdődik.
...valamiben gyökeres változást hoz.
Engeded-e?
Valami meghal, valamitől végleg megszabadulok, hogy helyet kapjon az Új!!!
Félsz-e vagy fellélegzel és megkönnyebbülsz?
Engedem vagy sem?
A Halál=átalakulás,
forma-váltás,
születése az újnak,
visszafordíthatatlanul,
maradéktalanul eltűnik a régi...
Vállalom-e, hogy méltósággal, szeretettel elengedem azokat az élethelyzeteket, kapcsolatokat, energiákat, eszméket, hitrendszereket, amelyek már nem szolgálják a magam és a mások fejlődését?
Észreveszed-e?
Észreveszed-e azt, ami van?
Merem-e? Merem-e látni, merem-e érezni azt, ami van?
Engedem-e meghalni azokat a részeimet, amiket meglátok, megérzek, azokat amik nem szolgálják a fejlődésemet, az örömöt, a békét és a nyugalmat...
Vagy folyamatosan újraélesztem, és hagyom, hogy (fél)revezessenek. Újraélesztem? Istenem...
hogy helyet adjon a következőnek.
Pillanatról pillanatra meghal a pillanat,
hogy örömmel helyet adjon
a következő pillanat örömének.
A Tapasztalás örömének.
Látod ezt,
érzed ezt,
élvezed ezt?
Vagy olyan természetesnek veszed
hogy fel sem tűnik,
mi zajlik benned
és körülötted?
Kár.
Ébredj, és engedj közel.
Ébredj és engedd közel.
Ébredj és engedd
élni benned
az Életet.
Serenity
Fotó: @pintereka
2012. január 23.
A valódi Lelkész segít,
hogy helyesen értelmezd
a kapcsolatot
Istennel.
A valódi Lelkész kapcsolata Istennel valódi,
és az Élete Ővele
örömteli....
És életem Ővele örömteli.
A valódi Lelkész megéli a Kapcsolatot,
és ez örömmel veszi körül,
bármi történik a mindennapokban...
és ezt sugározza,
mint a szokol rádiJóóóó!
Pécsen jártunk.
És egy Szentírás részt kaptunk, hogy Szent Ignác nyomán, engedjük, hogy hasson ránk, hogy megszólítson...
13A hír hallatára Jézus elhajózott onnan egy elhagyatott helyre, hogy egyedül legyen. De a nép tudomást szerzett róla, és gyalogszerrel utánament a városokból. 14Amikor kiszállt, már nagy tömeget talált ott. Megesett rajtuk a szíve, s meggyógyította betegeiket. 15Amikor beesteledett, odamentek hozzá tanítványai, és figyelmeztették: „Elhagyatott itt ez a hely, s már az idő is későre jár. Bocsásd el a népet, hadd széledjenek szét a falvakba, hogy élelmet vegyenek maguknak!” 16Jézus azonban így válaszolt: „Nem kell elmenniük, ti adjatok nekik enni!” 17„Csak öt kenyerünk van és két halunk” – felelték. 18„Hozzátok ide!” – mondta, 19s meghagyta, hogy a nép telepedjék le a fűre, majd fogta az öt kenyeret meg a két halat, föltekintett az égre, és megáldotta őket. Ezután megtörte a kenyereket, odaadta tanítványainak, a tanítványai pedig a népnek. 20Mindnyájan ettek s jól is laktak. A maradékból tizenkét kosarat teleszedtek. 21Az asszonyokat és a gyerekeket nem számítva mintegy ötezer férfi evett.
Mt 14, 13-21
Elcsendesedtem. Figyeltem. A testemre, a légzésemre. Elolvastam ésszel, elolvastam szívvel és megmozdult a kezem...
Lejegyeztem:
"Elhagyatott itt ez a hely"
Ha nem vagy velem Uram,
akkor elhagyatott ez a hely
a szívemben, a testemben,
a lelkemben.
Üres minden.
"Elhagyatott itt ez a hely"
az életemben nélküled.
És közben...
Végtelenül boldog vagyok, mert
Teveled Uram
nincs bennem és körülöttem félelem.
Bárhová megyek,
virágba borulnak az emberek,
mert Te úgy szeretsz, hogy
minden virágba borul bennem,
Veled.
