"Isten áldotta kezed van!"- mondta a 83 éves Ilcsi néni a kórházban, amikor átböngyörgettem a sajgó vállait. És tényleg. Imádom a KAR-Mestereimet, azaz a kezeimet. Az érintésen kívül a rajzolás és írás todomááányába is rajtuk keresztül tudok sziporkázni. Nincs olyan nap, hogy ne adnék hálát azért, hogy alkot6ok. Mostanra elfogadtam, hogy van tehetségem. És ez azt jelenti, hogy ÉRTÉKELEM MAGAM, és a tevékenységeimet. Korábban ami nekem természetes volt, annak nem tulajdonítottam jelentőséget. Így nem is értékeltem sem magam, sem azt, amit tettem. Szerencsére felébredtem. Nektek nem kell begyalogolni egy betegség utcájába azért, hogy felismerjétek az értékeiteket. Szólok. Most: ÉRTÉKES VAGY!
Neked mi az Isten adta TEHET-s-ÉGed? Mi az, amit tehetnél, de még mindig nem teszed? Mi az, amit halogatsz megtenni? Mi az, amiről azt gondolod, hogy semmire sem jó, így nem is látta még a legjobb barátod sem? Mi az, amit gyerek korod óta imádsz, de újra és újra eltolod magadtól? Jaaaa, hogy neked ilyen nincs? Ahhhaaa, hogy van, de nem engedheted meg magadnak? Sajnos tévedsz. Ez is csak egy kifogás. Ki volt az, aki elhitette veled, hogy bele se kezdj? Na őt nyugodtan elkerülheted, legalább egy kis időre.
Semmiképpen ne tőle kérj tanácsot az első lépéshez, hanem azoktól, akik fülig érő szájjal hallgatják, amikor lelkesen mesélsz a "jelentéktelen" dolgaidról. Számtalan vicces-mulatságos-átlátszó kifogást tudunk felsorolni, ismerem ezt magam is. Most hagyd abba! Megértem, hiszen én is ezt tettem, és például csak hébe-hóba vettem a kezembe rajzolás céljából ceruzákat, színeseket, festéshez ecseteket, blablabla. Doboz hegyekben tárolom még most is azokat a füzeteket, amelyeket teleírtam az évek során. A legnagyobb kincses bányám az írásaimhoz, pedig már számtalanszor el akartam égetni. Szerencsére nem tettem meg soha.
Semmiképpen ne tőle kérj tanácsot az első lépéshez, hanem azoktól, akik fülig érő szájjal hallgatják, amikor lelkesen mesélsz a "jelentéktelen" dolgaidról. Számtalan vicces-mulatságos-átlátszó kifogást tudunk felsorolni, ismerem ezt magam is. Most hagyd abba! Megértem, hiszen én is ezt tettem, és például csak hébe-hóba vettem a kezembe rajzolás céljából ceruzákat, színeseket, festéshez ecseteket, blablabla. Doboz hegyekben tárolom még most is azokat a füzeteket, amelyeket teleírtam az évek során. A legnagyobb kincses bányám az írásaimhoz, pedig már számtalanszor el akartam égetni. Szerencsére nem tettem meg soha.
Hidd el, hogy valójában már a kiságyból kievickélve is meg volt a gondolat, arról amiben tehetséges vagy, mert benned van. Keresi a formáját, hogy észrevegyük, mert rárakódtak a 7köznapok félelmei, feszültségei. És most is ott hever a konyha asztalodon, vagy a hálószobádban, vagy a könyvespolcodon. Lehet lustasággal, lehet mások csodálásával, vagy elavult negatív hitrendszerekkel van épp letakarva. Várja, hogy felfedezd. Apropó! Nézz körül, és figyeld meg, hogy kivel kapcsolatban mondod legtöbbet azt, hogy. "Óóó-de-neki-eeez-nagyon-jóól-megy-én-nem-tudnám-így."Megint szólok: azért tudod észrevenni másban, mert BENNED IS OTT VAN, amit a másikban csodálsz vagy irigyelsz. Szóval kérlek, legyél hálás, hogy az élet oda tolja az orrod elé, és PRÓBÁLD KI. Chináld! Kóstold meg, szippants bele! Tudom, egyszerűbb drága, bonyolult, elérhetetlen dolgok után sóvárogni, és tétlenül várni az Égre, vagy éppen dühöt táplálni. Ezt is műveltem. Így alapoztam meg az autoimmun betegséget. Értelmetlen. Ne menj arra!!! Válaszd inkább azt, hogy az INDULataidat átalakítod. Tegyél bármit/semmit, ami örömet okoz. Az Ég nagyon türelmes, és nem bűntet, és nem hibáztat, és nem tétlen. Sőt! 1% önrész mellé odateszik a 99%-ot. Megtanultam, hogy lehet heverészni akkor is, ha nem vagyok beteg, "csupán" a feltöltődés öröméért. Ilyenkor legalább a Lát6atlan világ nyugodtan alkot bennem, amit aztán jól kirajzolok magamból, meg írok ilyen gátlástalan sorokat egymás után.