Nélküled nincs Uram életem.
"Elhagyatott itt ez a hely"
Mit üzensz Uram?
Megszaporítom az életedet. Lehet. Lehetséges, ha elhiszed. A szenvedésben is veled leszek, ahogy eddig is. Sok a kietlen szív a környezetedben. Rögtön az édesanyádé, rideg és kietlen. Pedig nem kellene, hogy így legyen.
Mit tegyek Uram?
Szeresd és öleld meg. Testben és lélekben. Elhagyatott itt ez a hely - gondolja. A te jelenléted nélkül nagy nehézségekben ébred, pedig nem kellene, hogy így legyen.
"Elhagyatott itt ez a hely"
Hová menjek, mit tegyek, kivel beszéljek?
Hmmm...Maradj veszteg. Majd én viszlek vagy küldelek...
Drága Uram! Szívemből szeretlek,
ebből virágzik a szerelmem.
A Te Szerelmed átölel,
mindenen
átemel.
"Elhagyatott itt ez a hely"
...már az idő is későre jár...
Ohh, Uram!
Nem tudom, meddig és hogy van itt
ebben a testben az életem.
De nélküled Uram, tuti, hogy
semmi és senki
nem lehetek.
Érezlek Uram! Ez az, ami
elfeledtet
időt és teret, és ez az, ami
legyökereztet.
Ez az érzés az, ami
a Mennyekig repít el.
Szeretlek Uram!
Köszönöm
Neked a férjemet, a hitvesi
életemet. Köszönöm, hogy
megadtad és beteljesítetted, betartottad
az ígéretedet, azt amit
csak most tudok.
Azt az ígéretedet, amit magamtól sosem kértem volna Tőled.
Ha magamba tekintek
álmodni sem mertem volna ilyet.
Kicsinységem
kitakarta
a kincseimet.
"Elhagyatott itt ez a hely" lányom, ha nem veled építkezem, ha nem velem építkezel. Elhagyatott.
Leszek a kezed,
leszek a szemed,
leszek bármi, amivel
Te a Szeretetedet
érezhetem és
építhetem.
Köszönöm Uram!
Leszel a kezem, leszel a szemem, leszel a szívem? Leszel bármi Általam, Velem?
Leszek Uram,
mert
elhagyatott itt ez a hely nélküled.
No akkor munkára fel! Elég volt az érzelgősségből, Tekints az Égre, megtörtem a testem érted. Érted? Érzed? Adj enni az éhező népnek. Veled leszek. Vezetlek. Az idők végezetéid a szívedben ott leszek. Sőt! Én is szeretlek! Ámen
Fotó forrása:
https://elbiferrum.blogspot.com/2021/03/kies-es-kietlen.html
Féltem élni - merek félni - szeretek élni❤️egy emlék...
2014. október 12.
Emlékszem, amikor egy Mese utcai csoportos gyakorlás alkalmával először vettem észre, hogy bíz' én FÉLEK ÉLNI. Aki ismert, senki nem is értette, hogy lehet ez bennem, amikor sziporkázom állandóan.
Ma még inkább érzem, hogy milyen volt az az élet, ahol önerőből és a hiányok foltozgatásából épült fel az örömteli életem. Így lett a vége a teljes testi-lelki fáradtság. Látványos a különbség érzésben és a kapcsolódásainkban is, amikor felszabadultan és örömmel telten vagyunk valahol jelen, vagy megfelelésből. Az egyiket a nyugalom, a másikat a hiányok mozgatját. Most ezt így nagyon lecsupaszítva. Ha azt érzem, hogy szivárog belőlem a lelkesedés, mint egy véreb figyelek: mire vágyik igazán most a szívem?
Ahogy mostanában jövök-megyek, végtelen nyugalommal tölt el annak a tudata, hogy senki semmit nem tud elrontani - mert a TAPASZTALÁSOK építenek bennünket pontról-pontra. Persze lehet rossz lovon ülni, és más irányba vágtatni, mint, ami a valódi épülésünket szolgálja. Mindegy hogy milyen az előjele a történésnek, a javunkra válhat, ha hajlandóak vagyunk öszintén a szívünkbe nézni. Ott mindig ott van a tiszta igazság: egyszerűen. Tágul a nyugalom bennem és körülöttem. Közben minden régi helyzet újra megmutatja magát, hiszen az isteni tervem a beteljesülésére vár - és igazi áldás, amikor nem a szokások működnek bennem, hanem a friss és pillanatnyi józan jelenlét.
...és amikor kapcsolódunk a Forráshoz, akkor eltűnnek az előjelek és maradnak az ÉL-mények...
...és most élvezem, hogy merek élni, merek kérni, merek félni...
...és élvezem, hogy VAN életem...
Ehhez íme egy tavalyi kincs...
ÁLDÁS
Új Életem
Új formája;
itt él Bennem.
Engedem,
hogy
megszülessen.
Miért jöttem?
Hogy az Öröm
elterjedjen.
Elterjedjen,
S Benned,
S Bennünk
Fény lehessen.
Atyám, kérlek
Áldj meg
engem,
hogy a léptem
és a Létem
Örömmel telt,
s Áldott
Legyen.
Serenity, 2013. 12.15. hajnali 3:49
Tűzsátorban jártam.
Megijedtem, mert
azt hittem,
elvesztem.
Rosszat álmodtam,
és szomorú lettem,
mert a lángoló koromra
festetett
képre néztem,
amit az egóm festett
nekem.
Szerencsére felébredtem,
és egy gyönyörű mező
közepén feküdtem.
Pedig közben,
ugyanazt a képet néztem.
Minden angyal ott volt velem,
és tiszta szívből tudtam:
MEGÉRKEZTEM.
Bocsáss meg nekem Atyám!
Majdnem elfelejtettem,
hogy minden gyermeked
egyformán kedves Teneked.
Annyit nyivákoltam,
annyit fenyegettem eget s földet,
hogy mit nekem ez az élet,
eldobom,
itt senkinek se,
úgy se kellek.
Mert fel sem foghattam a zajban,
hogy a Te Lelked
lakik bennem
Istenem.
Köszönöm, hogy felébredtem,
köszönöm, hogy megéreztem:
Tiéd vagyok.
Megértettem Istenem,
hogy nélküled
sivár volt az életem.
Köszönöm, hogy nincs mit félnem.
A Te Lelkeddel eltelve,
A Te Örömöddel a szívemben
teszek-veszek,
és minden erőmmel
a jóságodat hirdetem.
Köszönöm, hogy
a Te Kegyelmed által
élek.
Ámen
***
Az első változat 2017. 11.01-én született Verőcén, a barátnőmnél. Jött az ötlet, hogy csak úgy...festegessünk. Hmmm, de mi legyen a témája a "bárminek" :) :) :)
Két szót választottunk: stabilitás, rugalmasság.
Aztán bevizeztük a papírlapjainkat. És csendesen megszülettek a képek...és amikor megszáradt az enyém, a hátuljára sorjázni kezdtek a szavak...
Hálás vagyok, hogy kegyelemben növekedhetek.
Istennek legyen hála, hogy itt vagyok. Köszönöm Istenem.
Az öröm legyen veletek! Az Ő Öröme :)
2023.07. 22. Törökszentmiklós
Ismerjétek fel
és ZENgjétek a jókedveteket,
a nevetéseteket
és a Szerelmeteket;
átZENgetve
a Földet és az Eget,
és a körülöttetek élő Teret.
Serenity
2013.07.12.
Kép forrása: netA sebhelyesek klánjában,
a tiszta sebek,
a kemény hegek,
fájó jelek.
Mind, mind az életed.
...lehet...
Az örömöd lehet.
Mint a lámpásod vezet
a legfájóbb sebed.
2012. április 16.
Vasárnapi fohász
Uram! Engedd, hogy láthassam Őt!
Hogy a pillantása melengesse a szívem!
Hogy a szeretete felemeljen, hogy
jobb ember lehessek
mások számára is!
Kérlek, engedd, hogy megtalálja a szerelmet!
Óvd Őt, hogy még sokáig örömet vihessen az embereknek,
és adhasson hálát Neked nap,
mint nap!
Ez a kérésem.
***
2016. november 5.
B.A.
Amikor tudatosítom, hogy kegyelemben élek, akkor azt érzem, hogy eltűnik minden félelem belőlem és mellőlem.